Mire ez az írás a kedves olvasók elé kerül, közülük azok, akik nem feltétlen hívei a kazah elnök, Nurszultan Nazarbajev diktatúrájának, szénné röhögték magukat azon a tudósításon, amelyik a nagyúr életrajzi kötetének bemutatójáról szólt. A háromszáz oldalas (+ mellékletek!) könyvet Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter méltatta, Horváth János, az Országgyűlés korelnöke azt tanácsolta, „hogy középiskolákban, könyvtárakban, falusi olvasókörökben forgassák ezt a könyvet”, valamint felszólalt a Kazah Írószövetség elnöke.
| ||
Elképesztő esemény, viharos rongyrázás egy erre semmilyen értelemben nem méltó szerző és munkája miatt, keleties fényűzéssel és vicces-kínos seggnyalással („akár Ghandiról, George Washingtonról vagy Nagy Imréről szóló életrajzi művel lehetne összehasonlítani” – mondta egy kazah rektor), még szerencse, hogy mindebben egy fillér közpénz sem volt.
Tehát nem erről a mulatságos buliról szólnék most pár szót, hanem csak egy részletkérdésről – a helyszínről. Ami a Magyar Tudományos Akadémia volt.
Távol álljon tőlem, hogy bármi rosszat mondjak az Akadémiáról; dehogyis. Nagy, klasszikus és szép épületben van a székhelye, amíg nem lesz belőle szálloda vagy swingerklub, fenn kell tartani valahogy, és ez nem csekély költség. A felolvasóülésekkel, doktori védésekkel és mindenféle tudományos tanácskozásokkal nem lehet kihasználni, ésszerű dolog tehát átengedni a megmaradó időben a megmaradó helyeket.
Nyilván az történt – semmi másra nem is tudok gondolni –, hogy az üzemeltető részleget (akik nem tudósok, ugyebár) felkeresték azzal, hogy egy fontos keleti alapmű magyar fordításának bemutatásáról volna szó, a magyar Kelet-kutatás méltán világhírű, tehát a tudomány szentélye biztosítson egy kis időt és termet erre a nagy alkalomra. Sőt – nem volnék meglepve, ha a megrendelő némi pénzzel is megtámogatta volna a kérést, az illetékesek pedig minden rossz érzés nélkül ezt el is fogadták. Végtére is, mind ez idáig az Akadémia központi épületének kihasználása prudensnek nevezhető: multi-level termékbemutatókról vagy pornófilmforgatásról legalábbis nem tudok, ha az üzemeltető pénzt tud szerezni egy-egy konferencia részvételi díjából (vagy, mint most, egy jelentős könyv köré szervezett tudományos eseményből), akkor a tudós testület ennyivel is beljebb van.
Arról már senki nem tehet (nem lehet minden akadémiai döntéshozó mellé egy-egy turkológust állítani), hogy ezúttal félrevezették azokat, akik az MTA-székház kihasználásáról döntenek. Mert nyilván nem gondolják ők sem, hogy az életrajzi kötet olyan páratlan tudományos eredményeket tartalmazna, amivel kiérdemli ezt a bemutatót. Az pedig teljesen ki van zárva, hogy bármiféle politikai nyomás nehezedett volna rájuk. Ugyan. Becsapták őket, kész.
