étel, hordó

Pesti Vigadó

  • ételhordó
  • 2016. június 19.

Gasztro

„Az ételválaszték alapjával a 20-as, 30-as évekig, a közismert ételekig nyúltak vissza, és egy olyan éttermi kultúrát akarnak a vendégek elé tárni, amelynek az élmény a hangsúlyos eleme. Ehhez adott a helyszín, Feszl Frigyes épülete, bár a műemlék számos kötöttséggel is jár, nem engedi meg, hogy fiatalos, modern éttermi környezetet alakítsanak ki. Ezért az ételekkel igyekeznek átütő élményt nyújtani” – olvassuk az egyik szaklapban a „célt”, de nem egészen világos, miről is lehet szó. Ezek szerint csak „modern éttermi környezetben” lehetséges ételek nélkül is átütő élményt nyújtani?

Szombat délután érkezünk, magunk volnánk, ha egy nagyobb társaság nem ünnepelne – diszkréten – születésnapot. Ennek ellenére odafigyelnek ránk, szinte tankönyvbe illő a szerviz, legfeljebb az nem tetszik, hogy a társaság (esetleg más) miatt majdnem egy órát kell várni már az első fogásokra is. Ilyenkor óhatatlanul felmerül, mi lenne, ha tele lenne a hely?

A választék szerény, fő fogásból is csak hatféle van, és mindegyikre illene a magyaros jelző. Nem úgy a nagy sokára érkező előételre, ami halvariációk házilag füstölve (2400 Ft) néven szerepel, a tálon hideg lazac-, tokhal- és pisztrángszeletek béarni mártással, ami majdnem olyan, mint a majonéz, bár szerintünk sokkal jobb. (Itt is a tojássárgája és a mustár a legfontosabb hozzávaló, de a cukor szerepét a hagyma és az ecet vette át.) Azt ugyan meg nem mondjuk, hogy a szeletkék valóban házi füstölésűek-e, de teljesen mindegy, mert így is, úgy is nagyszerű rajt. Ugyanez áll a gyöngytyúklevesre – pardon, esszenciára (1100 Ft) –, amibe egy húsos batyut is elrejtettek, de még így sem találnánk benne hibát. A nálunk műveltebbek ilyenkor minden bizonnyal a Szindbád c. filmvígjátékban szereplő marhahúslevest emlegetnék, bár a miénk sokkal szebb annál.

És milyen szép a csirkepaprikás (2300 Ft) is! Első ránézésre meg nem mondanánk, hogy tényleg az, hiszen a húst és a nokedlit is afféle roládként tálalták, ám az ízeken e plasztikai műtét semmit nem változtat. Hacsak annyit nem, hogy ezzel az összes hagyományos csirkepörköltre jellemző esetleges kellemetlenséget (például porcogó) sikerült kiküszöbölni. A vadasnál (2600 Ft) is ugyanezt az optikai tuningot észleljük, majd ugyanazt a kellemes érzést, amit az összes többi étel elfogyasztása után.

Ezért aztán különösen sajnáljuk, hogy a hosszas várakozások miatt desszertre már nem jutott idő.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.