magyarnarancs.hu: Múlt év végén lezárult egy fejezet: nem érkezik már gáz Ukrajnán keresztül a Testvériség vezetéken, ami sokak emlékében úgy él, hogy onnan jön hozzánk az orosz (korábban szovjet) gáz.
Holoda Attila: Már régen elfelejtette mindenki, hogy Magyarországra, közvetlenül ezen a vezetéken át már 2021. október 1-je óta nem érkezik gáz. Akkor adták át a Török Áramlatot, ami Szerbiánál jön be az országba. A Testvériség vezetéket úgy kell ezt elképzelni, hogy jön Oroszország felől, Szuzsdánál belép Ukrajnába, majd ott egy idő után kettéágazik. Az északi ágán ment a gáz pár héttel ezelőttig Szlovákia, Ausztria irányába, a déli ágán pedig jött Magyarországra, a klasszikus beregdaróci csatlakozási ponton át – de csak 2021 őszéig. Amikor legutóbb megállapodtunk az oroszokkal a gázról, akkor a 2021-es hosszú távú szerződésben az állt, hogy 4,5 milliárd köbmétert fixen, úgynevezett take-or-pay alapon megvásárol a magyar nagykereskedő, az MVM. Ennek egy része, 3,5 milliárd jön dél felől, a Török Áramlatból, további 1 milliárd pedig Ausztriából a Magyarország-Ausztria Gázvezetéken (HAG), a baumgarten-i gázelosztó központón át.
magyarnarancs.hu: Miért jött a gáz így kerülővel, szinte mandinerből?
HA: Vélhetően ennek is megvan a maga üzleti oka: az oroszok meg az osztrákok között mindig is szoros volt a gázkereskedelmi kapcsolat. Nyilván egy korábbi megállapodás folytán egyfajta prioritással bírt, hogy Ausztrián keresztül is történjen gázforgalmazás felénk, ami az osztrákoknál is hagyott valami kis aprópénzt. Egyrészt az osztrák kapcsolatnál ott az interkonnektor (a két országot összekötő vezeték), másrészt valószínűleg a szlovákoknál is hagytak némi pénzt, hiszen rajtuk is keresztülment ez a gázmennyiség, és ők eddig eltehették a rajtuk keresztül forgalmazott mennyiség után járó tranzitdíjat. A megváltozott szituációt Magyarországon a kutya sem veszi majd észre. Nekünk, fogyasztóknak teljesen mindegy, hogy honnan jön a gáz, ha egyszer megjön kellő mennyiségben – márpedig a Török Áramlat képes arra, hogy fizikailag leszállítsa a számunkra szükséges gázmennyiséget. Ennek a vezetéknek a kapacitása 8,5 milliárd köbméter évente, ami majdnem akkora, mint a teljes magyarországi import. És Magyarországra nem is kizárólag orosz import érkezik, hanem például Románia felől is, egyre nagyobb mennyiségben: nagyjából 2-2,5 milliárd köbméter évente. A horvátoktól, az ott lefejtett LNG-ből is jöhet Magyarországra gáz. Az oroszok továbbra is át tudják hozni azt a gázmennyiséget, amire Magyarország szerződött, sőt, lehetőség van arra, hogy hazánkat mint tranzitországot vegyék igénybe: ha többletgázt juttatnak a Török Áramlatba, rajtunk keresztül Szlovákiát is elláthatják. Ami azért a szlovákoknak fájhat, mert egészen más, ha úgy szól a gázszállítási szerződésük, hogy az átadási pontjuk a szlovák-ukrán határ, vagy úgy, hogy az átállási pont a szerb-magyar határ, és akkor még fizetniük is kell valamilyen tranzitdíjat a magyar földgázszállító vállalat részére, meg még a határkeresztező kapacitásdíját is. Nem véletlen, hogy éppen a szlovákok kiabálnak a leghangosabban a Testvériség leállítása után. Ezzel együtt a magyar földgázellátás biztonsága pusztán amiatt, hogy az ukránok, érthető módon, kötik az ebet a karóhoz, egy szemernyit nem változott. Persze, ha sok vezetékünk van, és abból lezárnak kettőt, akkor azért nő a bizonytalansági faktor: mert mi van, ha bármi is történik a déli vezetéken? Hallani olyat, hogy az ukránok indítottak már dróntámadást dél-oroszországi kompresszorállomás ellen. Egy ilyen támadás a Török Áramlat vezetéken, ami a Fekete-tenger partjáról indul el, Törökországon, Bulgárián, Szerbián keresztül jut el hozzánk, kétségtelenül okozhat valamifajta zavart.
