A bolygó neve ismét halál

  • narancs.hu
  • 2015. január 18.

Fekete Lyuk

Ismét megnézhető moziban a világ egyik legjobb akció-horrorja, az Aliens – A bolygó neve: halál. Ritka fotókkal, lefegyverző poszterekkel köszöntjük.

Alapozzunk egy klasszikussal: ez volt a film egykori plakátja:

false

James Cameron rendező a tett színhelyén:

false

Épül az anyakirálynő lenyűgöző bábfigurája:

false

Hicks szerepét eredetileg Jamer Remar játszotta, de őt pár hét után a drogproblémái miatt lecserélték Michael Biehnre. Néhány fotó azonban fennmaradt Remarról is a szerepben:

false

Remar akcióban:

false

 

Ez meg a filmtörténet egyik legforróbb fotója: Sigourney Weaver a lángszórót teszteli:

false

Az Aliens természetesen a mai rajzolókat is újra és újra megihleti. A texasi galéria, a Mondo rendelésére készültek az alábbiak – az első Kevin Tong alkotása:

false

A film szörnyetegét, a xenomorfot szokták péniszfejűnek nevezni, Randy Ortiz plakátja viszont (nyilván az anyakirálynő figurájától megihletve) inkább a monstrum vaginaszerűségét hangsúlyozza:

false

Ken Taylor rajza nem ennyire bátor, de szépnek ez is szép:

false

És erre emlékszik még valaki? Így nézett ki a régi magyar képregényverzió borítója:

false

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.