Egy egyszerű trükkel felismerhetjük, hogy álmodunk

  • Hraskó Gábor
  • 2017. december 13.

Hamis dilemma

Egy szkeptikus elme kalandjai a tudatos álmodás földjén: semmi baj nem lesz, ha lekésem a gépet.

Álmodom. Minden valóságosnak tűnik, mint mindig. Reggel visszaemlékezve persze számos mosolyogni valóan illogikus, lehetetlen dolgot fedezek fel az álomban. Nem stimmelnek időtartamok, sorrendek, fizikai törvények sérülnek – gyakran roppant érdekesen vagy éppen ijesztően. Mégis, álmodás közben nem jövök rá, hogy mindez nem a valóság, hanem csak álom. Minden realisztikusnak tűnik.

Ma éjjel álmomban mégis felvillant a tudatos énem és realizáltam, hogy éppen álmodom. És ez fantasztikus felfedezés volt, pláne, hogy azonnal tudtam, hogy honnan jöttem rá, és hogy hogyan is lehetek biztos benne.

De lépjünk vissza egyet.

Éber állapotban az agyunk egyik fontos funkciója az, hogy a hiányos észlelési elemekből folyamatosan egy logikus, a világról alkotott ismereteinkkel összhangban levő összképet alakítson ki. Ami kisebb, az távolabb van, ha egy kő fordítva potyog, akkor fejjel lefele vagyok és így tovább. Ez néha pont azt eredményezi, hogy nem azt látom, ami a valóság (illúziók), de figyelembe véve, hogy mennyire hiányosan észleljük a világot, az eredmény csodálatosan pontos és hasznos.

Az agyunk egy virtuális valóságot, a környezetünk egy elég realisztikus szimulációját állítja elő nekünk másodpercről másodpercre.

Állítólag ebből az a funkció, amely a sztori logikusságát biztosítja, nem működik, amikor álmodunk. Ezért tudunk repülni (és nem csodálkozunk rajta), és ezért történik számos olyan dolog, amin reggel már csak mosolyogni tudunk. Egy valóságosnak tűnő, de realisztikus kötöttségektől mentes virtuális világot álmodunk, és majdnem lehetetlen, hogy álmodás közben felismerjük, hogy nem a valóságot tapasztaljuk.

De csak majdnem! Néha lehetséges, hogy felismerjük, hogy álmodunk, sőt állítólag kis gyakorlattal akár az is, hogy akarattal befolyásoljuk az álom menetét. Ezt nevezik tudatos álmodásnak (lucid dreaming). Mindez idáig számomra csak egy érdekesség volt, amiről halottam egy-két riportot, olvastam néhány cikket, de amiről nem volt személyes tapasztalatom. A mai napig, pontosabban a mai éjszakáig.

Olyan álmom volt, amelyhez hasonló már számtalanszor. Általános téma álmaimban, hogy valami egzotikus helyen vagyok (fiatal koromban jártam expedíciókon Mongóliában, Üzbegisztánban és hasonló helyeken), éppen hazafelé indulnánk, de problémák, bonyodalmak lépnek fel. Lemaradok a repülőről, elkeveredek társaimtól, elvesztem a csomagomat, pénzemet, irataimat és hasonlók.

Rossz álmok, néha zaklatottan fel is ébredek tőlük.

Most is hasonló történt. Már éreztem, hogy gondok lesznek, lekéshetem a repülőt, de még be kellett csomagolnom. Elindultam a hotelben a lifthez, hogy felmenjek a szobámba. Életemben elég sokat kellett utaznom üzleti okokból, ezért mindez ismerős szituáció volt. Nagyon rossz vagyok számok megjegyzésében, ezért ilyenkor gyakran rápillantok a szobakulcsként használt kártyára vagy annak borítójára ellenőrizni a szobaszámot. Az álmomban is ezt tettem. 348-as szoba. OK. Elsétáltam a lifthez és megnyomtam a hívógombot. Várakozás közben megint rápillantottam a kártyára. 142-es szoba.

Bumm! Itt tört be a valóság az álmomba.