magyarnarancs.hu: Jól tudom, hogy a Török Áramlat vezetéken már eddig is sokkal több gáz érkezett, mint amennyi az oroszokkal kötött gázszerződésünkben szerepel, és magyar cégek ezzel tovább kereskedtek?
HA: Igen. Látnunk kell, hogy egyrészt van egy a hosszú távú szerződésünk, de ezt mindig érdemes elkülöníteni az alkalmi gázvásárlásoktól. Oroszországnak az egyik fő bevételi forrása az energiahordozók értékesítése, éppen ezért nem igaz – bár szeretik ezt hangoztatni –, hogy Oroszország semmit nem vett észre a szankciókból. Ez abból is látszik, hogy a Gazprom éves bevétele az elmúlt időszakban – összehasonlítva a háború előtti időszakkal – 6,5 milliárd euróval csökkent, ami óriási összeg és hatalmas exportból kieső gázmennyiséget jelent. Nem véletlen, hogy ilyen esetben Oroszország megpróbálja a számára felesleges, otthon maradó földgázt hasznosítani – például műtrágyagyártásra. És milyen érdekes, egyben mutatja, hogy itt minden mindennel összefügg: óriási mennyiségben tudnak gyártani és gyakorlatilag dömpingáron értékesíteni orosz műtrágyát, ami miatt idővel a magyar meg a közép-európai műtrágyagyártók kerülhetnek bajba.
De az oroszok mindenekelőtt szeretnék ezt a gázt eladni. A kormányzati legenda arról szól, hogy majd jól eladják Indiában meg Kínában. Ehhez képest India felé nincs is gázvezeték, tehát nem tudják oda eladni. Kína felé ugyan van egy nagy, páros gázvezeték, a Szibéria Ereje 1. Ám ennek a kapacitása mindössze akkora, mint az Északi Áramlaté volt, körülbelül olyan 50 milliárd köbméter. Viszont Oroszország korábban 160-180 milliárdot forgalmazott Európába, tehát ennek körülbelül a negyedét tudják elvinni Kínába. Arról nem is beszélve, a kínaiak azért kellőképpen dörzsöltek ahhoz, hogy azt mondják: ha az orosz partner bajban van, akkor alkudoznak az áron. Nem véletlen, hogy az oroszok jelezték, ők szívesen megépítenék a Szibéria Ereje 2-t is, hogyha a kínaiak többet vennének tőlük. A kínaiak erre azt mondták: ha megépítitek, akkor nagyon szívesen veszünk tőletek, de csak orosz belföldi áron, amiről el lehet képzelni, hogy milyen alacsony. Amúgy összes nagy energiahordozó-termelő ország esetében mindig azt látjuk, hogy a belföldi árak sehol nincsenek az exportárakhoz képest. A kínaiak is csak azt teszik, hogy visszaélnek, pontosabban ügyesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy az oroszok szorult helyzetben vannak. És ha egyszer Magyarországnak van szabad forgalmazási kapacitása, márpedig van, akkor az oroszok jönnek és ajánlatot tesznek. Nem akartok még több gázt venni? Adunk diszkontot! A folyosói információk alapján a kínált ár az irányadó holland gáztőzsde TTF áránál 13-15%-kal olcsóbb. Nagyon komoly üzletet tudnak csinálni azok a kereskedők, akiknek egyrészt van szerződésük az oroszokkal, másrészt van lekötött határkeresztező kapacitásuk. Ha csak egy picivel olcsóbban adják, mint a TTF-en lévő ár, akkor ők ebből már egészen jelentős hasznot tudnak realizálni. Ezért is volt kicsit érthetetlen, amikor Szijjártó Péter külügyminiszter nagy büszkén bejelentette, hogy a korábban szokásos 4,5 milliárdon felül még további több milliárd köbméter gázt vásároltunk.
