Film

Szemfényvesztők 2.

  • - kg -
  • 2016. július 16.

Film

Kezdjük a jó hírrel. És akkor jöjjön a többi: az első részt három éve láttuk, kellemes utóízt hagyott a szánkban, voltak benne színészek és akciók, illúziót keltő illuzionisták és nagy átverések, meg volt benne Michael Caine is, akit úgy átvertek a végén – tegyük hozzá, teljesen megérdemelten –, hogy azonnal újra kellett nézni a Hannah és nővéreit, hogy rehabilitáljuk és visszaállítsuk magunkban a jó oldalra a nagy színészt. A folytatást ellenben két napja láttuk, és már alig emlékszünk valamire, pedig – becsszó – végig nyitva tartottuk a szemünket. Láttuk a makaói öregasszonyt, az akrobatikus kártyamutatványt, a sok átváltozást, az örök igyekvő Daniel Radcliffe-t, a két Woody Harrelsont (Woody figurája kapott egy hülyén vigyorgó ikret), és igen, ismét láttuk Michael Caine-t is, szemében azzal az összetéveszthetetlen fakósággal, melyből egyetlen mélyebb jelentés látszik felsejleni: a „hol válthatom be a csekkemet” ősi, emberi kérdése. Morgan Freeman kicsit jobban palástolja az unalmát, de néha még ő is a kijáratot keresi, a fiúk viszont, akik közül az egyik lány (most Lizzy Caplan), alig erőltetett lazasággal akcióznak, mintha csak egy jobb filmben játszanának. Jesse Eisenberg eisenbergkedik, Harrelson jelen van, James Franco öccse pedig a bátyjára hasonlít. Mark Ruffalo külön eset, ő leginkább önmagára és egy olyan színészre hasonlít, aki a leglehetetlenebb helyzetekben – például egy tengerbe dobott széf belsejében – is próbálkozik a színészettel. Szólhattak volna neki, hogy ide nem kell a szakmázás.

A Freeman Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.