Az elmúlt év egyik legfurcsább politikai híre az volt, hogy az USA huszonkét diplomatáját hívta haza Havannából, miután állítólag ottani lakóhelyeiken folyamatosan furcsa, különféle egészségügyi panaszokat okozó támadásoknak voltak kitéve. Az érintettek egymástól különböző, zömében elég általános tünetekre panaszkodtak: halláskárosodás, hányinger, szédülés, fáradékonyság, memóriaproblémák.
Természetesen azonnal beindult a konspirációgyártás. Be kell vallanom, hogy bár általában nem hiszem el a különféle összeesküvés-elméleteket, ez pont az a szituáció, amikor egy jó kis titkos manipuláció úgymond helyén lenne. Évtizedes politikai feszültségek, az orosz hatalom még romjaiban is értékes előretolt helyőrsége, szétszakadt családok, Obama nyitása, majd Trump mindent-amit-Obama-csinált-visszacsináljuk politikája. Mi is történhetett?
Még a legkevésbé izgalmas és életszerű azt feltételezni, hogy a kubai kormányzat ügyeskedik. Mi érdekük lenne erre? Sokkal izgalmasabbak azok a keringő feltételezések, hogy itt is Putyin kavar valamit „minden jó, ami káoszt okoz” alapon. Én is hozzáadhatok egy variációt: miért lehetetlen az, hogy a Trump-adminisztráció keres ürügyet arra, hogy az Obama által elkezdett nyitásból visszatáncolhassanak?
| ||
Az biztos, hogy most itt nem fogom tudni megadni a választ, de hogy színesítsem kicsit a palettát, feldobnék még egy, a saját összeesküvés-elméletemnél is különlegesebb hipotézist. Mielőtt felvázolom, elemezzük még a fentieket!
Létezhet-e olyan módszer, amellyel a fent említett tüneteket elő lehet idézni? Nem mondom, hogy könnyen elképzelhető, de azért nem olyan lehetetlen, mint például az, hogy a tíz a mínusz négyszázadikonra hígított pézsmakacsamáj- és -szívoldat gyógyítsa az influenza tüneteit.
Arról cikkeznek, hogy valamiféle rejtélyes hangfegyvert vetett be egy ellenséges titkosszolgálat a nagykövetség dolgozói ellen. Ez első blikkre nem tűnik lehetetlennek, de azért van pár leküzdhetetlennek tűnő nehézség. Az úgynevezett Nagy Hatótávolságú Akusztikus Eszközöket (LRAD) már ténylegesen bevetették kalózok és tüntetők ellen. Az iszonyú erős hangot közel 30 fokos nyalábban tudják fókuszálni, és ember legyen a fülén, aki kibírja. A probléma az, hogy ezt a fegyvert ugyebár igen nehéz lenne titokban bevetni. Csakúgy, mint a nagyon erős felvillanó fényt és hanghatást okozó speciális M48-as kódjelű petárdákat.
Lehetne a hallható tartománynál alacsonyabb vagy magasabb frekvenciájú hangot is használni fizikai rosszullét vagy károsodás kiváltására, de ez sem igazán egyszerű ebben az esetben. Az infrahangokat nemigen lehet fókuszálni, az ultrahangok meg nehezen hatolnának át falakon, ablaküvegeken, ráadásul erősen tükröződnének. Mindez szinte lehetetlenné teszi, hogy célzottan, titokban vessék be az ilyen eszközöket. Persze ez csak „szinte” lehetetlen, mert a hadiipari fejlesztésekben érhetnek még minket meglepetések, a kutatási pénz nem szokott éppen problémát okozni.
Mindenesetre árulkodó, hogy a hiper-szuper hájtek amerikaiak képtelenek voltak bármilyen közvetlen bizonyítékot találni (értsd: felvételt készíteni) az ilyen jellegű hangszennyezésről vagy -támadásról, pedig a diplomaták már egy év óta panaszkodnak a kellemetlenségekre. Persze lehet, hogy van ilyen információ, de azt egyelőre nem kötötték az orrunkra. A szórványos amatőr felvételek minősége pedig ijesztően emlékeztet a létező ufó és bigfoot fényképekére. A legjobb ez:
Amerikai szakértők szerint azonban ez a hang nem okozhatja a vizsgált tüneteket, pláne csak néhányan hallották, és ők sem elég hosszan. Ezzel meg is dőlhetett volna a hangtámadás-hipotézis, de nem. A spekuláció úgy folytatódik, hogy akkor nyilván a nem hallható tartományban történt a támadás. No, szóval itt állunk néhány nem zéró, de azért igen kis valószínűségű hipotézissel, és dönteni szeretnénk közöttük.
Nem lennénk méltók blogunk nevére, ha nem mutatnánk rá, hogy ez a hamis dilemma egyik esete.
Nem valódi a döntéskényszer, hiszen van egyéb lehetőség is, olyan, ami ráadásul szerintem még valószínűbb, mint az előzők, de amelyről valahogy kényelmetlen beszélni. Mi van, ha se az oroszok, se a kubaiak, se mások nem törtek az amerikai diplomaták életére? Már hallani is vélem a felháborodott ellenkezést: nem hiszem el, hogy valódiak a nagykövetségen dolgozók tünetei? Dehogynem, hajlok rá, hogy elfogadjam, bár valljuk be, egy JFK-, holdra szállás-, 911-, ufó- vagy bármi más összeesküvés-hívőnek adott esetben nem okozna nehézséget elfogadni, hogy a pár tucat diplomata simán a konspiráció része, és ők is, meg orvosaik is csak azt mondják, amit előírtak nekik.