Miközben ez nem más, mint üzlet és ennek valójában már semmi köze a magyar ellátásbiztonsághoz.
Ez egyszerűen arról szól, hogy a háború miatt szorult helyzetbe került oroszok révén üzletet tudnak csinálni a magyar gázkereskedők. Ráadásul az ukránok teljesen érthető lépése nyomán Magyarország tranzitszerepe is megerősödött a közép-európai térségben, és ezzel az ország abba a pozícióba tudta magát lavírozni, amibe mindig is vágyott.
magyarnarancs.hu: Magyar részről kik a fő nyertesei ennek a szituációnak? Kik a főbb gázkereskedők?
HA: Pontosan nem ismert, hogy kinek állnak rendelkezésére ezek a kapacitások, de abban biztosak lehetünk, hogy az MVM az egyik fő nyertes. Plusz még nagy valószínűséggel az az üzleti partner, akinek az MVM ad erre lehetőséget. Láttunk már ilyet: például 2013-ban, amikor az elhíresült MET gázkereskedő cég hozzájutott ilyen kapacitásokhoz. Nem csodálkoznék rajta, ha a MET ma is a kiválasztottak között lenne. Azon sem lepődnék meg, ha a Magyarországon működő 16-17 gázkereskedő között lennének olyan kormányközeli cégek, akiknek van valamilyen szerződésük az oroszokkal, és akkor ők is tudnak ebből valamilyen hasznot realizálni.
magyarnarancs.hu: Magyarország afféle gáztároló nagyhatalom. Ez is alkalmassá teszi az országot arra, hogy regionális gázelosztó központ legyen?
HA: Ez így van. A magyarországi földgáztárolók teljes kapacitása 6,5 milliárd köbméter. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az ország éves fogyasztása 8-8,5 milliárd körül van, akkor ennek nagyjából a 80 százalékát le tudjuk tárolni. Ekkora tárolói kapacitás önmagában manapság már nem is kellene, ám amikor a 90-es években már a tárolók irányába mozdultunk el, akkor mindenki fogyasztás folyamatos emelkedésében hitt. 2005/2006-os gázévben még közel 15 milliárd köbmétert földgázt fogyasztottunk, most meg kicsit több mint a felét. És a tárolás jól áttekinthető, jól tervezhető üzlet: van tárolási díj, meg készenléti díj. Már ezzel a kettővel is jó üzletet tud csinálni a tárolók gazdája. Márpedig ezek nálunk szintén az MVM csoport részei.
magyarnarancs.hu: Egy ilyen tároló arra is lehetőséget ad, hogy megveszik év közben a gázt, aminek a TTF ára alacsonyabb nyáron, télen meg eladják, amikor szezonálisan felszalad az ár?
HA: Ez is benne van a pakliban: az, hogy ilyenkor mennyire dinamikusan ürülnek le a tárolók, nem csak azzal van összefüggésben, hogy éppen mennyire hideg a tél
Nyáron megawattórántként 28-35 euró környéki áron betárolták a gázt, aminek van valamennyi tárolási díja, de mivel most 45-48 euró körüli áron lehet értékesíteni, elég komoly nyereséget lehet elérni. A tárolóknak többek között ma már ez is funkciója, habár eredetileg arra készültek, hogy a lakosság és az ipari fogyasztók téli ellátásbiztonságát erősítsék.
magyarnarancs.hu: A mostanihoz hasonló téli árugrások, már ami a TTF árat illeti, főleg a stratégiai befektetők spekulációinak, meg a határidős üzleteknek köszönhetők?
HA: A stratégiai befektetőknek, meg a gázkereskedőknek.
