Kirill Haratyjan
Publicisztika
Támadó foci
Putyin világbajnoksága
Még nem ért véget a 2018-as labdarúgó-világbajnokság, de már lehet tudni, ki a győztes. Egy kissé korosodó, de energikus férfiú: a négyszeres orosz elnök, Vlagyimir Putyin.
MaNcs 30. évf. 27. sz. (2018-07-05)
Még nem ért véget a 2018-as labdarúgó-világbajnokság, de már lehet tudni, ki a győztes. Egy kissé korosodó, de energikus férfiú: a négyszeres orosz elnök, Vlagyimir Putyin.
A tévében Dánia–Ausztrália, most kezdődött, K. Dezső döntetlenre vette a Tippmixen. Nézi a meccset, közben olvassa a tippmixújságot: A Belgium–Costa Rica-meccs majdnem 270 ezer alkalommal sarkallta fogadásra játékosainkat. A pulton felirat: KOSZORÚRA GYŰJTÜNK! Jobbra két, gyászszalaggal átkötött kép, egy nő és egy férfi, K. Dezső nem ismerte őket.
Kedves és különleges és megható és bensőséges, ugyanakkor világraszóló évfordulót ünneplünk megint: holnap (tehát a megjelenésünk előtti napon, szerdán) lesz egyéves az Aranycsapat-emlékév!
Az Európai Tanács múlt heti, a menekültválságnak szentelt ülése előtt bizonyos európai tényezők elég magas hangon szálltak be a küzdelembe.
Az európai átlaghoz képest két és félszer több a Magyarországon elvégzett amputációk száma, különösen sok a lábszár középső-felső részén és a combnál végzett műtét. Mindez az egészségtelen életmódra – főként a dohányzásra – és az ellátórendszer és a finanszírozás hiányosságaira együttesen vezethető vissza.
Hónapokkal a választások után sem csitulnak a kedélyek az ökopártban. Volt verekedés és kocsmai anyázás, fegyelmi eljárások és kilépések zajlanak, s az ex-kampánytanácsadó ki nem fizetett szerződése is komoly vihart kavart. Mi vezetett idáig, és mi állhat annak a híresztelésnek a hátterében, hogy a Fidesz az LMP-be is betette a lábát?
Magyarországon nem jogállami deficit van, hanem egy autoritárius rezsim szisztematikus kiépítése folyik – mondja Szente Zoltán. Az alkotmányjogász szerint egyelőre nem látszik, hogy az EU hogyan tudná megvédeni az alapértékeit.
Sok mindenen változtatna, de nem tart mindent rossznak Kocsis Máté majd’ kilencéves polgármesterségéből a hat ellenzéki párt által támogatott civil jelölt, aki a NER-re is csapást mérne vasárnap. A VIII. kerületben új vezetőt választanak.
Ketrecbe zárt síró gyerekekről készült videók, a bevándorlókat segítő alapoknak gyűjtő tech vezetők, megfigyelési startupok. Mi a fene történik a Szilícium-völgyben? És miért emlegetik olyan gyakran az IBM-et?
A Harvard világhírű professzora már húsz éve leírta, hogy miért fenntarthatatlan a 90-es évektől megvalósult globalizációs modell. Elmélete magyarázza az Európai Unió mostani válságát és a Brexitet, és azt is, hogy miért törtek előre a populista erők világszerte. A CEU-n a közelmúltban tartott előadása előtt beszélgettünk.
Talán élete végéig hitt a megvalósítható igazságos társadalomban, amit nevezhetünk szocializmusnak is, ő annak nevezte. Persze, hogy hogyan lehet eljutni a remélt célhoz, arról sokszor módosultak az elképzelései, de elvei a késői Kádár-korszak feltörekvő MSZMP-vezetőinél mégis jóval körülhatároltabbak voltak. Némi megszorítással rá is áll Szabó Miklós bonmot-ja: jó kommunistaként ő is szilárdan együtt ingadozott a pártjával.
Hatszáz oldalnyi kispróza: kötetnek sok, életműnek talán elég. Jellegtelen, olvasópéldánynak kinéző kötésben, ötlettelen borítóval. Mintha maga is a benne található történetek lapjairól bukkant volna elő.
