kertész lesek

A Kert

  • kertész lesek
  • 2018. május 26.

Gasztro

Valószínűleg kevés élő ember akad, aki emlékszik még Takács János Thököly út 57/B alatti, Borház nevű vendéglőjére. A főként zuglói közönséget kiszolgáló családi vállalkozás 1948-ban vált az államosítás áldozatává, és mivel népi demokratikus kocsmát vagy éttermet sem nyitottak a helyén, szép lassan feledésbe merült. Szerepét minden bizonnyal a közeli Thököly Vendéglő vette át, az meg annyira bírt alkalmazkodni a korszak követelményeihez, hogy máig is úgy maradt. Arra senki nem gondolhatott, hogy a Borház valaha újjászülethet, arra meg végképp nem, hogy a 21. század második évtizedében. Ne feledjük, az ötvenes-hatvanas években űrkorszakként képzelték el a következő évszázadot.

Nem lett rakétakilövő a Bosnyák téren, de a Borház 68 év utáni feltámadása – A Kert Bisztró néven – legalább akkora meglepetés, mintha lenne. A környék étteremmel, sőt kerthelyiséggel is jól ellátott, az említett Thököly mellett ide sorolhatjuk a Stefánia Palotát, az Aranyhalat és a Csalogatót is. De még így sem tűnik öngyilkos ötletnek a „restauráció”. A felsorolt egységek hosszú-hosszú évek óta csak rutinból teszik a dolgukat, úgyhogy az A Kert hozzájuk képest a megtestesült űrkorszak. Még úgy is, hogy fő vonzereje egyértelműen az a bizonyos igazi kert, ami olyan, mintha a gazdag rokonok hétvégi házában lennénk. Úgy tűnik, ez a családi felállás bejön, szombaton még délutánra is csak foglalással lehet asztalhoz jutni. Ráadásul a felszolgálók lelkesedése is hitelesnek látszik.

A zöldspárgakrémleves (1380 Ft) addig kellemes, amíg a mellékelt spárgadarabokat meg nem kóstoljuk. Ízük nincs, nehezen lehet elrágni őket, és mivel egyáltalán nem hiányolnánk, tényleg csak a pokolba vezető út meg a kikövezés jut az eszünkbe erről. A csirkesupreme, gombák, zöld rizottó nevű étellel (3150 Ft) leginkább az a bajunk, hogy az összetevők nem passzolnak egymáshoz. A csirke is remek és a rizottó is, de így együtt egymás ellenségei. A szűzpecsenye burgonyalángossal és lecsóval (3150 Ft) sokkal békésebb együttműködés, szerencsére az alapokkal sincs semmi gond. És hát az epres túrótortával (1590 Ft) sem lehet különösebb bajunk, méltó zárása a korrekt, bár nem különösebben emlékezetes tavaszi délutánnak.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.