Egyáltalán nem zéró valószínűségű összeesküvés-elmélet, de én nem erre gondolok.
Szerintem a tünetek fizikaiak, valósak és akár igen kellemetlenek is lehetnek. Könnyen elképzelhető, hogy a tömeghisztéria, illetve a tömeghisztéria-betegség egy esetével állunk szemben. Mielőtt pánikba esnénk, tisztázzuk, hogy mi is ez a tömeghisztéria-betegség (Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve, DSM-IV):
„Betegségjelek és -tünetek gyors terjedése, amely összetartozó csoport egyedeit érinti, idegrendszeri zavart, funkciók felerősödését, kiesését, megváltozását okozza, de amelyeknél a felmerülő akaratlan fizikai panaszok szervi okai nem meghatározhatók.”
Szögezzük le ismét: ez ugyanolyan komoly probléma lehet, mint egy fertőzés, kéztörés vagy egyéb orvosi probléma. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a páciens csupán beképzeli a tüneteket. Nem, a tünetek valósak, amelyekkel foglalkozni kell!
Azonban a tünetek zöme (émelygés, fejfájás, fáradékonyság stb.) olyan, amit számos körülmény okozhat. Ráadásul az egyik dolgozó az egyik tünetet tapasztalja, a másik a másikat. A betegek egy igen zárt csoporthoz tartoznak, még a velük együtt dolgozó és élő, de a csoporthoz tartozás szempontjából független kubai segédszemélyzet soraiban sem tapasztalták a tüneteket. A diplomaták körében a kormányváltás és az azzal kapcsolatos politikai irányváltás komoly és tartós stresszhelyzetet hozhatott létre, ami szintén az ilyen problémák kiváltó okai közt szerepel.
Az amerikai kormányzat hiányolja a havannai hatóságok együttműködését az ügy felgöngyölítésében. A kubaiak azonban már 2017 nyarán felajánlották a segítségüket, de azt az amerikaiak nem fogadták el. A havannai kormány mindenesetre felállított egy kétezer (!) fős vizsgálócsoportot, s bár azóta se kapták meg az orvosi és egyéb információkat az esetről az amerikaiaktól, december elején kiadták kutatásuk összefoglalóját. Ebben ugyanazt állítják, mint néhány amerikai neurológus, akik szerint nem fizikai támadásról, hanem pszichológiai jelenségről van szó.
A pszichológia, neurológia számára nem ismeretlenek az ilyen esetek. A távolabbi és közelebbi múltból számos történet ismert, amelyekre a legjobb magyarázatot a tömeghisztéria adja. A középkori Európa számos országában több esetben fellépő táncőrületet is ma már inkább ezzel, semmint valamiféle mérgezéssel magyarázzák. 1962-ben Tanzánia és Uganda számos iskolájában nevetésjárvány tört ki, amely végül állítólag több tízezer embert érintett. 2006 októberében egy mexikói katolikus iskolában rövid idő alatt több száz iskolás lány lába bénult le, és valós szenvedést élt át emiatt. Az úgynevezett elektromágneses hiperérzékenységről is kimutatható, hogy független attól, hogy az elektromos vagy mágneses tér be van-e kapcsolva, a lényeg, hogy a páciens és környezete mit gondol róla. Hasonló esetekről szinte minden évben lehet beszámolókat olvasni. Még tanulmány is született arról, hogy a médiahíradások is hozzájárulnak a hisztéria terjedéséhez.
El nem tudom képzelni, hogy mi lesz ennek a mini kubai válságnak a kimenetele! Ha a legkevesebb összeesküvést próbálom feltételezni, akkor a következőként látom az események menetét.
A megemelkedett stresszhelyzetben a Havannában dolgozó amerikai diplomaták között pszichológiai hátterű betegségtünetek jelentek meg, amelyek valós egészségügyi problémákat okoztak nekik. Teljesen természetes, hogy az erről való beszélgetéseik során felmerült a lehetősége annak, hogy esetleg valami külső ártó szándék lehet a jelenség oka.
Nekik végül is hivatalból gyanakvónak kell lenniük.
Lehet, hogy ekkor beugrott valakiknek a kormányközeli tanácsadók közt, hogy ez casus belliként jól jöhet a kubai politika Obama előtti állapotra való visszaalakítása során. De az is lehet, hogy egyszerűen csak behergelték magukat vagy követték Trump harcos Kuba ellenes megnyilatkozásait, és most már szinte lehetetlen lenne arcvesztés nélkül beismerni, hogy „bocsika, tényleg nem ti vagytok a bűnösök, hanem a mi kollégáink voltak egy kicsit túlterhelve szellemileg”.
______
A hamis dilemma egyrészt az egyik leggyakoribb érvelési hiba, ami úgy állít be egy vitát vagy problémát, mintha csak két alternatíva közül lehetne választani. Másrészt viszont a Narancs szkeptikus blogja, aminek szerzője Hraskó Gábor biológus, informatikus, tudományos újságíró. A blog kicsit hosszabb bemutatkozását itt lehet elolvasni, a szerző saját blogjáért, az X-aknákért pedig ide kell kattintani.
