A kisfiú levele (Csillag Ádám filmrendező)

  • Hungler Tímea
  • 2003. január 30.

Film

Magyar Narancs: Miért folytatta a történetet?

A filmszemlén jön ki dokumentumfilmje, A megye árvái, a hazai gyermekvédelem visszásságait bemutató sorozatának legújabb darabja. A minimális állami támogatásból, majdhogynem saját pénzből forgatott mozi a hivatásos nevelőszülő státus megszüntetésének következményeit tárja fel.

Csillag Ádám: Már az előző rész, a Mostohák forgatása alatt foglalkoztatott a nevelőszülők és a gyerekek további sorsa. Úgy gondoltam, hogy az elvett fizetés miatt, azáltal, hogy megszűnt a nevelőszülők státusa, ezek a családok össze fognak omlani. Azt hittem, ennyire súlyosan csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében létezik, de ez országos jelenség. Azokról a témákról, amelyeket az új film, A megye árvái feltár, nem is tudtam. Nem tudtam, hogy a hatalmat hogyan gyakorolják a megyében, hogy a nevelőszülők szerint állami gondozott gyerekeket pénzért adnak-vesznek, vagy hogy állami hivatalnokok rabszolgaként dolgoztatják őket. Amíg úgy érzem, hogy valamit el kell intéznem, addig folytatni fogom a filmet.

MN: A filmnek - egyedülálló módon - zártkörű vetítést szervezett, ahová meghívta az illetékeseket, érintetteket. Miért?

CSÁ: Olyan embereket hívtam meg a vetítésre, akiknek lehetősége és kötelessége tenni ebben az ügyben valamit. Eljött Gönczöl Katalin, aki korábban az állampolgári jogok biztosa volt, a jelenlegi ombudsman, dr. Lenkovics Barnabás a feleségével, jelen volt a legfőbb ügyész személyes képviselője, a szociális minisztérium gyermekvédelmi főosztályvezetője, és eljött a megyei közgyűlés alelnöke. Ez egy olyan film, amit le kellene vetíteni a parlamentben, hiszen a törvénynek nem szereznek érvényt azok, akik a megyében végrehajtói hatalommal rendelkeznek. Azoknak a nevelőszülőknek, akik hét-nyolc gyereket nevelnek, vissza kellene kapniuk azt a megbecsülést, amiben korábban részesültek, a fizetésüket, a nyugdíjjogosultságukat, valamiféle biztonságot ahhoz, hogy tovább tudják nevelni a gyerekeket. A gyerekek azok, akik valójában meg lettek alázva ezzel az intézkedéssel, az ő jogaik lettek sárba tiporva. Ez nemcsak a nevelőszülő drámája, hanem rajta keresztül a gyerekeké is. A döntés a hatalom döntése, egy rosszindulatú, cinikus döntés, olyan emberek döntése, akik elég sok pénzt kapnak azért, hogy vigyázzanak arra, ami van. Ha annak idején az a harminchárom nevelőszülő megjelent volna családonként hat-nyolc nevelt gyerekkel az intézet kapujában, a megye minisztériumostul összetojta volna magát.

MN: Hogyan talált a témára?

CSÁ: Herczog Mária adott a kezembe egy levelet, amit a Mostohák című filmben szereplő egyik kisfiú írt, és ami el is hangzik ebben a filmben. ´ kért segítséget a kialakult helyzetben. Ezeknek az embereknek a hangja maximum a szomszéd utcáig jutna el, még a megyéig sem, pedig a problémájuk semmivel sem kisebb, mint egy politikusé vagy vállalatigazgatóé, akinek az ügyeiről naponta hallunk a híradásokban. Én fel tudom erősíteni a gyenge hangokat.

MN: A filmben nevükön nevezi a felelősöket. Nem tart a jogi következményektől?

CSÁ: Nem én nevezem meg őket, hanem a film szereplői. Egyébként nem vagyok hajlandó megijedni. Készítettem egy prostitúcióval kapcsolatos filmet - itt voltak bizonyos határok, ahol megálltam, nem mehettem tovább, mert ebben a közegben nincsenek szabályok, csak a primer erőszak. Ha van is bennem félelem A megye árvái kapcsán, legfeljebb attól, hogy elhallgatják a problémát, hogy eredménytelen marad az erőfeszítés, ami miatt a filmet elkészítettem. Megkockáztatom, hogy talán a két film, a Mostohák és A megye árvái hatására történni fog valami.

MN: Meglehetősen politikus alkatnak tűnik.

CSÁ: Politikus alkat vagyok, de nem a pártpolitikusi értelemben. Egy pillanatra 1989-ben átfutott a fejemen, amikor megcsináltam a vízlépcsőről szóló Dunaszauruszt, hogy könnyen lehetnék képviselő, elgondolkodtam azon, hogyan tudnék hozzájárulni az ország megváltoztatásához. Aztán rájöttem, hogy nem szabad, mert elveszíteném a szakmámat. Igazán független csak ezekben a filmekben maradhatok, a függetlenség pedig fontos ahhoz, hogy kinyithassam a számat. Persze ezért komoly árat fizettem. Az én döntésem következménye, hogy tisztes szegénységben nevelem a gyermekeimet. Ez persze nem szükséges ahhoz, hogy az ember empátiája a nehéz helyzetű emberekkel kapcsolatban megmaradjon, az viszont biztos, hogy a mérhetetlenül megalázó helyzetben lévő szakma gondoskodik arról, hogy a dokumentumfilmesek az elnyomottak oldalán maradjanak.

MN: Mihez áll közelebb a dokumentum műfaja, a művészethez vagy a tényfeltáró újságíráshoz?

CSÁ: Nem kell a két dolgot különválasztani. Az ember feltárhatja úgy is a tényeket, hogy művészi módon mutatja be azokat - dokumentumfilmesként az ember a valóság manipulációját készíti el. Játékfilmrendező szakot végeztem, ugyanazokat a filmes eszközöket használjuk a dokumentumfilmekben is, mint a játékfilmekben, filmet konstruálunk, azzal a különbséggel, hogy kisebb anyagi apparátus áll a rendelkezésünkre. A megye árvái 2x80 percét néhányan túl hosszúnak találták, de én a maga valóságos tempójában próbálom meg ábrázolni az életet. Az a narratíva, amiben én gondolkodom, az ízeket adja vissza, az árnyalatokat, a színeket, a szagokat, azt a biológiai felépítettségünket, amilyenek vagyunk, amin keresztül a valóságot érzékeljük. A mi fejünkben nem komputerek vannak, nem tudunk a másodperc törtrésze alatt milliós számsorokat összeadni.

MN: Fogadóképes a mai magyar közönség a dokumentumfilm műfajra?

CSÁ: Nem a nézőkkel van a baj. A Mostoháknak főműsoridőben, minden különösebb hírverés nélkül, 500 000 nézője volt. A közszolgálati tévének kutya kötelessége volna leadni hetente egy-két dokumentumfilmet főműsoridőben. Az emberek pillanatok alatt rászoknának, hogy a gagyi helyett az értéket nézzék, hiszen a saját bőrükre megy a vásár.

Hungler Tímea

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.