Producer szakon végzett, és olyan kisfilmek fűződnek a nevéhez, mint a Morel fiú, A somlói galuska és A fehér alsó. Első egész estés moziját, a Szentiván napját azonban "csak" rendezőként jegyzi. Hogy teljes legyen a szerepzavar, a film producere Rózsa János, akit viszont elsősorban filmrendezőként ismerünk.
Meskó Zsolt: A fehér alsó című kisfilmnek nemcsak a producere voltam, hanem a rendezője is. A mozisiker után az Objektív Stúdió képviseletében megkeresett Rózsa János, akit addig nem is ismertem személyesen, és egy hosszú beszélgetés után feltette a kérdést, szeretnék-e nagyjátékfilmet készíteni. Első lendületből azt válaszoltam neki, hogy nem. Azért nem, mert előbb producerként szeretnék dolgozni, és ha ez működik, akkor talán, később. Végül abban maradtunk, hogy ha mégis akadna egy forgatókönyv, keressem meg, kezdjünk el közösen dolgozni, hátha lesz belőle valami.
MN: Nem hiszem, hogy ne lett volna.
MZS: Persze. Kettő is. Azért választottuk a Szentiván napját, mert könnyebb falatnak tűnt. Elvégeztünk rajta bizonyos simításokat, majd miután megszületett a végső változat, az Objektív Stúdió elkezdett pályázni vele, és számomra meglepő módon egy éven belül elnyertük a forgatáshoz szükséges pénzt, 100-125 millió forintot.
MN: A Szentiván napja közönségfilm. De nem a mostani értelemben. Engem a húsz-harminc évvel ezelőtti magyar filmekre emlékeztet: a sztárparádé és a könnyed hangvétel mögött ott "lapul a dráma".
MZS: Talán a produceri gondolkodásomból fakad, de nem tudtam nem gondolni a nézőre. Számomra a film azt jelenti, hogy elmesélek egy történetet, ami leköti a néző figyelmét, szórakoztatja, esetleg elgondolkodik rajta. Nagyon fontos volt, hogy még a legapróbb szerepre is neves színészt kérjek fel, mert ha minden figura él, és minden figura egy jól ábrázolt, önálló karakter, akkor működik a történet. Örülök, ha azt mondod, hogy a hetvenes évek moziját idézte fel a film, mert éppen az volt a célunk, hogy olyan hangvételű produkciót készítsünk, amilyet akkoriban készítettek. Persze könnyen elmehettünk volna "olcsó"-ba is, de ezt nem akartuk. De a Szentiván napja nem is szemlefilm vagy fesztiválfilm, "belső használat"-ra készült, a hazai közönségnek.
MN: De vajon a közönség is tudja ezt?
MZS: Ha egy évvel ezelőtt kérdezed, mire számítok, bátran kijelentettem volna, hogy garantált a siker. Persze nem a rendezői teljesítmény miatt, hanem a fantasztikus színészi munkának köszönhetően. Én magam is elcsodálkoztam a forgatáson, hogy ezek a szerepek, ezek a szövegek, az instrukcióim ilyen alakításokat eredményeznek. Jelenleg azonban nem lehetek ennyire derűlátó. A valóságshow-k megjelenése ugyanis a mozik látogatottságára is kihatott. Csak meg kell nézni a statisztikákat: amióta valóságshow-k vannak a tévében, kimutatható, hogy csökkent a multiplexek nézőszáma. Ráadásul a jelenlegi helyzetben a média figyelme is csak e körül forog. Például az egyik vezető női lappal hetekig tárgyaltunk, hogy Darvas Iván és Kamarás Iván egy filmben való szereplése elég jó téma, amiről nem- csak írni lehet, de akár egy címlapot is megér. Mégis hiába kaptunk ígéretet, a főszerkesztő üzent, szó sem lehet erről, legfeljebb az egyik női szereplővel csinálnának rövid interjút. Jellemző, hogy a lap címoldalán akkor éppen Évi volt, a Big Brother győztese, akivel egy négyoldalas mélyinterjút készítettek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy ilyen közegben másról szól egy magyar közönségfilm megjelenése, mint akár egy évvel ezelőtt.
MN: Viszont a film éppen erről a "közeg"-ről szól. Sőt. Ha megindul a pletyka, hogy a Szentiván napja "igaz történet", akár a hasznára is válhat. Valójában mennyire igaz?
MZS: Úgy látom, sokan gondolkodnak így. Egy újságíró például a nevét is megmondta annak a színésznek, akinek az életét felismerni vélte a filmben. Pedig nem jártak ilyen fajta párhuzamok a fejünkben. A filmben előforduló epizódok legfeljebb harminc százalékának van valóságalapja, a többit a fantázia szülte. De ismerve a "hazai sztárvilág"-ot nem lep meg, hogy még a legabszurdabb dologról is kiderülhet: valójában már megtörtént.
MN: A film végén a főszereplő mintha hátat fordítana ennek a miliőnek. De ebben azért nem lehetünk biztosak.
MZS: Szándékosan nincs egyértelmű befejezése a filmnek. Nem tudom ugyanis, mi lehet a megoldás, bár azt hiszem, nem lehet hirtelen kiszállni ebből az egészből. Szent Ágoston mondja, hogy ne fordítsunk hátat könnyen a világnak, mert akkor nagyon könnyen visszacsábulunk. Mostanában az a legnagyobb probléma, hogy percről percre döntési helyzetekbe kerülünk, és képtelenek vagyunk nemet mondani. Mindent elvállalunk, mert azt gondoljuk, hogy ha nemet mondunk, akkor valami elveszik az életünkből. Közben saját magunk veszünk el ebben az őrületben.
Legát Tibor