Amikor a tudatos álmodásról, annak technikájáról olvastam, akkor értettem meg, hogy pontosan az álom logikátlansága a feltörés, a felismerés kulcsa. Ha azt akarod, hogy majd alvás közben rájöjj, hogy ami történik, az nem valóság, hanem álom, akkor rá kell készülnöd, hogy felismerd, valami olyasmi történik, ami a valóságban lehetetlen, de az álomban persze nem.

false

Az Eredet című filmben a szereplők be tudtak lépni egymás álmába. Az álmok realitásnak tűntek az álmodók számára, de bennük olyan dolgokat lehetett csinálni, amelyek a valóságban nem történtek meg, vagy nem is történhettek meg. Lényeges volt azonban felismerni, hogy valaki éppen álomban van vagy a valóságban. Erre mindenki valami személyes módszert használt. A főszereplő Dom Cobb például egy kis fémpörgettyűt, amelyet az ilyen „realitásteszt” során az asztallapon megpörgetett. Ha ébren – azaz a valóságban – volt, akkor idővel a pörgettyű elkezdett billegni, majd leállt. Álomban azonban a fizika törvényei nem – vagy nem úgy – működnek, ezért ott a pörgettyűje nem állt le.

A filmben a főszereplő ezzel a technikával azt tesztelte, hogy nem valaki másnak az álmában van-e – azaz egy olyan szcenáriót, amely tényleg csak sci-fiben létezik.

Azonban a lucid álmodás technikájában is hasonló módszereket lehet használni.

Az egyik ajánlott módszer a következő: éber állapotban naponta többször, sokféle szituációban a jobb kezed két ujjával nyomd meg a bal kezed tenyerét, és próbáld az ujjaidat keresztülnyomni a tenyereden. Persze nem fog sikerülni. De ha mindezt elég gyakran csinálod, állítólag az álmodban is elő fog fordulni, és ott bizony az ujjaid keresztülhatolnak a tenyereden. Ekkor hirtelen feléled agyad realitás-ellenőrző funkciója, és rádöbbensz, hogy álmodsz.

Soha nem próbálkoztam se ezzel a módszerrel, se más hasonlóval. Viszont olvastam, hogy érdekes módon álmodás közben probléma van az olvasással. Az ehhez szükséges agyrészek legalábbis részben ki vannak kapcsolva, ezért furcsaságok történnek olvasás közben. Efelett persze álmodás közben legtöbb esetben átsiklunk, de mint ahogy éjjel velem is történt, ez alkalmas annak tudatosulására, hogy éppen álmodunk.

Hoppá, ez álom!

Amikor a lift előtt a szállodai szobám számát ellenőriztem le a kulcsként szolgáló kártyán, láttam, hogy más a szám, mint amit korábban láttam. Ekkor eszembe jutott, hogy a tudatos álmodást ismertető irodalomban gyakran emlegetik, hogy ez egy tökéletes realitás-ellenőrzési módszer arra, hogy felismerjük, álomban vagyunk-e vagy sem. Álmomban a lift előtt állva mindez elképesztő felismerés volt. Ha ez így van, akkor meg is ismételhetem. Úgy is tettem. Elfordítottam a fejem, majd visszanéztem a kulcsra. Újra és újra. És mindig más számot láttam rajta!

Mindez egyrészt megnyugtatott, hogy semmi baj nem lesz abból, ha lekésem a repülőgépet, hiszen ez csak álom.

Másrészt azonban a felismerés túlságosan fel is lelkesített. A tudatos álmodásról szóló weboldalak szerint fel kell készülni erre a helyzetre és visszafogni a lelkesedésünket, mert ez kizökkenthet minket a tudatos állapotból vagy magából az álomból, így nem tudjuk – immáron némi tudatos kontrollal – tovább élni azt.

Hát erről a tudatos tovább álmodásról egyelőre lemaradtam, mindenesetre a rossz álom okozta zaklatottság abbamaradt, jót aludtam.

_____

A „hamis dilemma” egyrészt az egyik leggyakoribb érvelési hiba, ami úgy állít be egy vitát vagy problémát, mintha csak két alternatíva közül lehetne választani. Másrészt viszont itt a Narancsszkeptikus blogja, aminek szerzője Hraskó Gábor biológus, informatikus, tudományos újságíró. A minden szerdán jelentkező blogon a csillagok állásától a tudatos álmodásig mindenről szó lesz, aminek hallatán valamire való tudós dühösen felhorkantva legyintgetni kezd. A blog kicsit hosszabb bemutatkozását itt lehet elolvasni.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.