magyarnarancs.hu: Mindenki a Marsra készül. Ön menne?
Olivier Martinez: A válaszom egy egyértelmű nem. Dehogy mennék! Jó nekem itt a Földön. Túl száraz nekem az a bolygó, maradok itt lent. Van víz, vannak állatok, van vadon, tigrisek, elefántok – minek mennék olyan helyre, ahol ezekben nem lehet részem? Semmi dolgom ott. Ám ettől még boldogan eljátszom, hogy másra se vágyom, mint embereket juttatni a Marsra. Egy álmait kergető milliárdos tudóst alakítok. Rengeteg lóvéja van, de képzelje, ettől még nem rossz ember. Ilyet se láttam még. Egy pénzes pasas, aki egészen emberi. Még ilyet! Na jó, csak viccelek.
| ||
magyarnarancs.hu: A honfitársai képregényekben elég erősek. Kedveli a francia science-fiction vonalat?
OM: Bilalt igen, izgalmas dolgokra képes, de ha választanom kell egy képregény és egy könyv között, tízből tízszer a könyvre szavazok. Az olyan könyvek állnak közel hozzám, mint Melville Moby Dickje, Romain Garytől a The Roots of Heaven, vagy a Bűn és bűnhődés. De Zola és Victor Hugo is jöhet. Szeretem a kedvenceimet újra és újra magamévá tenni, tízévente visszatérni egy-egy nagy élményemhez. Szeretem a könyveken lemérni, mi változott bennem.
magyarnarancs.hu: És Proust?
OM: Igen, mondják, hogy elég jó író. Sajnálom, de nem az én világom.
magyarnarancs.hu: Ha Proust nem is, azért Asterix és Obelix csak meglágyítja a szívét?
OM: Igazán sajnálom, de nem.
magyarnarancs.hu: Ha nem, hát nem. Akkor beszéljünk a sportokról. Sok mindenben kipróbálta magát. Szeret kaszkadőrökkel dolgoztatni, vagy inkább annak híve, hogy a saját bőrére akciózzon?
OM: Ha hagyják, én magam csinálom. A sport világából érkeztem, egyáltalán nem derogál, ha be kell ugranom egy-egy akciójelenetbe.
magyarnarancs.hu: Volt már igazán nyaktörő helyzetben?
OM: Egy forgatáson senki sem hülye annyira, hogy veszélynek tegye ki a színészét. Alaposan ráfizethet, aki ilyet csinál, hatalmas pénzekbe kerülhet egy sérülés. Persze, a régi szép időkben még egy színésznek is szabad volt kacérkodni a veszéllyel. Ám ez a korszak rég a múlté. Ma már azért is engedélyt kell kérni, ha az ember egy szék magasából a padló mélyére ugrana. Ezt azért olykor bevállalom. Egy kicsit más volt a helyzet Mexikóban, ahol Roland Joffé rendezővel A Texas felemelkedését forgattam. Elég jó lovas vagyok, nem jövök zavarba a nyeregben, még egy olyan csodaszép, de meglehetősen vad ló nyergében sem, amelyet alám adtak. Én meg a ló jól kijöttünk egymással. Egészen addig, amíg a lovamnak a szerepe szerint fel nem kellett ágaskodnia. Semmi gond, gondoltam, olyan ez, mint a biciklizés, csakhogy a biciklit is túlhajthatja az ember. Vagy autós hasonlattal élve: ha túl sok gázt adsz, azt megkeserülöd. Hát, én túl sok gázt adtam. Hatalmas esés volt, a ló alatt végeztem. A stáb rémülten bámult, gondolom, halottnak hittek. Amint látja, nem haltam meg. Olyannyira nem, hogy alig esett bajom. Leporoltam magam és visszamásztam a nyeregbe. Semmiség az egész.
magyarnarancs.hu: Mit szólnak a kollégák, ha elragadja a kalandvágy?
OM: Nem ragad el. Hülyeségre nem vagyok kapható, meg amúgy is, eleget bizonyítottam én már az életem során, nem érzem szükségét, hogy egy forgatáson, mások kárára feszegessem a határaimat.
A Mars – Utunk a vörös bolygóra november 13-án debütál a NatGeón.
