De a régi 86-os is megvan, Bartók Bélának nevezik, a 69-es számú ház pedig már a külvárosban, kifejezetten falusias környezetben található. A parkolóban csirkék rohangálnak, egy tábla mutatja, hogy merre a pálinkafőzde, a zöldre festett épület meg olyan, mint egy régi csárda és egy 20. század végi italdiszkont keveréke. A miheztartás végett azért a cserepes tetőre is felfestették: Sárkány Étterem.
„2000 decemberében kezdtük kialakítani azt a családias hangulatú helyet, ízletes, házias konyhát, amit a környéken csak Süsüként emlegetnek a Rábaközben” – olvassuk a honlapon, és ugyanitt szembejön a „fokozott ízélmény” kifejezés is, ami nem sok jót sejtet. De a helyszínen már nincs nagyképűsködés. A kiszolgálás udvarias, a barátságtalan környék ellenére is a legtöbb asztal foglalt, pincérünk abban is segít, hogy mit ne válasszunk.
A rántott karfiolt (540 Ft) előételnek kérjük, és ha annak tekintjük, akkor három személynek is sok. Szerencsére nyomokban sem az az olajos vacak, amit általában így neveznek, bár azt sem mondhatjuk rá, hogy extra különleges volna. Majdnem ugyanígy állunk a magyaros gombalevessel is (550 Ft), bár meg nem tudnánk mondani, hogy mitől magyaros. Olyan, mint a behavazott úttest, sózás után érdemes rámenni. De ne gondoljuk, hogy a szakács kizárólag a megszokott választékot ismeri. A pulykamellfilé Bismarck-módra (1550 Ft) minimum szokatlan: az amúgy kiváló pulykát vállalható lazacfilével párosítják, majd az egészre rákerül egy tükörtojás. Külön-külön mindet vállalnánk, de így együtt elmarad a „fokozott ízélmény”, azt pedig végképp nem értjük: hogy jön ide Bismarck? Róla csak a sárgarépás pácolt heringet nevezték el, amit főleg berlini sörözőkben mérnek.
A hely hangulatának megfelelően palacsintát desszertelünk (300 Ft), aminek inkább a vastag tésztája, mint a tölteléke emlékezetes. Ám a Sárkány Étterem ezzel együtt is kellemes csalódást okozott, ha arra járnak, ne hagyják ki!
