Az idei Verzión tizenegy diákfilmes méreti meg magát a felkészült nemzetközi zsűri előtt. A világ mind a négy sarkából – Mianmartól Venezueláig, Egyiptomtól Magyarországig – neveztek be ifjú rendezők többnyire az egész estés vagy a tévék igényeihez szabott 60 perc körüli dokumentumfilmeknél rövidebb terjedelmű munkákkal, amelyek jó része vizsgafilmként vagy iskolai projekt keretében készült.
| ||
A versenybe válogatott filmeken keresztül bejárhatjuk Lisszabon kies utcáit, ahol a követségek székelnek (Édes kicsi külföldi kastélyok), a nyüzsgő Alexandriát, miközben a virágot áruló címszereplőt kísérjük (Aida); az ég felé törünk Caracas belvárosának egy kiürült és „vertikális slummá” változott toronyházában (Ruina), de nagyon is a földön járunk, amikor betérünk egy orosz falu legfőbb közintézményébe, a vegyesboltba (A közért) vagy hajat vágatni Mianmarban (A borbély). Követhetjük Pécsett a város jól ismert egykori zárszerelőjét, Sándort, aki, ha mása nincs, a szegénységét osztja meg a még szegényebbekkel (Ha nem segít a Mindenható), és Hebronban a palesztin kisfiút, Yousefet, aki egyformán biztos helyismerettel rendelkezik a megosztott város zsidó és arab negyedeiben (A néma ház). Várjuk és keressük a választ az élet nagy kérdéseire, a kiutat a személyes tragédiákból. Mit tehet az a csellista, aki a fél oldalára lebénult (A cselló jobb oldalán)? Felébred-e a kómából a gyerek (Derült égből)? Sikerül-e meggyőznie Devkinek, az indiai lánynak tradicionális családját, hogy márpedig ő taxisofőr szeretne lenni (Hová lesz, kisasszony)? Elérik-e a menekültek, hogy ne fenyegető, arctalan tömegként jelenítse meg őket a média (Az én szememben…)?
A zsűri és a versenyzők nacionáléjának változatosságát már csak a témák és a megközelítési módok sokfélesége szárnyalja túl. Figyeljünk oda rájuk, könnyen lehet, hogy a következő évek dokumentarista nagyágyúi, fesztiválok – köztük a Verzió – keresett rendezői mutatják meg oroszlánkörmeiket!
Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest
