Két klasszikus

  • Kálmán C. György
  • 2015. június 6.

Első változat

Törvényileg megtiltjuk, hogy valaki más csinálja azt, amit mi szeretnénk (tudunk, szeretünk) csinálni – rendjén van ez így?

Ebben a rovatban két idézetet szoktam egymás mellé tenni, kommentár nélkül. Ezúttal az egyik egy publicisztikai írás bevezető pár mondata; a másik idézet pedig arra a magatartásra hívja fel a figyelmet, amely a teljes egyenlőség követelése mellett kedvét leli azért a törvények garantálta kivételekben, ha azok neki kedveznek.

false

A második idézet beszélője: egy medve. (Az eredeti forrása itt, fordította Vidor Miklós.)

*

T/5050 számmal törvényjavaslat olvasható a parlament honlapján. Ez három másik törvényt módosít majd, mindegyikük a felsőoktatást érinti. Ezek közül az egyik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről szóló 2011-es CXXXII. tv. Ez úgy fog módosulni, hogy „államtudományi és közigazgatási, rendészeti, katonai, nemzetbiztonsági, valamint nemzetközi és európai közszolgálati szakokon felsőoktatási tevékenység folytatására kizárólag az Egyetem jogosult”. Már korábban el lett döntve, hogy a magyar felsőoktatás két részre oszlik: az NKE által gondozott szakokra és az összes többire.

*

Teljes egyenlőség! Bármely
szamárból lehet miniszter,
ezzel szemben az oroszlán
hordhat zsákot a malomba.

Persze a kutya, no róla
tudjuk: szolgalélek, mert az
ember ezredévek óta
úgy bánt véle csak, kutyául;

ámde szabad államunkban
újra visszaadjuk ősi,
őt megillető jogát
s megnemesül nemsokára.

Sőt, kapjon még a zsidó is
teljes polgárjogot nálunk,
törvény mondja ki: a többi
emlősállattal egyenlő.

Épp csak a vásári tánc ne
engedtessék meg zsidóknak;
művészetem érdekében
kell kivételt tennem itt.

Mert a mozgás plasztikája,
stílusérzék – ez hiányzik
mind e fajból, a közönség
jóizlését rontanák.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.