Film

Szemfényvesztők 2.

  • - kg -
  • 2016. július 16.

Film

Kezdjük a jó hírrel. És akkor jöjjön a többi: az első részt három éve láttuk, kellemes utóízt hagyott a szánkban, voltak benne színészek és akciók, illúziót keltő illuzionisták és nagy átverések, meg volt benne Michael Caine is, akit úgy átvertek a végén – tegyük hozzá, teljesen megérdemelten –, hogy azonnal újra kellett nézni a Hannah és nővéreit, hogy rehabilitáljuk és visszaállítsuk magunkban a jó oldalra a nagy színészt. A folytatást ellenben két napja láttuk, és már alig emlékszünk valamire, pedig – becsszó – végig nyitva tartottuk a szemünket. Láttuk a makaói öregasszonyt, az akrobatikus kártyamutatványt, a sok átváltozást, az örök igyekvő Daniel Radcliffe-t, a két Woody Harrelsont (Woody figurája kapott egy hülyén vigyorgó ikret), és igen, ismét láttuk Michael Caine-t is, szemében azzal az összetéveszthetetlen fakósággal, melyből egyetlen mélyebb jelentés látszik felsejleni: a „hol válthatom be a csekkemet” ősi, emberi kérdése. Morgan Freeman kicsit jobban palástolja az unalmát, de néha még ő is a kijáratot keresi, a fiúk viszont, akik közül az egyik lány (most Lizzy Caplan), alig erőltetett lazasággal akcióznak, mintha csak egy jobb filmben játszanának. Jesse Eisenberg eisenbergkedik, Harrelson jelen van, James Franco öccse pedig a bátyjára hasonlít. Mark Ruffalo külön eset, ő leginkább önmagára és egy olyan színészre hasonlít, aki a leglehetetlenebb helyzetekben – például egy tengerbe dobott széf belsejében – is próbálkozik a színészettel. Szólhattak volna neki, hogy ide nem kell a szakmázás.

A Freeman Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.