Két év telt el Esterházy Péter halála óta, az írói hagyatékból most a 2003 és 2016 között született cikkek, javarészt az Élet és Irodalomban közölt publicisztikák jelentek meg Az olvasó országa című kötetben. Az ÉS főszerkesztő-helyettesével EP-ről és az EP-féle publikról beszélgettünk.
Valamifajta kompozícióként vagy inkább versgyűjteményként olvassuk-e – Rakovszky Zsuzsa új kötetének ez az egyik izgató kérdése.
Turjányi Miklós: Az idén 27. alkalommal vágunk bele, hogy augusztusban tíz napon át kiváló művészekkel, remek koncertekkel gazdagítsuk a tokaj-hegyaljai látnivalókat, és a fantasztikus tokaji borok mellé a többi érzékszervünknek is maradandó élményt nyújtsunk.
forrást most elkerüljük, az alábbi négy lemez a legvadabb multikulturalizmus jegyében készült. Kezdetben adódnak bökkenők is, de aztán csodásan alakul…
„1981-ben alakult újjá a zenekar, és eleinte még úgy volt, hogy nem is King Crimson, hanem Discipline lesz. Végül aztán az a visszatérő album címe lett, a zenekarnév pedig megmaradt” – mesélte nemrég Tony Levin basszusgitáros a Narancsnak („Nem álldogálunk egy helyben”, 2018. június 21.), és kétségtelen, hogy a nyolcvanas évek elején a gitáros főnökön, Robert Fripp személyén kívül semmi nem emlékeztethette a rajongókat az 1975-ben megszűnt együttesre.
Úgy tűnik, a magyar nyelvű operajátszás mostanában kezd újra valamelyest teret hódítani magának, s ez egyszerre természetes és üdvözlendő folyamat. Lassanként levonható ugyanis az elmúlt pár évtized tanulsága: az eredeti nyelven való operajátszás kizárólagossága felhalmoz egyfajta értelmi és érzelmi deficitet itthon – és bizony a nagyvilágban is. Merthogy a nem anyanyelvű éneklés akaratlanul is el-elszakad a szövegtől (és pláne a szövegérthetőség kötelmétől), a közönség pedig jobbadán arra kényszerül, hogy folyamatosan megossza a figyelmét a színpad és a feliratozás között.
Afféle szatirikus komédia Az öngyilkos erős társadalomkritikai éllel; a szovjet szerző 1928-ban írta a művet, ami aztán hatvan évig várhatta a bemutatót. Bár ahogy az ember a Forte Társulattal benépesült színpadot nézi, inkább úgy érzi: a darabot tegnap írták magyar közegben. Úgy is játsszák, hogy megszólaljon, mint egy hangszer jó kezekben.
Míg a tegnapi plakát szánalmas látványosság, valóságos szemét, a tegnapelőtti szívmelengető, nosztalgiára hajlamosító, és korántsem tanulságok nélküli. Nem véletlen, hogy a grafikai szakmunkákon túl leginkább történelmi kiadványokban fordulnak elő, ha a szerzők szándéka a korfestés; egy-egy plakát többet mondhat egy korról, mint számos fényképfelvétel. Ugyanígy van ez a kiállításokon is, ha például az a cél, hogy a látogató a háborúról kapjon képet, egy mozgósítást elrendelő hirdetménnyel sokkal közelebb kerülhet hozzá, mint egy vitrinben heverő lőfegyverrel.
A valaha határőrlaktanyájáról ismert Győr-Moson-Sopron megyei kisváros, a „Rábaköz fővárosa” 2015-ig olyan volt, mint egy kamionterminál, mivel itt keresztezi a Sopronba vezető 85-ös út a szlovén határt célzó 86-ost; Csorna azóta csendes, hogy három éve megépült a várost elkerülő M85–86-os gyorsforgalmi út.
Budapest új hídjáról eddig jobbára csak annyi hír járta, hogy nem így és nem oda kéne építeni, ahová szánják, pár száz méterrel a Kopaszi-gáttól délre, Dél-Buda és Csepel közé. Közlekedési szempontból a kritika jogos, a tervezett műtárgy azonban több figyelmet érdemel.
Miért kell minden évben felújítani a nagy fővárosi villamospályákat? Akkor is, ha előző évben és azelőtt is lezárták ugyanazt a szakaszt? Most ismét az 1-es és a 4-6-os részleges kiesését nyögik a fővárosiak.