Azt szoktam mondani, hogy a piac, főleg a tőzsdei termékek piaca abból él, ha pánikhelyzet alakul ki. A pánikhelyzetet előidézése maga is egyfajta spekuláció, ez is nyomja fölfelé az árat. Amikor például elterjesztik, hogy komoly bizonytalanság van a gázellátás körül. Pedig némi informálódás után gyorsan kiderülne, hogy a tárolók viszonylag tele vannak. Talán gyorsabban fogy belőlük a gáz, mint a korábbi években, eddig hidegebb is van ezen a télen, mint mondjuk a tavalyi, vagy tavalyelőtti enyhe tél idején volt, de azért a tárolók az átlagos feltöltöttsége még mindig 60 és 70 százalék között van. Ha 20 éves átlagban nézzük, akkor ez nem is kiemelkedő csökkenés. Az ellátási piacokon kialakuló pánikhelyzetet mindig kihasználja a tőzsde, és ha nincs ilyen, akkor maga gerjeszti. Remek példa erre: amikor 2022 augusztusában Putyin bejelentette, hogy nem indítják újra az Északi Áramlatot, akkor fölszaladt a gázár, megawattóránként 347 euróra. A villamos energia ára ugyanekkor megawattóránként 1000 euró felett volt. Az utána következő időszakban persze mérséklődött az ár: az Európai Unió különböző pénzeket rakott energiahatékonyságot növelő célok mögé, és elkezdte nyomni, hogy térjünk át a gázról más energiaforrásra, de legalább álljunk le az orosz gázról, épüljön minél több LNG-t terminál – és ezekre pénzt is adott. És amikor már moderálódott a gázpiac, akkor fölrobbantották az Északi Áramlatot: aznap erre a hírre 20 százalékot ugrott a gáz ára. Mígnem, gondolom másnap, egy bróker a homlokára csapott: hiszen eddig se jött rajta gáz – és legott visszament az ár. A piac imádja az ilyen szituációkat, mert sokan vannak, akik napon belüli kereskedéssel tudnak egész nagyokat szakítani. A MET sokat emlegetett 2013-as gázügyletének pontosan ez volt a lényege, és ezt nem értették meg az akkori ellenzéki politikusok. Pedig valójában akkor nem a magyar állampolgárok zsebéből szedték ki a pénzt, hanem a piaci mozgások volatilitását kihasználva a MET nagyon sok pénzhez jutott hozzá, miközben az a gáz, amit ő arra kapott, hogy lássa el olcsó fűtőanyaggal a távhővállalatokat, az is értékesítésre került, tehát a vevők is elégedettek voltak. Csak éppen a MET-nek néhány hónapig 300-350 millió köbméter földgáz volt a kezében, amit ötször eladott oda-vissza különböző opciós ügyletek keretében és utána 100 milliárdot keresett rajta.
magyarnarancs.hu: Miből lesz bővülés a gázkínálatban a közeljövőben? Újabb kapacitások jönnek be mondjuk az LNG, a cseppfolyósított földgáz révén?
HA: Főleg az LNG oldalról lesz bővülés, de vezetékes oldalról is várható újabb kapacitás. Például ha Szíriában rendeződik a helyzet, elvégre ez egy nagy földgáztermelő potenciállal rendelkező ország, amit a polgárháború jó néhány évre levett a térképről. A törökök közvetítésével és rendezésében ez a gáz idővel megjelenhet az európai piacon. Ugyanez igaz, a Ciprus mellett talált nagy gázmező esetében is: zajlik az osztozkodás az izraeliek, a törökök és a ciprusiak között, de előbb-utóbb meg fognak egyezni, mert ennek a haszonból mindenki részesülni akar, ellentétek ide vagy oda.
A harmadik nagy forrás az LNG. 2022. február 24-ig Európában mindössze 29 LNG lefejtő működött – az elkövetkezendő 1-2 éven belül ez a szám föl fog menni 55-60-ra, vagyis megduplázódik az LNG-lefejtő kapacitás. Az Amerikai Egyesült Államok készen áll, hogy még több LNG-t adjon el, de jelen vannak a piacon a közel-keleti országok is, vagy akár Indonézia, Ausztrália, ahogy előbb-utóbb meg fognak jelenni az afrikai országok is (például Nigéria, Angola, Kamerun), elvégre ott is óriási készletek vannak.
