Film

Film: Kegyetlen az élet (Meskó Zsolt: Szentiván napja)

Mi lehet a magyarázata annak, ha Kamarás Iván magát játssza? Valaki portréfilmet forgat. Valaki groteszket forgat. Ha bármi más történik, a vállalkozás alig-alig értelmezhető. Meskó Zsolt nem forgatott portrét, sem groteszket. Székely Ivánnak hívják a főszereplőjét, és az e tényben megmutatkozó, a realitás és az elemelés között való funkciótlan tévelygés alapvetően meghatározza ezt a - játékfilmet. A fotós például a "Women´s life" magazintól érkezik vegzálni a főhőst, de a történet szerinti reklámspotot már a "Danubius"-nál vásárolják, és a sztárról a "Színes mai lap" nem ír egy sort sem. Szerencse, hogy bekerült a filmbe Hajdú Szabolcs és Török Illyés Orsolya is (nem lehet nem észrevenni, hogy velük a Presszó mellé a Macerás ügyek című film atmoszféráját is becsempészni remélték).
  • - kz -
  • 2003. február 6.

Hogyan kell a dudát fújni? (Dokumentumfilmek)

Miként, milyen késztetésre és milyen gondolati nyomvonalon haladva találta fel az emberiség a dudát - kínozhatott volna már eddig is a kérdés, de nem kínzott, mert a duda-ügyek restellni való módon kívül estek érdeklődésem keskeny horizontján. Hogy ez most már nem így van, ezt is a filmszemlének köszönhetem. Tari János A tündérek ajándéka című munkája nem sorolható a dokumentumfilmezés radikálisan új utakat kereső vonulatához - de hát ez a többi, általam látott filmről is elmondható, amúgy a ténymegállapításon túllépő, ítélkező állásfoglalás leghalványabb szándéka nélkül. Precíz, gondos néprajzos munka: történelem, hiedelemvilág (tündérek, de keresztútnál kószáló, ujjtörő ördögök is), Kárpát-medencei összefüggések, a hagyományok továbbélése, új utak és perspektívák. És végül maga a gyakorlat: hogyan is készül (hm, kutyabőrből!) maga a duda, immár egy házilag barkácsolt elektromos célszerszám közreműködésével. Ez volna a dokumentumfilm alapszintje, az ismeretterjesztés: a téma, a tárgy mint olyan.
  • Kovácsy Tibor
  • 2003. február 6.

Vámpírok bálja (Játékfilmek)

Megint filmszemle van, élénk mozgás a Millenárison, a Mammutban, velük van tele a sajtó, róluk szólnak a hírek. Ezek a nagyon egyforma hírek. "Az idei szemle minden eddigi nézettségi rekordot megdöntött, már negyvenháromezren..." Már ennyien meg annyian. Egy hétig tart ugyan mindössze, de addig rájuk figyel az ország, érthető, ha most vaskosabban bukik ki minden panasz. Mellesleg szerintem pont nem a filmes szakma az, ami ha valami bánat éri, ne találná meg magának a megfelelőnek érzett nyilvánosságot, ha mond valamit valami filmes kerekasztal, egyéb bútordarab, arra igenis azonnal ugrik a sajtó, az hír. Tényleg, még az is lehet, hogy az. Ám arra a nyakamat teszem, hogy ez a filmes szakma az elmúlt tizenhárom év alatt nyavalyáinak orvoslására a sajtó nyilvánosságán kívül semmit, de semmit sem talált, és nem is tud fölmutatni. De nem csak ők vannak ezzel így, még valaki. Persze, az állam. Ha jól emlékszem, eddig csak mutogattak egymásra, illetve tanácskoztak, ami legalábbis az eredményesség szempontjából hajszállal sem különb foglalatosság.

"A vers a maga feje után megy" (Várady Szabolcs költő)

Nem tartozik a termékeny alkotók közé: tizenöt éve jelent meg az utolsó kötete. Pedig ha háttérbe húzódva is, de folyamatosan jelen van költészetünkben, kiváló rögtönző, dalszövegíró és limerikszerző. Az Európa Könyvkiadó szerkesztője, a Holmi versrovatvezetője.
  • Halasi Zoltán
  • 2003. január 30.

"Az őrület három jele" (Kiss Tibor, Quimby)

Noha a Káosz Amigos című albuma igen kedvező visszhangot keltett, az utóbbi hónapokban keserű hírek terjengtek a Quimby zenekar körül. ´szi turnéját financiális gondok szakították meg, de közben az énekes Kiss Tibor egészségi állapotáról is aggasztó pletykákat lehetett hallani. Így hát az a koncert, amit december 29-én adtak a PeCsában, messze túlmutatott önmagán.
  • 2003. január 9.