Fütty

  • Kálmán C. György
  • 2014. augusztus 12.

Első változat

Kubatovot is, Orbánt is kifütyülték a Fradi-stadion avatóján. De ennek semmi jelentősége.

Teli vannak a hírportálok azzal (például itt), hogy a Fradi-stadion vasárnapi megnyitóján először Kubatov Gábort, majd pedig Orbán Viktort fütyülték ki, más és más (és változó) intenzitással. És talán nem is éppen kifütyülték őket, csak éppen füttyögés volt a beszédük alatt.

false

Fütyülni számos okból, számos céllal és számos körülmény hatására szoktak. Esetleg nem tetszik a beszéd tartalma vagy az előadásmóddal van baj, vagy csak egy-egy szóval; vagy túl hosszú a beszéd, vagy valamiről, ami fontos volna, nincs benne szó. Ráadásul egyedül nemigen szoktak nemtetszést nyilvánítani, de ha már többen füttyögnek, nagyon könnyen sokan csatlakoznak hozzájuk, esetleg nem is tudják pontosan, mi volt az ellenérzés kiváltó oka. A közönség tagjai erősen hatnak egymásra.

Most lehet kajánkodni azon, hogy lám, repedezik az Orbán-hatalom, a miniszterelnök és egyik legfontosabb bizalmasa, lám, szembesül a népharaggal, az elégedetlenséggel, az ellenállással. Kis híja, hogy a Fradi-szurkolók az ellenzék hőseivé váljanak, bátor harcosokká. Én nem tulajdonítanék ilyen – sőt: semmi – jelentőséget ennek a füttyögetésnek.

Először is, nemigen valószínű, hogy bármi olyasmit mondott volna Orbán (vagy Kubatov), ami tartalmilag kifogásolható lett volna a drukkerek szemében. Köszönet mindenkinek, külön Istennek, erkölcs, erő, egyetértés – ugyan, mi baj lenne ezzel? Szokás szerint volt egy kis hízelgés a magyaroknak, hogy milyen nagyszerűek és sportszerűek vagyunk mi – ennek elvileg dobogtatnia kell a Fradi-szívet. Másodszor: az előadásmód a szokásos volt, tagolt, ünnepélyes, deklamálós. Harmadszor: meleg volt, és persze mindenki a meccset várta, de nagyon hosszúnak sem volt nevezhető. Hát akkor?

Lehet, hogy néhányan elkezdtek csak úgy szórakozásból füttyögetni, és a közönség minden megfontolás nélkül átvette. De még inkább arról lehet szó, hogy a focimeccsek törzsközönsége általában nem szereti a dumát. Neki ne beszéljen senki semmit, lássuk a játékot. Ehhez képest minden beszéd: fölösleges. A fradisták elé odaállhatott volna bárki, akár a legnagyszerűbb szónok vagy a leghíresebb labdarúgó, szépségkirálynő, vagy rajongott híresség – ne beszéljen. A drukkerek füttye nem Kubatovnak vagy Orbánnak szólt, hanem annak – bárkinek –, aki szónoklatot tart, aki a cécót celebrálja, aki nyomja a sódert. Bármit, bárhogyan mondjon is.

És nem azért (vagyis: nem tudom, azért-e), mert a Fradi-rajongók általában hadilábon állnának a verbalitással, nagyon egyszerű gondolkodású emberek volnának. Hanem mert egy meccsen a közönség tagjai nagyon erősen hatnak egymásra, egyenként talán nem is mindig tudják, mire miért éppen úgy reagálnak.

Politika? Állásfoglalás? Ugyan már. Fújolni, fütyülni, kiabálni jó. Kiengedni a gőzt. Végül is, mire való a stadion?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.