Ha verseny alakul ki az LNG piacon, sokan akarnak eladni, akkor az lefelé fogja nyomni az árakat, és megint egyfajta gázbőséget fog okozni. Minél nagyobb mennyiségben termelnek LNG-t, annál kevésbé lesz magas az önköltsége.
Miközben itthon a kormánypárti sajtó rendszeresen azzal jön, hogy az LNG drága; eközben a TTF földgázárral összevetve nemhogy drágább, hanem tartósan olcsóbb, éppen a nagyobb kínálat miatt. Igaz, Magyarországnak ez kétségtelenül drágább, mert a kikötőből, a termináltól el kell hozni, aminek van tranzitdíja is. De az LNG-t ugyanazon a piacon értékesítik, ahol a vezetékes földgázt, és az árat nem az szabja meg, hogy drágább-e előállítani, hanem az, hogy mennyit hajlandó fizetni érte a piac.
magyarnarancs.hu: A Biden-adminisztráció mintegy búcsúzóul nagyon kemény szankciókat vezetett be az orosz energiapiaci szereplőkkel szemben, amelyek érintik az LNG termináljaikat is, márpedig az oroszok eddig elég intenzíven jelen voltak ezen a részpiacon is.
HA: Habár intenzíven jelen voltak, de azt azért ne gondoljuk, hogy az oroszoknak akár megközelítőleg ugyanakkora az LNG kapacitásuk, mint amennyi a termelőkapacitásuk, mert ez koránt sincs így. A teljes orosz LNG termelőkapacitás kisebb, mint Louisiana államé. Ezzel együtt volt bizonyos emelkedés az oroszoknál is LNG oldalon, és való igaz, hogy miközben azt tapasztaljuk, hogy a Nyugat-Európában kisujjukat eltartva tiltakoznak, hogy nekünk nem kell orosz termék, mégiscsak vásárolnak tőlük, akár a spanyolok, akár a franciák, akár a portugálok, éppen úgy, mint mi, csak éppen LNG formájában. Ezzel együtt látni kell azt is, hogy ez az oroszoknak nem akkora üzlet, mint mondjuk vezetéken idehozni, hiszen nagyobb az önköltsége. Arról nem is beszélve, hogy az orosz nagy LNG termelőkapacitások egy része a Fekete-tenger környékén üzemel, más része meg nagyon messze, az orosz Távol-Keleten, valamint a Jeges-tengeren, Murmanszk térségében, ahol télen jégtörő hajók kellenek ahhoz, hogy el tudják hozni az európai piacra. A Fekete-tengerről meg hozhatnák ugyan, de ott meg a törökök nem fogják olyan könnyedén engedni, mert ez azzal járna, hogy a saját üzletüket rontják.
A törökök most hihetetlenül jó pozícióba navigálták saját magukat azzal, hogy mind a Török Áramlat, mind az azeri gáz, mind az összes abból a térségből származó gáz rajtuk keresztül éri el Európát.
Nyilván nem fogják olyan könnyedén engedni, hogy a Boszporuszon csak úgy orosz LNG-szállító hajók keljenek át. Ráadásul a szankciók miatt a biztosító társaságok nem is kötnek biztosítást ezekre a hajókra, márpedig a tengeren bármi előfordulhat, biztosítás nélkül hajók nem is szoktak közlekedni. Ugyanez volt a helyzet az olajszállításnál is a nagy tankerek esetében, és nem is tudtak bérbe venni ilyen hajókat olyan államoktól, akik azt mondták, hogy komolyan veszik a szankciókat. Ezek után az oroszok megvettek egy rakás rossz állapotú, régi, lestrapált tankert, és mellé viszonylag rossz állapotú LNG hajókat, ami viszont nagy kockázattal hajózik, mert nem tudni, hogy eléri-e a célállomást, egy probléma esetén okozott környezeti tragédiákról már nem is beszélve.
magyarnarancs.hu: A magyar pozíciót, most már az olajpiacról szólva, befolyásolják ezek a legújabb szankciók? Mondjuk a MOL a saját bőrén is érezni fogja?
