Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál

Előretolt helyőrségek

  • Bori Erzsébet
  • 2016. október 22.

Film

A fesztivál egyik fő témája (nem meglepő módon) a menekültválság. Ebből emeltünk ki két frontvonal-beli jelentést.

Meggyes Krisztina Azok című filmje Vámos­szabadiban forgott. E szép fekvésű, rendezett település Győrtől egy ugrásra van, a szlovák határon. Miközben számos falu elnéptelenedik, elöregszik, itt az utóbbi időszakban ugrás­szerűen nőtt a lakosság lélekszáma, köszönhetően a városból kiköltöző jómódú családoknak. A „gyüttmentek” és a „gumicsizmás parasztok” közti csendes ellentétet fellobbantotta a 2013-ban megnyitott befogadóállomás: miután a településen kívüli tábor lakói alig járnak be a faluba, legfeljebb a boltban vagy a buszmegállóban látni őket, és a vizionált rémségek (terrortámadás, nemi erőszak, beriberijárvány stb.) is elmaradtak, az idősebbek – akik láttak már háborút, és tudják, mi a szükség – lassan megbékéltek a helyzettel. Nem úgy a hangadó beköltözők, akik átvették az uralmat győzelemre segítve saját polgármesterjelöltjüket, és az­óta is küzdenek a tábor bezárásáért. Legújabb tervük, hogy ha „Vámosszabadi választói az országos átlagot meghaladva mennének el október másodikán a »Nem«-re szavazni, akkor lehet-e a Miniszterelnöknél újrakopogtatnunk, hogy Mi teljesítettük az ő kérését, akkor most a kormányon a sor…”

Az éremnek persze két oldala van: egy 1500 lelkes falu joggal tehetné fel a kérdést, hogy miért éppen rájuk raknak ekkora terhet, miért nem állnak velük szóba, vagy miért nem kapnak szerény ellentételezést, mondjuk, a buszjáratok sűrítése, egy bicikliút vagy a helybelieknek komoly gondot okozó szúnyogritkítás képében. A küzdők leginkább az első kérdést pedzik, a boldog Nagyfa, Debrecen, Bicske példája lebeg előttük – és még véletlenül sem Körmendé vagy Szentgotthárdé. Nem néznek a térképre, elfelejtik, hogy a falujuk nemcsak szép, hanem jó fekvésű is, sőt azt sem értik, miért kell nyitottnak lennie a befogadóállomásnak. Az alkotók népmesei hangvételű keretet adnak a történetnek, türelmesen meghallgatnak mindenkit, de nem ítélkeznek. Megteszik ezt helyettük Vámosszabadi lakói.

 

Itt nyugszik az ismeretlen menekült

A Lampedusa télen svájci készítői virtuóz tojástánccal kerülik a konfrontációt migránsügyben. Csak a menekülteket segítők kapnak hangot, s legfeljebb elejtett megjegyzéseket hallunk arról, miként birkózik meg az 5000 lelkes sziget az árral. A film így sem nélkülözi a drámát: a sziget előretolt helyőrség a Földközi-tengeren, félúton az észak-afrikai partok és Szicília között, ahová közel húsz éve érkeznek lélekvesztőkön, a fokozódó nemzetközi helyzettől függően hol százezres nagyságrendben, hol valamivel kevesebben. Lampedusa szegényebbnek tűnik, és sokkal magára hagyottabbnak, mint Vámosszabadi. Főként halászatból élnek, és amikor az ősöreg kompjuk végleg felmondja a szolgálatot, leáll az élet. Nincs mivel elszállítani a zsákmányt, sem a szemetet, nem jön áru a boltokba. A hajótársaság túl kicsi kompot küld, amelyre nem férnek fel a teherautók, s a halászok sztrájkba lépnek: nem engedik kikötni a hajókat, és innentől csak repülőn érhető el a szárazföld. Ám a menekültek jönnek egyre, hiába fúj a téli szél, háborog a tenger. És egy részükkel baj van, nem akarnak ujjnyomatot adni, demonstrálnak a templom előtt, követelik, hogy vigyék már el őket. Ilyenkor jól jön egy tolmács, az agilis polgármester asszony és a rendőrség képviselője, majd a sikeres meggyőzés után rendben lezajlik a regisztráció, különgépen elszállítják őket a szigetről, ahol vagy két hónapja megszűnt a szállítás. Okoz ez konfliktust? Alig. A lampedusaiaknak megvan a maguk baja, és láttak már mindent: húsz év alatt millióan is megfordulhattak ezen a kis földdarabon, sokasodnak a számozott kövek a temetőben az „ismeretlen migránsnak” fenntartott sírhelyen, amelyet helyi önkéntesek gondoznak, és a parti őrség még télen sem alhatik.

Jakob Brossman filmjét két segélyhívás foglalja keretbe. Az óriási rutinnal rendelkező, arabul beszélő diszpécser riasztja a parti őrséget, majd elmagyarázza, hogyan olvashatják le a műholdas telefonról a koordinátákat. Az első esetben a mentőhajó nem talál semmit a megadott helyen. Nem jó koordinátákat adtak meg? Nem értettek a telefon kezeléséhez? Mi lett velük? Ezrek vesznek oda a tengeren, a számukat becsülni sem tudjuk. Öröm az ürömben, hogy az utolsó mentés sikeres, hetvenesével partra viszik az embereket a zsúfolásig megpakolt hajóról. Szicíliába mennek, de Lampedusa marad, ahol van. Elbúcsúztatják a telet, megjön a várva várt komp, elszállítják a felgyűlt szemetet, feltöltik az üzletek kiürült polcait. Új kezdet a régi kerékvágásban.

 

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál szeptember 24-től október 2-ig tart. A vetítésekre vonatkozó információk a bidf.hu honlapon érhetők el.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.