Teli vannak a hírportálok azzal (például itt), hogy a Fradi-stadion vasárnapi megnyitóján először Kubatov Gábort, majd pedig Orbán Viktort fütyülték ki, más és más (és változó) intenzitással. És talán nem is éppen kifütyülték őket, csak éppen füttyögés volt a beszédük alatt.
| ||
Fütyülni számos okból, számos céllal és számos körülmény hatására szoktak. Esetleg nem tetszik a beszéd tartalma vagy az előadásmóddal van baj, vagy csak egy-egy szóval; vagy túl hosszú a beszéd, vagy valamiről, ami fontos volna, nincs benne szó. Ráadásul egyedül nemigen szoktak nemtetszést nyilvánítani, de ha már többen füttyögnek, nagyon könnyen sokan csatlakoznak hozzájuk, esetleg nem is tudják pontosan, mi volt az ellenérzés kiváltó oka. A közönség tagjai erősen hatnak egymásra.
Most lehet kajánkodni azon, hogy lám, repedezik az Orbán-hatalom, a miniszterelnök és egyik legfontosabb bizalmasa, lám, szembesül a népharaggal, az elégedetlenséggel, az ellenállással. Kis híja, hogy a Fradi-szurkolók az ellenzék hőseivé váljanak, bátor harcosokká. Én nem tulajdonítanék ilyen – sőt: semmi – jelentőséget ennek a füttyögetésnek.
Először is, nemigen valószínű, hogy bármi olyasmit mondott volna Orbán (vagy Kubatov), ami tartalmilag kifogásolható lett volna a drukkerek szemében. Köszönet mindenkinek, külön Istennek, erkölcs, erő, egyetértés – ugyan, mi baj lenne ezzel? Szokás szerint volt egy kis hízelgés a magyaroknak, hogy milyen nagyszerűek és sportszerűek vagyunk mi – ennek elvileg dobogtatnia kell a Fradi-szívet. Másodszor: az előadásmód a szokásos volt, tagolt, ünnepélyes, deklamálós. Harmadszor: meleg volt, és persze mindenki a meccset várta, de nagyon hosszúnak sem volt nevezhető. Hát akkor?
Lehet, hogy néhányan elkezdtek csak úgy szórakozásból füttyögetni, és a közönség minden megfontolás nélkül átvette. De még inkább arról lehet szó, hogy a focimeccsek törzsközönsége általában nem szereti a dumát. Neki ne beszéljen senki semmit, lássuk a játékot. Ehhez képest minden beszéd: fölösleges. A fradisták elé odaállhatott volna bárki, akár a legnagyszerűbb szónok vagy a leghíresebb labdarúgó, szépségkirálynő, vagy rajongott híresség – ne beszéljen. A drukkerek füttye nem Kubatovnak vagy Orbánnak szólt, hanem annak – bárkinek –, aki szónoklatot tart, aki a cécót celebrálja, aki nyomja a sódert. Bármit, bárhogyan mondjon is.
És nem azért (vagyis: nem tudom, azért-e), mert a Fradi-rajongók általában hadilábon állnának a verbalitással, nagyon egyszerű gondolkodású emberek volnának. Hanem mert egy meccsen a közönség tagjai nagyon erősen hatnak egymásra, egyenként talán nem is mindig tudják, mire miért éppen úgy reagálnak.
Politika? Állásfoglalás? Ugyan már. Fújolni, fütyülni, kiabálni jó. Kiengedni a gőzt. Végül is, mire való a stadion?
