A múlt héten az alapító jelenlétében, Budapesten tanácskoztak a térség Soros- alapítványainak vezetői az uniós csatlakozásig és utána követendő stratégiájukról.Halmai Gábor: Amikor legutóbb, 2002 októberében Soros György itt járt, világossá vált, hogy meg akarja változtatni támogatási politikáját. A mostani kétnapos tanácskozás célja az volt, hogy meghatározzuk, mi legyen 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozó országok Soros-alapítványaival. Az eddigi támogatások jelentős részét ezen országok fölzárkóztatása tette szükségessé. Az uniós csatlakozással a támogatás eddigi formája okafogyottá válik. Soros György azonban érzi azt is, hogy az alapítványok tevékenységének teljes felszámolása komoly űrt hagyna maga után - pláne, hogy nem ő az egyetlen külföldi adományozó, aki elhagyja a térséget: kivonul a Ford Alapítvány és a Rockefeller Brothers Fund is. A változás lényege, hogy 2004-től megszűnik a magyarországi Soros Alapítványt az elmúlt húsz évben jellemző, programtámogatásra épülő, adományosztó tevékenység. 2003 átmeneti év lesz, a kifutó programokat befejezzük, de 2004-től nem írunk ki pályázatokat a megszokott módon. Ennek a szisztémának vége. Az a döntés született, hogy 2004 után is megmarad a Soros Alapítvány, de átalakult formában, jelentősen redukált apparátussal, s az eddigiektől eltérő támogatási tevékenységet folytat majd.
Magyar Narancs: Milyen lesz az idei, átmeneti év, és mi várható 2004-ben?
HG: A meghirdetett programjainkat befejezzük, így elsősorban a roma oktatási, roma média- vagy az egészségügyi programokat. A kultúra terén lezárulnak az olyan programok, mint például az eleve 2003-ig tervezett stúdiószínházi. 2003 abban az értelemben is átmeneti év lesz, hogy el szeretnénk kezdeni azt, amit 2004-től csinálni akarunk. A hagyományos pályázati programok helyett tulajdonképpen két dologra készülünk. Idén január elsejével létrehoztuk a közhasznú társaság formájában működő Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet. Első hároméves tevékenységükhöz a Soros Alapítvány összesen 500 ezer dollárt adott, de az intézet független az alapítványtól, semmilyen szervezeti kapcsolatban nem állunk. Szeretnénk, hogy fokozatosan saját lábra álljanak, és máshonnan is szerezzenek pénzeket.
MN: Mi lesz az intézet feladata?
HG: Elsődleges célja, hogy megpróbálja befolyásolni azt a valamit, amit a szakzsargon policynek nevez. A hivatalos közpolitika irányát, az emberi jogoktól az oktatásig, a legkülönbözőbb területeken. Munkájuk részben abból áll, hogy az általuk kiválasztott területeken saját kutatásokat végeznek, és az ezek alapján készített tanulmányokkal, úgynevezett policy paperekkel megpróbálnak hatást gyakorolni a közpolitikára, másrészt a társadalomtudományi kutatási piac versenyképes szereplőiként maguk is keresnek megrendelőket. Első munkájuk az alapítvánnyal közösen szervezett nemzetközi konferencia volt az átvilágításról és az állambiztonsági iratok sorsáról (a tavaly szeptemberi tanácskozás anyaga az Ügynökök és akták című kötetben jelent meg - a szerk.), ami a meghívottak széles körével is azt igyekezett demonstrálni, hogy az intézet célja a szekértábor-szemlélet meghaladása. A mindmáig beskatulyázott Soros Alapítványtól független intézet hozzájárulhat egy ilyen légkör kialakulásához.
MN: Mi a másik újdonság?
