Tizennyolcadik alkalommal szervezte meg Jakab János korábbi élvonalbeli futballista és miniszterelnöki főtanácsadó a régi futballnagyságok közös karácsonyi ünnepségét, amelyet 2019 óta az új Puskás Arénában rendeznek meg. Ahogy ilyenkor szokott lenni, az eseményen megjelent Orbán Viktor is, aki köszöntőt is mondott a Nemzeti Sport beszámolója szerint, amelyben meglepő őszinteséggel beszélt arról, hogy nem jártak sikerrel minden futballal kapcsolatos tervben, majd a biztonság kedvéért jelezte a megjelenteknek, mi dől el hamarosan:
„Jövőre választás lesz, ha nem leszünk észnél, a magyar futballnak évekre befellegzik. Olyan kormány kell, amely stratégiai ágazatként tekint a sportra, és azon belül a legnépszerűbb sportágra, a labdarúgásra.”
Orbán természetesen nem most kezdett el a jutalmazó és büntető nagybácsi szerepében tetszelegni, ez tulajdonképpen a Fidesz politikájának alapja: a nagyvonalú és sokszor teljesen átgondolatlan állami támogatások rendszerével függő viszonyba taszítani a lakosságot, vagy legalább is megteremteni a függőség érzetét. A rezsicsökkentés, adómentességek lengetése és a jutalomként osztogatott tizensokadik havi nyugdíjak rendszere mind arra jó, hogy lehessen mondani választások előtt: ha más jön, ez biztos nem lesz, te pedig éhen halsz, utcára kerülsz, esetleg elvisznek a háborúba, miközben a családodat késes migránsok veszik át. A cél soha nem valami jövőképszerűség felépítése, hanem a már meglévő kevés elvesztésétől való félelem.
Az viszont azért mégis csak döbbenetes, hogy
Orbán odáig ment, hogy a világ legnépszerűbb látványsportjának a létezését is magából eredezteti.
Egy olyan sportot, ami túlélte a nácikat, túlélte – mit túlélte, csúcsra jutott! – Rákosi Mátyás alatt. A sport, amelynek legnagyszerűbb képviselőit épp a mai „nemzeti” oldal szellemi elődei üldözték el, hogy aztán Olaszországtól Uruguayig termékenyítsék meg ezt a páratlanul izgalmas sportot, Orbán szerint majd épp abba fog belehalni, hogy 2026-ban az emberek úgy döntenek, nem Fidesz-kormányt szeretnének.
Álljon itt egy vallomás először is: jómagam elég fontos részt szentelek az életemből a magyar futballnak: időt és pénzt nem kímélve igyekszem ott lenni kedvenc klubom mérkőzésein annak ellenére, hogy már nem abban a városban élek, bérlettel járok évek óta válogatott meccsekre, sok külföldi vendégszektorban jártam már, illetve az Európa-bajnokságok lejátszott meccsei között is több olyan van, amin részt vettem szurkolóként, mint amin nem. Tehát talán mondhatjuk, hogy van valami sejtésem a közegről annak jó és kevésbé jó oldalaival együtt. Ezzel a háttérrel fontos leszögezni, hogy
a magyar labdarúgásnak nem egy kormányváltással fellegzik be, hanem már be is fellegzett.
Sőt, valószínűleg hosszú ideje a befellegzés utáni állapotban vagyunk már.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
