Vannak filmek, amelyeknek csak az előzetesét érdemes megnézni. A figyelemfelkeltésnek szánt két percbe ugyanis kényelmesen belefér a másfél órás film összes fordulata, poénja, konfliktusa, nevetése, pojácás színészi manírja. Ez a szerencsétlen magyar címmel útra indított, könnyed francia romkom éppen ez a kategória. A valóban vígjátéki felütést (a főhőshöz beállít leendő unokája leendő nagymamája, miközben a középkorú nőcsábász saját fia létezésről sem tud) izzadmányosan kiagyalt kibontakozás követi, számos klisével és néhány szerény poénnal, továbbá azzal a már a legelső másodpercben pontosan megválaszolható kérdéssel, hogy vajon egymásba szeret-e végül a lánya boldogsága érdekében felettébb rámenős nagyi és a (nagy)apai szereptől kezdetben mindenáron szabadulni igyekvő tata. Az esetlenül kivitelezett pelenkázások mellékhatásaként a kiskorú lányának szintén kiskorú szerelmét végül csak becserkésző nászasszony és a (nagy)szülői örömökre lassan ráérző nász közt bimbózó kapcsolat szárba szökkentése az inkább az esti kártyapartin merengeni látszó Patrick Bruelre és a sótlan jelenlétét egy fekete keretes szemüveggel izgalmasabbá tenni próbáló Isabelle Carréra hárul.
Van üzenet is: az egész életet megváltoztató, szenvedélyes csóknál a kamera felemelkedik, s hát nem egy vidáman játszadozó lurkókkal teli játszótér közepén, gyermekzsivajtól övezve talál egymásra végleg a pár? Amely középkorú ugyan, de még nagyon is termékeny. Értik, ugye? Van ám egy extra poén is a végén. Csak nem árulom el.
Forgalmazza a Vertigo Média
