Rendes szülők gyereke nem radikalizálódik

  • -borz-
  • 2016. november 7.

Film

Nem a fenét!

Kimondva, kimondatlan, megvan a véleményünk a szülőkről, akiknek a gyereke dzsihadistának állt. El tudjuk képzelni, miket hallhatott otthon a hitetlen (dekadens, romlott, haldokló, kirekesztő stb.) Nyugatról a feltehetően munka nélküli (segélyből, bűnözésből élő, fanatikus stb.) családjában. Rendes szülők gyereke nem radikalizálódik. Jasna Krajinovic Az üres szoba című, a Verzió filmfesztiválon bemutatandó filmje akkorát üt ezen az előítéleten, hogy a fal adja a másikat. Ha jobban meggondoljuk, ugyanezzel az erővel azt is kijelenthettük volna: rendes család gyereke nem keveredik rossz társaságba (nem szippantja be szektás vallási közösség, nem lesz drogos stb.). Nem a fenét. De jó esély van arra, hogy a veszélyes és veszélyeztetett kamaszkorral együtt ezt is kinövi. Ha túléli. Csak éljük túl.

false

Saliha szappanoperába illő mintacsaládban, polgári módban él férjével és négy gyerekével Belgiumban, mígnem a legnagyobb fiú, a 19 éves Sabri szó nélkül lelép Szíriába, hogy három és fél hónap múlva halálhírét vegyék.

Sokféle módja van a gyásznak. Az intelligens, karizmatikus Saliha azt választja, hogy szervezője és szószólója lesz egy csoportnak, amelyben hozzá hasonló szülők keresik az igazukat, és próbálják megakadályozni, hogy más családok is erre a sorsra jussanak. Még egy pofon az előítéleteinknek, hogy a körben meglepően sok az őshonos francia, belga, holland keresztény szülő. És nem egy mesél arról, hogy bejelentette a hatóságoknak, hová, mire készül a megborult ifjú, volt, aki a gép indulási idejét is megadta, mégsem tettek semmit.

Ahogy az átmosott olajdollárokból pénzelt beszervező hálózatok – lánglelkű hitszónokok, toborzó weboldalak, szállítók – ellen sem lépnek fel hatékonyan. Olyannyira nem, hogy amikor Saliháék egy parlamenti meghallgatás, sajtónyilatkozatok, iskolákban végzett felvilágosítómunka nyomán viszonylagos ismertségre tesznek szert és elkezdenek halálos fenyegetéseket kapni, el kell költözniük, mert nem tudják megvédeni őket.

A film végén ott állunk a török–szír határon, bámulunk a semmibe, és rendkívül nyugtalanító gondolatok forognak a fejünkben.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest

Figyelmébe ajánljuk