Magyarázatok

  • Kálmán C. György
  • 2014. augusztus 9.

Első változat

Politikusok és közszereplők elképesztő magyarázatokat tudnak néha adni. Sok változat van, érdemes néhányat megnézni.

Nem tudom, mondtam-e már, hogy mennyire imádom én a politikusok-közszereplők magyarázatait.

Nem igaz, tudom – mondtam, de legalábbis írtam már Orbán egy elképesztő kibújásáról, és most egy pillanatra könnyes nosztalgiával gondoljunk vissza arra, hogy két és fél évvel ezelőtt még eleven magyar újságíró előre egyeztetett kérdések és időpont nélkül faggathatta a miniszterelnököt. De hát rengeteg gusztusos válfaja van a magyarázkodásnak, hol vérlázító-bicskanyitogató, hol nagyon vicces. Most az elmúlt napokból hirtelen három jut az eszembe.

Az első Varjú László MSZP-s képviselőé volt, aki arra a kérdésre, hogy miután végkielégítést kapott képviselői mandátumának megszűnése miatt, aztán mégis képviselő lett – hogy tehát ez után visszaadja-e a végkielégítést, ezt mondta: „A két hónapos mandátumhiányt kivéve a többi pénzt azt ebben a politikai perben bírósági eljárásban visszafizettem, befizettem, azzal amit a XIV. kerület Polgármesterével folytattam, ennek megfelelően jártam el és a köz pénzét ilyen módon fizettem be, ennek megfelelően tartottam jogosnak ezt.” (Helyesírás és grammatika az eredeti.)

Magyarán: elköltöttem.

Na jó, a kérdés nem ez volt. Nem az, hogy hol van most az a pénz. Senki nem éppen azokat a bankjegyeket kérte volna tőle, nem firtatta senki, hogy azok most hol vannak, hanem hogy nem adja-e vissza a végkielégítést. Varjú képviselő tehát valami egészen másról (bár – kétségtelen – az eredeti problémával érintkező ügyről) beszél, közben kicsit fényezi magát (milyen törvénytisztelő ő, mennyit kipengetett az ármánykodó polgármesternek stb.), de nem válaszol.

Nem én vagyok, aki valamit akar

 

Fotó: Kovács Tamás/MTI

A második Balog miniszter, aki kínos, megmagyarázhatatlan és a holokauszttagadást súroló (de a történelemhamisítást bizonnyal kimerítő) kijelentést tett arról, hogy a romákat nem Magyarországról, hanem Ausztriából vitték a halálba. Később annyit mondott erről, hogy pontosabban is fogalmazhatott volna; másrészt pedig az őt kérdőre vonóknak esett neki azzal, hogy „ferdítésekkel és hazugságokkal támadják éppen őt, aki már akkor a roma holokauszttal kapcsolatos megemlékezést szervezett, amikor még sem miniszter, sem államtitkár, sőt még politikus sem volt”. Ez megint kicsit más, mint Varjú képviselő magyarázata: a „pontosítás” szó ugyanis kellőképpen pontatlan ahhoz, hogy bármi beleférjen. „Esik a hó” – ez a mondat vajon melyik mondatnak a pontosítása? Azé is lehet, hogy „esik az eső”, meg azé is, hogy „ugat a kutya”; mi volna pontosabb Balog elhangzott mondatánál? Hogy igenis Magyarországról deportálták a cigányokat – vagyis az eredeti ellenkezője? Ez még a pontosítás kategóriájába tartozik? A magyarázat második panelje bizonyos elemeiben hasonlít a Varjúéra: távoli kapcsolat, önfényezés, plusz még hivatkozás a megszólaló dicső múltjára. Ismét: semmit nem tudunk meg az eredeti problémáról, nincs valódi válasz.

A harmadik Csetényi Csaba, aki csodás trafikpályázatokat nyert, és mit ad isten, Rogán polgármester szomszédja. Megkérdezték tőle, hogy nem lát-e összefüggést ezen két tény között, az ő magyarázata így hangzik: „ez az információ olyan személyes részlet, amely rosszindulatú sugalmazásokra adott és ad okot a magyar sajtóban. Több mint két évtizedes versenypiaci üzletemberi tevékenységem során megszámlálhatatlan közszereplővel, vezetővel kerültem kapcsolatba. Elért eredményeinkhez semmi köze nincs annak, hogy kinek a szomszédságában vásároltam lakást (egyébként korábban, mint az említett politikus).” – Mit tudunk meg? Mindenekelőtt azt, hogy Csetényi úr igen derék ember, vérbeli üzletember, sikeres és eredményes (a múltbeli erények taglalása, à la Balog); a kérdező rosszindulatú; ő előbb vette a lakást, mint Rogán. Nos – magyarázat ez? Választ kaptunk? Megnyugodtunk?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.