Mit köszönt meg Schiffer András Morvai Krisztinának?

  • B.P.M.
  • 2019. április 1.

Fekete Lyuk

Szavazás!

Morvai Krisztina független EP-képviselő a Facebookon jelentette be korábban a mai nap folyamán, hogy visszavonul a politikai élettől.

Schiffer András az LMP volt elnöke reagálásképpen annyit írt: köszönet, Morvai Krisztina!

De vajon mit köszön Morvainak? Hiszen a két közéleti személyiséget nem lehet azzal vádolni, hogy egy politikai véleményen lennének, viszont az sem jellemző Schifferre, hogy a közösségi médián keresztül poénkodna (még akkor sem, ha ma április 1-je van).

A kérdésben döntsenek az olvasók:

 

Közben a Magyar Hang megkereste Schiffert, aki elárulta, hogy mit köszönt meg:

Kiderült, mit köszönt meg Schiffer Morvainak

„A következetességét akkor is elismeri az ember, ha nem feltétlen ért vele egyet"

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.