Magyarország miniszterelnöke úgy „gondolta”, egy 35 másodperces videóüzenetben kell tudatnia a lakossággal, hogy „nem engedhetünk a zsarolásnak” és „harcolni fogunk”, mert „nekünk Magyarország érdeke az első”.
Ehhez képest aztán „a belgák miniszterelnökéről” és annak „tervéről” kezd beszélni, ami ebben a formában annyira nem hat fenyegetőnek, de hát ki az, aki ma a TERV és a BRÜSSZEL szavak kimondása után nem magára a Sátánra asszociál azon nyomban?
De a videót az teszi érdekessé, hogy bár a propagandaosztály ügyesen megtervezte a közleményt – minden szónak, képi elemnek könyvespolctól plüss-székig egyetlen egy értelme van: egy hamis illúzió felépítése –, a főszereplő meglepően fancsali képpel, unottan és bizonytalankodva játssza el az ügyintézésben kissé megfáradt, de azért derekasan helyt álló miniszterelnök szerepét.
A közlemény úgy hülyeség, ahogy van – a belga „terv” szerint egy „brüsszeli” értekezleten „következik majd be” az, hogy „erővel kényszerítik” Magyarországot „migránsok befogadására” –, de ezt a szóhányást már Orbán is sóhajtozva, kéztördelve, álmosan és gépiesen mondja fel.
Mint akit nem érdekel ez az egész.
Figyeljük meg, milyen elképesztően fancsali ábrázattal, mesterkélt hangsúlyokkal motyogja: „nem engedhetünk… a… zsarolásnak számunkra… Magyarország az… első” (a hangsúlyt itt unottan felkanyarítja, feltehetően, hogy ő se aludjon el), „harcolni fogunk azokkal szemben” (e szavak közben mintha az esti pörkölt körül csoportosulnának emberünk gondolatai), „akik meg akarják változtatni Magyarország...” (hatásszünet) „...és Európa...” (hosszabb hatásszünet, vagy inkább üresjárat) „keresztény… identitását…” (száj ferdén félrehúz, „akkor mehetünk végre haza?”, kérdezi, de ezt már nem veszi a kamera).
