MaNcs 30. évf. 17. sz. (2018-04-26)
Horvátországban a helyzet annyival rosszabb a magyarországinál, hogy ott a sorosista, sátánista és szabadkőműves erők már a jobboldalra is beférkőztek, és átvették a hajdani államfő, Franjo Tudjman pártját, a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ). Legalábbis ezt állították, avagy inkább kajabálták tüntetők pár hete Zágrábban, nemrég pedig a napsütéses spliti tengerparti korzón.
Még csak néhány napja ismeretes az idei parlamenti választás eredménye. Most engem is az foglalkoztat, ami sokakat, főként az ellenzéki szavazókat. Mit jelent az eredmény az ország sorsára és a személyes életünkre nézve? Mit tehetek, hogyan őrizhetem meg az erkölcsi integritásomat anélkül, hogy újabb talmi reményeket tákolnék magamban? Mit tehetek konkrét közösségek szerveződése, fennmaradása és működése érdekében? Milyen döntések előtt állok, állunk? Érdekelnek természetesen az eredmény okai is, de csak annyiban, amennyiben hozzátartoznak ezekhez a kérdésekhez.
A fővárosi taxisrendeletet négy és fél éve azzal az indoklással vezette be a Tarlós-féle városvezetés, hogy ideje rendet vágni a „kaotikus” piacon: ki kell seprűzni a hiénákat, és véget vetni a számlaadás nélküli feketefuvaroknak.
Orbán Viktor átfogó megállapodást kötne a nőkkel, nem négy évre szólót, hanem húsz-harminc évig érvényeset – utána majd meglátjuk.
Napjaink egyik legelismertebb közgazdásza nemcsak a közép-európai országok gazdasági átalakulását követte közelről, hanem az európai válságkezelést is. Most azon dolgozik, miként lehetne hatékonyabbá tenni a nemzetközi intézményeket. A magyarországi folyamatokról, a transznacionális vállalatok szerepéről és az Európai Unió jövőjéről faggattuk.
Ötven évvel ezelőtt, április 11-én merényletet követtek el a német diákmozgalom vezetője, Rudi Dutschke ellen.
Egyikükbe belefojtották a szót, másikuknál a rendőrség kopogtatott, és van, akit állandóan megfigyelnek. A diáktüntetések vezéralakjai várják, mikor kerülnek sorra, de hiába vegzálja őket a hatalom, nem félnek, nem adják fel.
Április 8. előtt annak a megválaszolása volt a legnehezebb a közvélemény-kutatók számára, hogy meglesz-e a Fidesznek az újabb parlamenti kétharmad. A korábban bizonytalannak mutatkozó választók okozták a legnagyobb meglepetést. A Závecz Research piac- és közvélemény-kutató intézet ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
Kitölthetik-e a szakszervezetek az ellenzéki pártok választások utáni összeesésével, illetve a civilek várható kiszorításával megüresedő politikai teret? A kormány mindenesetre mindent bevet, hogy ezt megakadályozza. De a gőz már emelgeti a fedőt.
Nem érte el az 1 százalékos listás támogatottságot, így vissza kell fizetnie az Együttnek az állami kampánytámogatást. Az adománygyűjtés jól halad, ami Juhász Péter lemondott elnök szerint a közösség morális tartásának köszönhető. Mégsem javasolja, hogy pártként folytassák, máshogyan küzdene az Orbán-rendszer ellen.
volt Berlinben, Nicosiában és Granadában is, és mindhárom városban diadalmaskodott a multikulturalizmus.
Amikor Eric Ander bariton félig a takarásban, de azért elég jól láthatóan beleesik a díszletbe, egy pillanatra elhiszem, ez is a rendezés része.
A jobbos és balos kiadók csörtéjét a sajtóvisszhang túldimenzionálta, de tény: a könyvvásár párhuzamos tereiben párhuzamos dolgok történtek – anélkül, hogy a kiállítók tudomást vettek volna egymásról. S milyen kiutat kínált e rendszerszintű dilemmából a magyar pavilon elfüggönyzött, intim tere?
Első regény még a szenzációra éhes amerikai irodalmi életben is ritkán vált ki olyan egyöntetű pozitív reakciót, mint 2016-ban Nathan Hill Nixe.
Hat éve az akkor 27 éves fiatal író képviselte hazánkat az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján. Azóta Artisjus Irodalmi Díjat és öt könyvet tudhat maga mögött, a tavaly megjelent Ítélet legyen! kényes témákat feszeget, de mi nem csak erről kérdeztük.
Egyetlen spontán nézői felszisszenést hallani ezen az estén: amikor Lady Anna arcul köpi Richárdot. Mert a konkrét, valódi testi váladék feltöri a teatralitás burkát, a művészi „olyan, minthát”, az est sokszor fárasztó artisztikumát, és az undorító nyál lecsordul a másik arcán.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a tervezőgrafika tanszék meghívására workshopot és előadást is tartott a New York-i School of Visual Arts professzora. A művésszel a délszláv háborúról, az amerikai adórendszer művészetet támogató vonásairól, a toleranciáról és a diszlexiáról beszélgettünk.
Ha öt férfi ül egy tévéstúdióban, az sajtóklubtól a heti NB I.-es összefoglalóig szinte bármi lehet, ám ha ugyanott öt nő foglal helyet, akkor bizony csakis úgynevezett „női műsorral” találkozhat a néző.
A budapesti egyetemek menzái még mindig a mirelit zöldség fellegvárainak számítanak, ahol sokszor az üres rizs vár az ételallergiás diákokra. Szigorú szabályozás híján a legtöbb menzán ugyanúgy főznek, mint harminc éve, de azért akad, ahol nyitottak a reformokra.
Számos kéretlen lakótárssal kell megosztanunk környezetünket – némelyikük már evolúciós alapon is alkalmazkodott az általunk teremtett extrém körülményekhez.
A 89 éves filmes és JR, a 33 éves fotós, street artist járják a francia vidéket, ismerkednek a helyiekkel, néhányukat meg is örökítik. Az Arcélek, útszélek a héten kerül a mozikba.
