étel, hordó

Veranda

  • ételhordó
  • 2016. május 7.

Gasztro

A IX. kerület vendéglátása sokak számára a Ráday utcát jelenti, pedig a körúton túl is – különösen a Mester és Tompa utca környékén – nagy a nyüzsgés. Ám a Klinikák metróállomásnál tényleg véget ér a dínomdánom, pedig hol van még a Határ út, Ferencváros határa!

A Vendel utca 9. alatt található Veranda „grill and wine”-t a neve alapján inkább kifőzdének vagy kricsminek gondolnánk, a Haller utca felől érkezve még annak sem. Itt még mindig csak nyomai láthatók a híres kerületi rehabilitációnak, s legfeljebb az autók emlékeztek arra, hogy nem a nyolcvanas (olykor az 1880-as) években járunk. De pár sarok múlva ismét a megváltozik a táj, s úti célunk láttán visszazökkenhetünk a mába. A parkra néző új építésű ház aljában működő Verandának természetesen van terasza is, sőt szerda délután a bátrabbak már kint fogyasztanak. Ám kinn is, bent is csak isznak, s ha nem tudnánk, hogy enni is lehet, nekünk sem jutna eszünkbe, hogy étlapot kérjük. Valahogy nem olyan az atmoszféra.

Pedig az ajánlójukban nagyon odatették magukat. „A magyar konyha kiválóságai mellett a nemzetközi konyha legnépszerűbb sztenderdjeit kedvelők is megtalálhatják étlapunkon a kedvükre valót.” Biztató előjel, hogy a jelentős vállalás ellenére sem 150 fogásos olvasmányt kapunk, sőt a különböző fejezetek alatt legfeljebb három étel sorakozik.

Medvehagymás, fetás borsókrémlevessel (690 Ft) indítunk, ami nem is lenne rossz, ha nem így hívnák. Ha csak az lenne a neve, hogy „zsenge krémleves”, bizony isten, még meg is dicsérnénk. Így azonban nem tehetjük: érezni, hogy borsó volt az alapanyag, de a medvehagymát és a fetát csak látni lehet, ízük egyáltalán nincs. Nem hangzik rosszul az sem, hogy sajtos-bazsalikomos házisonka-krémmel töltött jérce krumplival és salátával (2390 Ft), ám ami elénk kerül, nem ilyen izgalmas. Két nagy, panírozott szelet, benne a belevalókkal. Ez még hagyján, de amikor megvágjuk, a hús úgy elkezd gőzölögni, mint egy 424-es. Mikró lehet a tettes, hiszen a panír egyáltalán nem volt olyan meleg, hogy leégesse a szájpadlásunkat. De úgy kell nekünk, miért nem vártuk meg, amíg kihűl. Miért, miért? Mert attól sem lesz jobb.

És a desszert után sem. Az áfonyás sajttorta (790 Ft) súlyos és túl édes, pékségekben árulnak hasonló cukrászati termékeket kizárólag dekorációként.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.