HG: Elindítjuk a majdani redukált alapítvány fő tevékenységét képező intézményi támogatási programokat. Olyan civil szervezetek támogatásáról van szó, amelyek léte elengedhetetlen minden demokrácia működése szempontjából, ugyanakkor a leginkább megérzik, megérezhetik Magyarországon a külföldi támogatások csökkenését. A statisztika azt mutatja, hogy míg a hazai civil szféra külföldről történő támogatottságának aránya öszszesen alig haladja meg a 6 százalékot, addig az úgynevezett demokráciaszolgáltatást végző, tehát emberi jogi, polgárjogi stb. szervezetek külföldi támogatottsági függősége 74 százalék. Ezek érzik meg leginkább a külföldi támogatók kivonulását, és nekik van a legkisebb esélyük állami támogatásra - hiszen "kellemetlenkednek" a mindenkori kormányzatnak, ráadásul olyan szociálpolitikai, egészségügyi stb. feladatokat sem látnak el, amelyeket az állam szívesen átenged a civileknek. Ezek a szervezetek kevéssé számíthatnak a privát és az üzleti szféra adományaira is, amelyek inkább a rászoruló szociális, egészségügyi intézményeket találják meg. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem a rászorultságuk indokolja a további támogatásukat - hisz ilyen szervezet rengeteg van a magyarországi civil szektorban -, hanem a demokrácia feletti őrködésben játszott nagyon fontos szerepük; az, hogy jelzik az állami hatalomgyakorlás működési zavarait. Felmerülhet, hogy az Európai Uniótól várható pénzek forrást jelenthetnek e szervezeteknek, csakhogy ezen összegek jó részét, az úgynevezett strukturális alapokat az államon keresztül osztják szét, ahol ugyanaz a helyzet, mint az említett állami támogatással. A mi segítségünk a működés fenntarthatóságát fogja elősegíteni. Meg is fogalmazódott a mostani tanácskozáson, hogy ezt a várhatóan komoly forráshiányt valahogy pótolni kell. Ezért tervezzük azt, hogy a redukált magyar alapítvány tevékenységét 2004-től erre koncentráljuk.
MN: Mekkora összegről lehet itt szó?
HG: Az unióba tartó tíz ország - beleértve Magyarországot is - számára évente összesen körülbelül tízmillió dollárról, amit a Soros-hálózat belső versenyében oszt majd el az országok alapítványainak egy kuratórium. Előre nem lehet tudni, hogyan oszlik meg ez, de ha az átlagból indulunk ki, akkor mondjuk évi egymillió dollárra gondolhatunk, ami nagyjából ötöde a 2002-es költségvetésünknek. 2003 közepétől várhatóan lesz még egy forrása az alapítványnak, egy úgynevezett Trust Fund: ezt a pénzügyi alapot az országból kivonuló nagy amerikai adományozók, Soros mellett a Ford, a Mott és a Rockefeller hozták létre azért, hogy a régió különböző országaiban támogatni lehessen a civil szférát. Magyarországon három szervezetet hívtak meg, hogy pályázzon ennek a három évre kb. négymillió dollárt kitevő összegnek a felhasználására, a Soros Alapítványt, a környezetvédelemmel foglalkozó Ökotárs Alapítványt és a civil szféra fejlesztésével foglalkozó CTF-et. Nagyon fontos lenne az is, hogy a civil szféra hatékonyan tudjon lobbizni az itthoni törvényhozásban és Brüsszelben.
MN: A rendszerváltozás egészének a cigányság az egyik legnagyobb vesztese, és ők érezhetik meg a leginkább a külföldi támogatók, így a Soros Alapítvány kivonulását is. Mit tesznek azért, hogy ez mégse történjen meg?
