Kiegyezés

  • Kálmán C. György
  • 2014. április 27.

Első változat

Egyezzünk ki a hatalommal, mert ha nem, jönnek a nácik. Tényleg? Ez volna a megoldás?

Sokan úgy gondolják manapság – és bevallom, rosszabb pillanataimban magam is hajlok rá –, hogy mivel most négy évig aligha várható komoly változás, ki-ki fogja be összes testnyílását, és csinálja tovább nyugodtan, amihez ért. Kihúzzuk.

Ezzel az elgondolással több baj van. Egyrészt nem mindig és gyakran nemigen hagyják, hogy ezt tegyük: ha úgy döntenénk is, hogy nem érdekel „a politika”, azért arról a hatalom gondoskodni fog, hogy (jobb esetben a szánkba) bizonyos rendszerességgel beletoljon ezt-azt, ne engedje, hogy folyjon a business as usual, ha (jobb esetben) mást nem, lojalitást vár el. Másrészt a testnyílások befogása azt is jelenti, hogy ekként némaságra kényszerülnénk, még jóízűeket röhögni sem tudnánk (lesz min), megvitatni a lehetőségeket, készülődni szebb időkre, elszámolni a múlttal még kevésbé. Szóval azért több kell a csendes munkálkodásnál, már csak azért is, mert nem nagyon lesz lehetőség rá.

És ha egy ilyen nemszeretem hatalom ül az ember nyakán, amelyiknek szörnyű az ízlése, nem tart be elemi normákat, hülyeségeket beszél, és kellemetlen intézkedéseket hoz – akkor vajon mi az ésszerűbb? Ha hasznot húzunk belőle (amennyit lehet), vagy ha undorral elfordulunk tőle, és igyekszünk minél függetlenebbek maradni?

Nagy kérdés, és minden társadalmi réteg, minden speciális érdekekkel bíró csoport, sőt minden egyes ember más és más helyzetben van, ezért sok válasz lehet. Van például egy meglehetősen szűk társaság, a humán értelmiségiek világa, akiknek egy része állami ösztöndíjakból, jutalmakból, támogatásokból próbál megélni – és mindaddig, amíg az állami pénzosztás átlátható, kiegyensúlyozott és sok-sok érdekképviselet, szakember és civil közös döntésétől függ, addig mindez rendben is van. Bizonytalan, veszélyes, de nem kell szégyellni. Na de – ezektől? Így? Most? Koszos kézből fogadni el a kenyeret? Még meg is köszönni?

Mondom, ez kevesek problémája, de áttételesen, finomabban, távolabbról sokaké. Nem tudom a megoldást, és ez csak egy első változat – csak arra van terem, időm, erőm, hogy megfogalmazni próbáljam azt, amin gondolkodni kéne.

De van, aki válaszol. Van egy kissé kusza, de érdekes cikk, amelyik szerint két lehetőség van: a kiegyezés és az alternatív intézmények kiépítése. Ez utóbbihoz sok pénz (mecénások, elkötelezett pénzemberek, szervezők és idő) kellene, ezért esélyesebb és gyümölcsözőbb lehet, ha mégiscsak (ha viszolyogva is) kezet rázunk a hatalommal. A szerző pontosan ezt mondja (a zárójeles „sic!” tőle származik): „A kiegyezésre azért is lenne szükség, mert ebben a pillanatban, 2014-ben is látható, hogy az ország jövőjének másik alternatívája a keresztény-nemzeti mellett a szélsőjobboldali kurzus. Az értelmiségi csetepatékba pedig könnyen belenáculhat (sic!) az ország 2018-ban. Ez pedig a jelen írástudók, a mostani szellemi elit felelőssége is.”

Jó, ez is egy álláspont. De egészen őszintén nem értem a nácikra történő utalást. Ha a nácikkal rendszeresen összekacsintó hatalommal pacsizunk, akkor annyi a náciknak? Vagy ha inkább éhezünk, de szembeszállunk az orbánizmussal, akkor jönnek a nácik? Miért éppen akkor? Akkor miért inkább? Nem afféle leszerelő fenyegetőzés ez – hogy még mindig jobb Horthy, mint Szálasi? A Wassalbert mint a... mint a Wassalbert? És hogy az előbbi majd jól leszámol az utóbbival? Tényleg?

Megjegyzem, a parlamentben a Jobbiké a kulturális és oktatási bizottság elnöki széke. Na most akkor...?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.