HA: A szankciók mindenképpen befolyásolják a magyar pozíciót. A MOL ezt egyelőre azért nem érzi meg, mert regionális nagyvállalatként fölvállalta annak kockázatát, hogy megveszi a belorusz-ukrán határon a nyersolajat, és onnan már ő hozza el, ami nem kis kockázat, elvégre egy olyan vezetéken át jön, ami a MOL által nem felügyelhető és nem is ellenőrizhető, ráadásul háború sújtotta országokon keresztül halad, elvégre bármi történhet azzal a vezetékkel. De még mindig az látszik, hogy még maradt némi árkülönbség az Ural típusú olaj meg a Brent olaj ára között. Mivel ebben a térségben mindenki más a Brenthez képest árazza a saját termékét, a MOL is így tesz, de az Ural beszerzési árán vásárol. Nem véletlen, hogy ennyire elszántan hirdetik: csak Ural-típusú olajat tudunk feldolgozni. Ami ebben a formában nyilván nem igaz. Arról nem is beszélve, hogy az Ural típusú olajhoz hasonlót bármiből ki lehet keverni, ami persze pénzbe kerül, de a valós átalakítási költség elég messze van attól az 5-700 millió dollártól, amiről beszélnek. Ez inkább az Uniónak szól: ha azt akarjátok, hogy álljunk le az orosz olajról, akkor adjatok ennyi pénzt.
magyarnarancs.hu: Látható, hogy a magyar szénhidrogénpiac nagyágyúi előszeretettel kereskednek orosz áruval, orosz partnerek révén, aminek lehetnek olyan kockázatai is, hogy igyekeznek gátat szabni a nemzetközi terjeszkedésüknek?
HA: Rendkívül érdekes e szempontból a bulgáriai, burgaszi finomító ügye: ez a Lukoil tulajdonában van, és nyilván értékesíteni akarják, hiszen az orosz vállalatot embargó sújtja. A MOL pedig, mint komoly regionális szereplő, maga is vevőjelölt. Már most is komoly benzinkúthálózata van Romániában, a második legnagyobb forgalmazó Szerbiában, Horvátországban, az INA a MOL tulajdonában van, ahogy Szlovákiában a Slovnaft teljes egészében a MOL tulajdona. És ha valaki komoly regionális szereplő, és ezt minden érdekeltségét a pozsonyi meg a százhalombattai finomítóból próbálja ellátni, az akkor logisztikailag egy idő után már feladja a leckét. Mi van, ha elkezdenek Szerbiában, Romániában és Bulgáriában terjeszkedni? A megoldás az, hogy abban a régióban is finomítót kell venniük, és megszervezni annak az ellátását is. Ilyen értelemben a burgaszi finomító pazar helyen van: tengerparton, saját lefejtő- és tartálykapacitással, és akkor ezt a régiót el tudná látni. Egyelőre még versenyben is van a MOL, az eladó a Lukoil, tehát ebbe elvileg nem szólhatnának bele a helyi hatóságok, de azért erre is akad precedens. Párhuzamként kínálkozik az MVM ügylete, amely meg akarja venni az E.ON ottani elosztóhálózatát, és erre román hatóságok azt mondják, hogy ez növelné az ország orosz kitettségét, elvégre az MVM legnagyobb beszállítója a Gazprom. Közben azzal nem sokat foglalkoztak, hogy az MVM-nek van már egy ilyen elosztó cége Csehországban is. Ott is több százezer fogyasztót lát el biztonságosan, az egyik legnagyobb elosztó cég abban a térségben. És nyilvánvaló az is, ha vannak fogyasztói, akkor az ellátásuk biztosítása érdekében mögé kell raknia gázforrást is, ha mást nem, akkor oroszt.
magyarnarancs.hu: Szokták mondani, hogy metánmolekulák között úgyse lehet különbséget tenni, nem lehet tudni, honnan jön az a gáz.
HA: De ha mondjuk, lehetne színezni és piros színű lenne az orosz molekula, akkor azért megnézném, hogy Európa mennyire rózsaszín.