HG: Az alapítvány 2003-ra megmaradó programjainak legnagyobb részét a romaprogramok teszik ki, de a 2004 utáni változás őket is érinti: mint minden más téren, itt is megszűnik a hagyományos programtámogatás, viszont hangsúlyos szerepe marad a roma jogvédelemnek. Nemcsak az ismert jogvédő szervezeteket támogatjuk évek óta, mint például a Roma Polgárjogi Alapítványt, hanem kisebb, vidéki jogvédőket is. Ezt ezután is folytatjuk, de nem arra adjuk a pénzt, hogy például megfizessék az általuk foglalkoztatott ügyvédet, hanem arra, hogy képessé váljanak forrásokat gyűjteni, ésszerű menedzsmentet kialakítani, és hogy segítsünk nekik eljutni a meglévő uniós és más forrásokhoz. Az Európai Unióban rendkívül sok romatámogatási program van, csak sajnos a legtöbb szervezet még nem ismeri ezeket, nem tud eljutni hozzájuk. Hadd tegyem hozzá: 2004-től nem lesznek olyan programjaink, mint mondjuk az idén még folytatódó program az önfejlesztő roma iskoláknak, sőt az innovatív pedagógiai módszerek alkalmazásának támogatása a roma gyerekek iskolai sikerességének érdekében meg is szűnik, az Oktatási Minisztérium ugyanis sajátjaként, kibővítve folytatja az önfejlesztő iskolák programot, az innovatív pedagógiai módszerek alkalmazására pedig nemrég jelentős összeggel PHARE-pályázatot hirdetett. Nagyon örülünk, ha az állam folytat valamit, ami nálunk bevált – a jelenlegi kormányzatban jóval nagyobb az erre való hajlandóság, az együttműködési készség, mint az előzőben –, de nekünk éppen azokra a területekre kell mennünk, ahol nem számíthatunk az államra, ez pedig nem az oktatás vagy a kultúra. És még valami: a nemzeti alapítványok kivonulásával nem szűnik meg a Soros Network, tehát az alapítvány nemzetközi hálózata által nyújtott támogatás lehetősége: a Budapesten székelő regionális szervezet, az Open Society Institute, a Nyílt Társadalom Intézet továbbra is támogat roma- programokat a régióban, így Magyarországon is, akár a média, akár a jogvédelem területén.
MN: A leghatásosabban sírni tudó réteg a kulturális elit. Felkészültek a támogatások leállítása nyomán várható reakcióra?
HG: Fel, noha én ezt nem sírásnak tekintem, hanem természetes érdekérvényesítési mechanizmusnak. Tudom, hogy ezek a pénzek jó helyre mentek, és megértem, hogy hiányozni fognak, de a kulturális elitnek is be kell látnia, hogy ez sem tarthat örökké. Nézzük például a folyóirat-kiadási támogatást. Bizonyos dolgokat Soros György New Yorkból nehezebben ért meg, mint mi, akik itt élünk. Ez éveken keresztül vörös posztó volt a számára. Fölöslegesnek érezte, hogy egy ekkora országban ennyi folyóirat legyen - illetve legyen, csak tartsák el magukat. Én azt gondolom, elengedhetetlen volt a folyóiratok támogatása, mert a piaci viszonyok egyszerűen nem tették lehetővé, hogy megéljenek, holott közülük sokan nagyon komoly teljesítményeket hoztak létre. Az adományozó kívánságára azonban meg kellett szüntetnünk a támogatásukat - igaz, még legutóbb is osztottunk pénzt lapoknak, azzal a feltétellel, hogy például tényfeltáró írásokat közölnek olyan témákról, amelyekkel kapcsolatos programjaink voltak, mint például a korrupció. Sosem mondtuk meg, mit írjanak, de a témával való foglalkozást támogattuk, noha ennek is van hátulütője, egyfajta függőséget hoz létre. A szívem vérzik, de a jövőben ez a támogatási mód is megszűnik. Hadd mondjam el azonban ezzel kapcsolatban, hogy a Soros Alapítvány egyik legfontosabb eredménye az elmúlt húsz évben talán éppen a kulturális és művészeti életben látszik: hozzájárult egy olyan szellemi kapacitás, a nyílt társadalom értékeit képviselő értelmiségi bázis kialakulásához, amire mindannyian büszkék lehetünk.
Szőnyei Tamás
