Nem tudom, mondtam-e már, hogy mennyire imádom én a politikusok-közszereplők magyarázatait.
Nem igaz, tudom – mondtam, de legalábbis írtam már Orbán egy elképesztő kibújásáról, és most egy pillanatra könnyes nosztalgiával gondoljunk vissza arra, hogy két és fél évvel ezelőtt még eleven magyar újságíró előre egyeztetett kérdések és időpont nélkül faggathatta a miniszterelnököt. De hát rengeteg gusztusos válfaja van a magyarázkodásnak, hol vérlázító-bicskanyitogató, hol nagyon vicces. Most az elmúlt napokból hirtelen három jut az eszembe.
Az első Varjú László MSZP-s képviselőé volt, aki arra a kérdésre, hogy miután végkielégítést kapott képviselői mandátumának megszűnése miatt, aztán mégis képviselő lett – hogy tehát ez után visszaadja-e a végkielégítést, ezt mondta: „A két hónapos mandátumhiányt kivéve a többi pénzt azt ebben a politikai perben bírósági eljárásban visszafizettem, befizettem, azzal amit a XIV. kerület Polgármesterével folytattam, ennek megfelelően jártam el és a köz pénzét ilyen módon fizettem be, ennek megfelelően tartottam jogosnak ezt.” (Helyesírás és grammatika az eredeti.)
Magyarán: elköltöttem.
Na jó, a kérdés nem ez volt. Nem az, hogy hol van most az a pénz. Senki nem éppen azokat a bankjegyeket kérte volna tőle, nem firtatta senki, hogy azok most hol vannak, hanem hogy nem adja-e vissza a végkielégítést. Varjú képviselő tehát valami egészen másról (bár – kétségtelen – az eredeti problémával érintkező ügyről) beszél, közben kicsit fényezi magát (milyen törvénytisztelő ő, mennyit kipengetett az ármánykodó polgármesternek stb.), de nem válaszol.
| ||
A második Balog miniszter, aki kínos, megmagyarázhatatlan és a holokauszttagadást súroló (de a történelemhamisítást bizonnyal kimerítő) kijelentést tett arról, hogy a romákat nem Magyarországról, hanem Ausztriából vitték a halálba. Később annyit mondott erről, hogy pontosabban is fogalmazhatott volna; másrészt pedig az őt kérdőre vonóknak esett neki azzal, hogy „ferdítésekkel és hazugságokkal támadják éppen őt, aki már akkor a roma holokauszttal kapcsolatos megemlékezést szervezett, amikor még sem miniszter, sem államtitkár, sőt még politikus sem volt”. Ez megint kicsit más, mint Varjú képviselő magyarázata: a „pontosítás” szó ugyanis kellőképpen pontatlan ahhoz, hogy bármi beleférjen. „Esik a hó” – ez a mondat vajon melyik mondatnak a pontosítása? Azé is lehet, hogy „esik az eső”, meg azé is, hogy „ugat a kutya”; mi volna pontosabb Balog elhangzott mondatánál? Hogy igenis Magyarországról deportálták a cigányokat – vagyis az eredeti ellenkezője? Ez még a pontosítás kategóriájába tartozik? A magyarázat második panelje bizonyos elemeiben hasonlít a Varjúéra: távoli kapcsolat, önfényezés, plusz még hivatkozás a megszólaló dicső múltjára. Ismét: semmit nem tudunk meg az eredeti problémáról, nincs valódi válasz.
A harmadik Csetényi Csaba, aki csodás trafikpályázatokat nyert, és mit ad isten, Rogán polgármester szomszédja. Megkérdezték tőle, hogy nem lát-e összefüggést ezen két tény között, az ő magyarázata így hangzik: „ez az információ olyan személyes részlet, amely rosszindulatú sugalmazásokra adott és ad okot a magyar sajtóban. Több mint két évtizedes versenypiaci üzletemberi tevékenységem során megszámlálhatatlan közszereplővel, vezetővel kerültem kapcsolatba. Elért eredményeinkhez semmi köze nincs annak, hogy kinek a szomszédságában vásároltam lakást (egyébként korábban, mint az említett politikus).” – Mit tudunk meg? Mindenekelőtt azt, hogy Csetényi úr igen derék ember, vérbeli üzletember, sikeres és eredményes (a múltbeli erények taglalása, à la Balog); a kérdező rosszindulatú; ő előbb vette a lakást, mint Rogán. Nos – magyarázat ez? Választ kaptunk? Megnyugodtunk?
