Rendes szülők gyereke nem radikalizálódik

  • -borz-
  • 2016. november 7.

Film

Nem a fenét!

Kimondva, kimondatlan, megvan a véleményünk a szülőkről, akiknek a gyereke dzsihadistának állt. El tudjuk képzelni, miket hallhatott otthon a hitetlen (dekadens, romlott, haldokló, kirekesztő stb.) Nyugatról a feltehetően munka nélküli (segélyből, bűnözésből élő, fanatikus stb.) családjában. Rendes szülők gyereke nem radikalizálódik. Jasna Krajinovic Az üres szoba című, a Verzió filmfesztiválon bemutatandó filmje akkorát üt ezen az előítéleten, hogy a fal adja a másikat. Ha jobban meggondoljuk, ugyanezzel az erővel azt is kijelenthettük volna: rendes család gyereke nem keveredik rossz társaságba (nem szippantja be szektás vallási közösség, nem lesz drogos stb.). Nem a fenét. De jó esély van arra, hogy a veszélyes és veszélyeztetett kamaszkorral együtt ezt is kinövi. Ha túléli. Csak éljük túl.

false

Saliha szappanoperába illő mintacsaládban, polgári módban él férjével és négy gyerekével Belgiumban, mígnem a legnagyobb fiú, a 19 éves Sabri szó nélkül lelép Szíriába, hogy három és fél hónap múlva halálhírét vegyék.

Sokféle módja van a gyásznak. Az intelligens, karizmatikus Saliha azt választja, hogy szervezője és szószólója lesz egy csoportnak, amelyben hozzá hasonló szülők keresik az igazukat, és próbálják megakadályozni, hogy más családok is erre a sorsra jussanak. Még egy pofon az előítéleteinknek, hogy a körben meglepően sok az őshonos francia, belga, holland keresztény szülő. És nem egy mesél arról, hogy bejelentette a hatóságoknak, hová, mire készül a megborult ifjú, volt, aki a gép indulási idejét is megadta, mégsem tettek semmit.

Ahogy az átmosott olajdollárokból pénzelt beszervező hálózatok – lánglelkű hitszónokok, toborzó weboldalak, szállítók – ellen sem lépnek fel hatékonyan. Olyannyira nem, hogy amikor Saliháék egy parlamenti meghallgatás, sajtónyilatkozatok, iskolákban végzett felvilágosítómunka nyomán viszonylagos ismertségre tesznek szert és elkezdenek halálos fenyegetéseket kapni, el kell költözniük, mert nem tudják megvédeni őket.

A film végén ott állunk a török–szír határon, bámulunk a semmibe, és rendkívül nyugtalanító gondolatok forognak a fejünkben.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.