Film

A szerelem gyerekkel jön

  • 2016. július 16.

Film

Vannak filmek, amelyeknek csak az előzetesét érdemes megnézni. A figyelemfelkeltésnek szánt két percbe ugyanis kényelmesen belefér a másfél órás film összes fordulata, poénja, konfliktusa, nevetése, pojácás színészi manírja. Ez a szerencsétlen magyar címmel útra indított, könnyed francia romkom éppen ez a kategória. A valóban vígjátéki felütést (a főhőshöz beállít leendő unokája leendő nagymamája, miközben a középkorú nőcsábász saját fia létezésről sem tud) izzadmányosan kiagyalt kibontakozás követi, számos klisével és néhány szerény poénnal, továbbá azzal a már a legelső másodpercben pontosan megválaszolható kérdéssel, hogy vajon egymásba szeret-e végül a lánya boldogsága érdekében felettébb rámenős nagyi és a (nagy)apai szereptől kezdetben mindenáron szabadulni igyekvő tata. Az esetlenül kivitelezett pelenkázások mellékhatásaként a kiskorú lányának szintén kiskorú szerelmét végül csak becserkésző nászasszony és a (nagy)szülői örömökre lassan ráérző nász közt bimbózó kapcsolat szárba szökkentése az inkább az esti kártyapartin merengeni látszó Patrick Bruelre és a sótlan jelenlétét egy fekete keretes szemüveggel izgalmasabbá tenni próbáló Isabelle Carréra hárul.

Van üzenet is: az egész életet megváltoztató, szenvedélyes csóknál a kamera felemelkedik, s hát nem egy vidáman játszadozó lurkókkal teli játszótér közepén, gyermekzsivajtól övezve talál egymásra végleg a pár? Amely középkorú ugyan, de még nagyon is termékeny. Értik, ugye? Van ám egy extra poén is a végén. Csak nem árulom el.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.