Vámpírok bálja (Játékfilmek)

Film

Megint filmszemle van, élénk mozgás a Millenárison, a Mammutban, velük van tele a sajtó, róluk szólnak a hírek. Ezek a nagyon egyforma hírek. "Az idei szemle minden eddigi nézettségi rekordot megdöntött, már negyvenháromezren..." Már ennyien meg annyian. Egy hétig tart ugyan mindössze, de addig rájuk figyel az ország, érthető, ha most vaskosabban bukik ki minden panasz. Mellesleg szerintem pont nem a filmes szakma az, ami ha valami bánat éri, ne találná meg magának a megfelelőnek érzett nyilvánosságot, ha mond valamit valami filmes kerekasztal, egyéb bútordarab, arra igenis azonnal ugrik a sajtó, az hír. Tényleg, még az is lehet, hogy az. Ám arra a nyakamat teszem, hogy ez a filmes szakma az elmúlt tizenhárom év alatt nyavalyáinak orvoslására a sajtó nyilvánosságán kívül semmit, de semmit sem talált, és nem is tud fölmutatni. De nem csak ők vannak ezzel így, még valaki. Persze, az állam. Ha jól emlékszem, eddig csak mutogattak egymásra, illetve tanácskoztak, ami legalábbis az eredményesség szempontjából hajszállal sem különb foglalatosság.
Megint filmszemle van, élénk mozgás a Millenárison, a Mammutban, velük van tele a sajtó, róluk szólnak a hírek. Ezek a nagyon egyforma hírek. "Az idei szemle minden eddigi nézettségi rekordot megdöntött, már negyvenháromezren..." Már ennyien meg annyian. Egy hétig tart ugyan mindössze, de addig rájuk figyel az ország, érthető, ha most vaskosabban bukik ki minden panasz. Mellesleg szerintem pont nem a filmes szakma az, ami ha valami bánat éri, ne találná meg magának a megfelelőnek érzett nyilvánosságot, ha mond valamit valami filmes kerekasztal, egyéb bútordarab, arra igenis azonnal ugrik a sajtó, az hír. Tényleg, még az is lehet, hogy az. Ám arra a nyakamat teszem, hogy ez a filmes szakma az elmúlt tizenhárom év alatt nyavalyáinak orvoslására a sajtó nyilvánosságán kívül semmit, de semmit sem talált, és nem is tud fölmutatni. De nem csak ők vannak ezzel így, még valaki. Persze, az állam. Ha jól emlékszem, eddig csak mutogattak egymásra, illetve tanácskoztak, ami legalábbis az eredményesség szempontjából hajszállal sem különb foglalatosság.

De majd most! Ja, most. Jött Péter a nagy kazal lóvéval, tízmilliárd, nem semmi. Ha az meglenne: "akkor lehetne filmet csinálni" - véli András Ferenc filmrendező a magyar.film.hun egy interjúban. Igaza van, biztosan.

"Mondjuk, ha valaki megkapná a megítélt xxx százmillió filmforintot, és az állam - hiszen megbízik abban a szövetségben, amit egy producer és rendező köt vele - az első forgatási nap előtt odaadná az egészet, azt gondolom, akkor lehetne tervezni, akkor kézzelfogható hoszsza lenne a takarónak - nem lennének ilyen drágák a filmek" - mondja Gothár Péter, ugyancsak az előbb említett internetes újságnak.

Nincs okunk kételkedni a jó szándékukban, de miért is. Az a lényeg, hogy 2003 februárjában itt tartunk. Ezeknél a jóindulatú fikcióknál, amik vagy megvalósulnak egyszer, vagy nem.

És hogy itt tartunk, az úgy, ahogy van, meg is látszik a most - és az elmúlt tizenhárom év során - elénk vezetett filmek színvonalán. Hogy így is készül egy csomó jó film? Nekem már ne mondja senki, hogy ez a szokvány magyar csoda. A közös mércénk rég elveszett, akinek az ilyesmi számít, az tart egy sajátot. Az enyimé szerint például nem készül(t) egy csomó jó film. Egy csomó ezért vagy azért elfogadható darab készül, s ezen elfogadás szempontjai, hogy is mondjam, roppant szerteágazóak, és szinte minden esetben személyesek.

A szemlén látható alkotások döntő többsége azért, minden szörnyű nehézség dacára, el fog jutni mozikba, kritikai értékelésükre akkor ráérünk. Ha mi osztanánk a nagydíjat, Gothár Péternek adnánk a Magyar szépségért, mert nemcsak nagyon jó film, de már az első kockáiról ordít, hogy ez végre az, ami, egy 35 mm-es nagyjátékfilm. De mi csak Narancs-díjat adhatunk, akkor miért ne, az se kerül semmibe, az legyen Hajdú Szabolcsé, mert volt ahhoz ereje, hogy ne vigye oda a Tamaráját, az ismert okokból.

A nézettségi rekordról meg csak azt, amit Jancsó Miklós mondott a többször idézett film.hunak: "Van egy csomó szerencsétlen gyerek a közönség közt, aki azt hiszi, hogy ez az egész valami."

Turcsányi Sándor

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.

„Ekkora szakadék máshol nincs”

Mivel elégedetlenek a mai fiatalok, és miért a magyarok a leg­op­ti­mistábbak a visegrádi négyek közül? Mi lehet az oka a politikai hovatartozás szerinti megosztottságnak, és mi az az egy kérdés, amelyben mégis egyetért fideszes és ellenzéki fiatal?