Aki harminc évvel ezelőtt a régi kettes úton (jelenleg 2B) nyitott, nyithatott falatozót a megfáradt járművezetőknek, egy éven belül a Svábhegyet is a fülébe húzathatta. Az autósbüfé a maszekvilág egyik legjobban jövedelmező vállalkozása volt (az autószerelő műhely és az ún. autósbolt mellett), az újdonsült gépkocsi-tulajdonosok ugrottak mindenre, amit értük teremtettek. Még úgy is, hogy a Nyugat lehelete, ami e vállalkozások szélmalmát pörgette, igencsak pálinkaszagú volt. Mindez azért kívánkozott ide, mert a gödi Ilka csárdát (és panziót) már-már történelmi létesítménynek véltük, az alapítás évszámát a montreali olimpia tájékára lőttük be, bár a fafaragásos, székelykapus dekorációt az új idők jegyében készült felújítás részének. Emlékeznek a Megyeri csárdára? Nos, annak a szalonképesebb változata ugrott be, így hát igencsak meglepődtünk, miután kiderült, hogy a csárda még csak egy évtizede áll a vendégek szolgálatában.
| ||
Az éttermen keresztül juthatunk az árnyas és tágas teraszra, amit akár kerthelyiségnek is nevezhetünk. A benti berendezésről annyit érdemes megjegyezni, hogy a dekoráció szinte minden eleme az édes Erdélyt idézi. Úgy látszik, törvényszerűvé vált, hiszen nem először látjuk, hogy ami helyben van (adott esetben a Dunakanyar), nem elég magyar. Az étlapon viszont inkább az anyaországi ízek játszanak. Egy bogrács harcsahalászlével (1390 Ft) indítunk, s szerencsére három tányért kérünk hozzá. A hal is jó benne, meg a lé is, de inkább langyos, mint meleg, ami jócskán lerontja élvezeti értékét, pedig valaha tényleg klassz lehetett. A hagymás rostélyos (1790 Ft) már nem ennyire kétértelmű. Igaz, hogy a hőmérsékletével nincs gond, sőt a hagyma is kiváló, ám a hús kissé rágós, a pácolás pedig enyhén szólva érdekes - úgy tűnik, mintha utólag kenték volna fel a mustárt a sültre. Vigaszt a rántott ponty jelenthetne (1390 Ft), azon tényleg nem találunk fogást, csakhogy a krumplipüré (490 Ft) egészen elképesztő, valami különös gélt juttat az eszünkbe, ami talán külsőleg, becsípődés ellen nyerő, táplálkozásra viszont alkalmatlan. Ehhez képest a rostélyoshoz adott rizibizi (490 Ft) a megtestesült konyhai csoda, pedig nem az.
A végén sem lesz jobb kedvünk. Az ún. Ilka palacsinta (890 Ft) két nagy darab hideg tésztahenger. Minden arra utal, hogy a készen vásárolt palacsintába belenyomtak egy adag porból készült vaníliapudingot, oszt' jó napot. Ha nem így volt, annál rosz-szabb. Ezért kár étterembe járni.
