Lapunk Élet-Mód rovatának szerkesztője közismert rock and roll hős is, de az alant látható, lefegyverző klipben nem ő énekel, ellenben a püspököt határozottan ő alakítja – talán mondanunk sem kell, hogy úgy, ahogy ezt illik, vagyis magisztrálisan.
A Gustave Tiger zenekar (amelyben egyébként egy alkalmi Narancs-szerző, Szabó Csaba basszusgitározik) egyperces, szuper 8-as és egyébként is minden tekintetben szuper videója világosan megmutatja, mi is az a katedrálispunk, és miért könnyű szeretni.
Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.
Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
