Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál

Előretolt helyőrségek

  • Bori Erzsébet
  • 2016. október 22.

Film

A fesztivál egyik fő témája (nem meglepő módon) a menekültválság. Ebből emeltünk ki két frontvonal-beli jelentést.

Meggyes Krisztina Azok című filmje Vámos­szabadiban forgott. E szép fekvésű, rendezett település Győrtől egy ugrásra van, a szlovák határon. Miközben számos falu elnéptelenedik, elöregszik, itt az utóbbi időszakban ugrás­szerűen nőtt a lakosság lélekszáma, köszönhetően a városból kiköltöző jómódú családoknak. A „gyüttmentek” és a „gumicsizmás parasztok” közti csendes ellentétet fellobbantotta a 2013-ban megnyitott befogadóállomás: miután a településen kívüli tábor lakói alig járnak be a faluba, legfeljebb a boltban vagy a buszmegállóban látni őket, és a vizionált rémségek (terrortámadás, nemi erőszak, beriberijárvány stb.) is elmaradtak, az idősebbek – akik láttak már háborút, és tudják, mi a szükség – lassan megbékéltek a helyzettel. Nem úgy a hangadó beköltözők, akik átvették az uralmat győzelemre segítve saját polgármesterjelöltjüket, és az­óta is küzdenek a tábor bezárásáért. Legújabb tervük, hogy ha „Vámosszabadi választói az országos átlagot meghaladva mennének el október másodikán a »Nem«-re szavazni, akkor lehet-e a Miniszterelnöknél újrakopogtatnunk, hogy Mi teljesítettük az ő kérését, akkor most a kormányon a sor…”

Az éremnek persze két oldala van: egy 1500 lelkes falu joggal tehetné fel a kérdést, hogy miért éppen rájuk raknak ekkora terhet, miért nem állnak velük szóba, vagy miért nem kapnak szerény ellentételezést, mondjuk, a buszjáratok sűrítése, egy bicikliút vagy a helybelieknek komoly gondot okozó szúnyogritkítás képében. A küzdők leginkább az első kérdést pedzik, a boldog Nagyfa, Debrecen, Bicske példája lebeg előttük – és még véletlenül sem Körmendé vagy Szentgotthárdé. Nem néznek a térképre, elfelejtik, hogy a falujuk nemcsak szép, hanem jó fekvésű is, sőt azt sem értik, miért kell nyitottnak lennie a befogadóállomásnak. Az alkotók népmesei hangvételű keretet adnak a történetnek, türelmesen meghallgatnak mindenkit, de nem ítélkeznek. Megteszik ezt helyettük Vámosszabadi lakói.

 

Itt nyugszik az ismeretlen menekült

A Lampedusa télen svájci készítői virtuóz tojástánccal kerülik a konfrontációt migránsügyben. Csak a menekülteket segítők kapnak hangot, s legfeljebb elejtett megjegyzéseket hallunk arról, miként birkózik meg az 5000 lelkes sziget az árral. A film így sem nélkülözi a drámát: a sziget előretolt helyőrség a Földközi-tengeren, félúton az észak-afrikai partok és Szicília között, ahová közel húsz éve érkeznek lélekvesztőkön, a fokozódó nemzetközi helyzettől függően hol százezres nagyságrendben, hol valamivel kevesebben. Lampedusa szegényebbnek tűnik, és sokkal magára hagyottabbnak, mint Vámosszabadi. Főként halászatból élnek, és amikor az ősöreg kompjuk végleg felmondja a szolgálatot, leáll az élet. Nincs mivel elszállítani a zsákmányt, sem a szemetet, nem jön áru a boltokba. A hajótársaság túl kicsi kompot küld, amelyre nem férnek fel a teherautók, s a halászok sztrájkba lépnek: nem engedik kikötni a hajókat, és innentől csak repülőn érhető el a szárazföld. Ám a menekültek jönnek egyre, hiába fúj a téli szél, háborog a tenger. És egy részükkel baj van, nem akarnak ujjnyomatot adni, demonstrálnak a templom előtt, követelik, hogy vigyék már el őket. Ilyenkor jól jön egy tolmács, az agilis polgármester asszony és a rendőrség képviselője, majd a sikeres meggyőzés után rendben lezajlik a regisztráció, különgépen elszállítják őket a szigetről, ahol vagy két hónapja megszűnt a szállítás. Okoz ez konfliktust? Alig. A lampedusaiaknak megvan a maguk baja, és láttak már mindent: húsz év alatt millióan is megfordulhattak ezen a kis földdarabon, sokasodnak a számozott kövek a temetőben az „ismeretlen migránsnak” fenntartott sírhelyen, amelyet helyi önkéntesek gondoznak, és a parti őrség még télen sem alhatik.

Jakob Brossman filmjét két segélyhívás foglalja keretbe. Az óriási rutinnal rendelkező, arabul beszélő diszpécser riasztja a parti őrséget, majd elmagyarázza, hogyan olvashatják le a műholdas telefonról a koordinátákat. Az első esetben a mentőhajó nem talál semmit a megadott helyen. Nem jó koordinátákat adtak meg? Nem értettek a telefon kezeléséhez? Mi lett velük? Ezrek vesznek oda a tengeren, a számukat becsülni sem tudjuk. Öröm az ürömben, hogy az utolsó mentés sikeres, hetvenesével partra viszik az embereket a zsúfolásig megpakolt hajóról. Szicíliába mennek, de Lampedusa marad, ahol van. Elbúcsúztatják a telet, megjön a várva várt komp, elszállítják a felgyűlt szemetet, feltöltik az üzletek kiürült polcait. Új kezdet a régi kerékvágásban.

 

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál szeptember 24-től október 2-ig tart. A vetítésekre vonatkozó információk a bidf.hu honlapon érhetők el.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.