Válasszunk, ha nem tetszik is

  • Kálmán C. György
  • 2014. április 4.

Első változat

Ha egyszer a szocik is korruptak voltak – miért szavanánk be őket újra a hatalomba? Illúzióink ne legyenek, de a reményt ne adjuk fel.

Van egy elég kusza, de éppen ezért igencsak gyanús ügy, itt olvastam, hogy tudniillik a belvárosi önkormányzat eladta Belváros-Lipótváros Ingatlanfejlesztő és Vagyonkezelő Zrt. nevű cégét, aztán mindenféle további adásvételek után végül a Seychelle-szigeteken kötött ki a cég, nem csodálom, én is oda vágynék, pedig még csak cég sem vagyok. A lényeg, hogy mindvégig ugyanaz maradt a vezérigazgató, történetesen a kormányszóvivő sógora.

false

 

Fotó: MTI

Mindenkinek lehet sógora, talán tilos? Na ugye. És mindenki lehet vezérigazgató, ki tiltaná meg? És ha olyan remek, akkor az egymást váltó tulajdonosok persze hogy megtartják. És a kormányszóvivő amúgy is mindent megmagyarázott: sógora „feleségemmel kötött házasságunk előtt is már egy sikeres vállalkozó volt”, ráadásul „a cégvásárlás tudomása szerint »a szocialista kormány idején történt«”.

Most minden fontos dologtól tekintsünk el, csak egy lényegtelen apróságra fordítsuk a figyelmünket – hogy a kormányszóvivő azzal véli védeni az ügylet résztvevőit, hogy bármi történt is, az „a szocialista kormány idején történt”. Biztosan így is volt. Azon se lovagoljunk, hogy egy piszkosnak látszó ügyet vajon mennyiben tisztít meg az, ha egy másik párt volt hatalmon. Sőt: tegyük fel, hogy a kormányszóvivőnek maradéktalanul igaza van, a szocialisták galád gazdasági machinációkat csináltak, amibe a szegény vezérigazgató csak úgy belekeveredett.

Akkor tehát kire szavazzunk vasárnap?

Ez a fenti kérdés úgy jön ide, hogy sokan azt mondják: a szocik is sok csúnya dolgot tettek, olyan összegek repkedtek zsebből zsebbe, amelyek felfoghatatlanok a bérből és fizetésből élők számára. Azért, hogy valaki megrendeléshez (vevőhöz, eladóhoz, piachoz stb.) jusson, hatalmas pénzeket kellett hogy dugdosson ebbe vagy abba a kinyújtott tenyérbe. Általánosan: korrupció. Simon Gábor, meg sok-sok más. Akkor minek emelnénk őket vissza a hatalomba?

Az a helyzet, hogy mindez feltehetően igaz. És könnyen lehet, hogy ami a korrupció technikai részleteit, lebonyolítását, az általa okozott kárt – sőt az érintettek személyét is – illeti, nincs nagy különbség. A különbség két dologban van.

Az egyik: az eltelt idő. Négy év alatt sok minden világossá vált, talán többen belelátnak, hogy mi folyik, alig titkoltan. Az elszegényedéssel párhuzamosan egyre többen felháborodnak azon, hogy micsoda urizálás folyik kétes pénzekkel, hogyan fordítható át a baráti-üzlettársi kapcsolat luxuséletmódra, hogyan és kinek fial a helyezkedés és a befolyás. Ha ezt huszonnégy évig (meg persze előtte is) lehetett is csinálni – most már (azt remélem) egyre kevésbé.

A másik: az elmúlt négy évben törvények és rendeletek tömegei szentesítették a legsötétebb kavarásokat, lenyúlásokat, fosztogatásokat, újraelosztásokat. Ez a szocik idejében nem volt, és (azt remélem) nem lesz. Persze, lehet lopni-csalni-fosztogatni törvényi megalapozás nélkül is, de kényelmetlenebb – a mostani kormány ezt nem vállalta, nem bízott semmit a véletlenre.

Továbbá még ha a kormányváltók győznének is, nem volna acélos kétharmaduk; és olyan ellenzékük volna, amely pontosan ismeri a csíziót (ezt volt alkalmuk megmutatni), ugrásra készen lesnék a hatalmon levők minden rossz mozdulatát. A nyakukon lesz a kés.

Végül pedig ha mindez túl halvány vagy bonyodalmas, túl sok a megalapozatlan remény meg a tanulásba vetett hit, a választás reggelén tegye ki a kedves olvasó a kormányváltásra készülő pártok képviselői közül a számára legellenszenvesebb, legtenyérbemászóbb és leggyanúsabb alakok képét, és tegye melléjük a következőket: Kerényi Imre, Fekete György, Kövér László, Lázár János, Selmeczi Gabriella, Matolcsy György, Hoffmann Rózsa. Aztán kerekedjen fel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.