Pénzt adjatok, még több pénzt! – Így készül az írószövetség az 1956-os forradalom 60. évfordulójára

  • narancs.hu
  • 2016. február 23.

Fekete Lyuk

A Magyar Írószövetség elnöke a kormánylapon keresztül üzen. Mit üzen! Benyújt egy igényt a biankó csekkre!

„Nem tudok még egy olyan kulturális intézményről, amelyik olyan enigmatikusan összeforrt volna a forradalommal, mint a Magyar Írószövetség” – mondja Szentmártoni János mostani elnök a Magyar Idők riporterének, és mindjárt hozzáteszi, „emlékbizottságot is alakítottunk, hogy a hatvanadik évfordulót a jelentőségéhez méltó módon megünnepeljük. Ennek a grémiumnak a tagjai: Lezsák Sándor, Salamon Konrád, Kiss Gy. Csaba, Erős Kinga és jómagam.”

false

 

Fotó: fortepan.hu

 

Eddig rendben is van (dehogy van), ám úgy látszik, Szentmártoni nem éri be az emlékbizottsággal, meg azzal hogy a magyar irodalmat aligha reprezentáló mostani írószövetségével rátehénkedik az ’56-os forradalomra. Ó, nem! Úgy tűnik, nem is az igazi forradalom izgatja őt, hanem ez a mostani, a „központi”, a schmidtmáriás hatvanadik évfordulós, ami minden bizonnyal a NER dicsőségét hirdeti majd, rohadt sok pénzből. Mert mit is mond Szentmártoni? „A rendkívüli alkalom rendhagyó megoldást kíván. Úgy gondolom, az írószövetséget ötvenhatos történelmi múltja méltó ünneplésre jogosítja. Bízom abban, hogy a kiemelt feladathoz sikerül kiemelt anyagi forrást is találnunk, s nem csupán egy pályázó lehetünk a sok közül. Máskülönben lényegében nélkülünk múlik el az emlékév, amit egyelőre elképzelhetetlennek tartok.”

Most akkor ez mi ez? Fenyegetés? Zsarolás? Nyafogás? Mindenesetre, nekünk erről az egészről elsősorban ez ugrott be, és nem az 1956-os forradalom.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.