Az orosz Mészáros Lőrinc hidat épít a tengerre

  • Urfi Péter
  • 2017. május 28.

A hét cikke

Putyin gyerekkori barátja köti össze a Krímet az anyaországgal.

Oké, a Krím visszatért az anyaország kebelére, de hogyan jutunk oda?

Ez a kérdés nem hagyta aludni éjjelente Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint, a népek barátságának nagy barátját és az értékőrzés hagyományos értékeinek őrét. Az ukránok fejletlen gondolkodása ugyanis - a magyarok haladó felfogásával ellentétben - még mindig nem jutott el oda, hogy elfogadják a népek barátságának fennkölt eszméjét, és oktalanságukban képesek voltak lezárni a Krím félszigetre vezető szárazföldi útvonalat.

Bizonyára voltak olyanok, akik megelégedtek volna a komppal. De ők, Putyin elnökkel szemben, nem tették fel maguknak a legfontosabb kérdést: kifejezi néhány vízen hánykolódó hajó, hajócska a Krím és az anyaország bonthatatlan egységét? Ugye hogy nem! A Krím és az anyaország bonthatatlan egységét leginkább egy 19 kilométer hosszú, hárommilliárd dolláros híd fejezi ki - jutott eszébe Putyin elnöknek egy történelmi jelentőségű reggelen. Arkagyij Rotenberg akkor még nem tudta, hogy a leghőbb vágya megépíteni ezt a hidat a tengerszoros fölött.

Putin's Shadow Cabinet and the Bridge to Crimea

In the spring of 2014, President Vladimir Putin delivered an address in St. George Hall, a chandeliered ballroom in the Kremlin, to celebrate the annexation of the Crimean Peninsula. "Crimea has always been an integral part of Russia in the hearts and minds of our people," he declared, to a standing ovation.

Arkagyij Rotenberg az ország egyik vezető üzletembere, akinél senki nem nyerhet több állami megbízást. Otthonosan mozog a bankszektorban, az energiaiparban és a szállítmányozásban is, de az építkezéseket mondhatjuk a specialitásának. Csak 2015-ben 9 milliárd dollár értékben kötött szerződést az állammal, így nem csoda, hogy legális személyes vagyona eléri a 2,5 milliárd dollárt. Azt tulajdonképpen senki nem is próbálja tagadni, hogy ebben a sikerben a szerencsén kívül fontos szerepet játszott Putyin elnök úr személye, aki Rotenberg gyerekkori barátja, akivel a dzsúdóedzések kovácsolták össze, és aki máig legszorosabb szövetsége.

(Mészáros Lőrincnek egyelőre alig 438.000.000 dollárral kell beérnie, de ne legyünk türelmetlenek, hiszen a mi fiunk sokkal később kezdte az ipart. Az építőipart mármint.)

A New Yorker cikke eleinte a szimbolikus erejű krími hídról látszik szólni, aztán átfordul Rotenberg portréjába, imponálóan sok olyan megszólaló felvonultatásával, akik egykor nagyon közel álltak hozzá - és Putyinhoz. Merthogy végül a történet túlmutat Rotenbergen, és megérthetjük belőle a második generációs oligarchák rendszerét és végső soron Putyin gondolkodásának néhány sarokpontját is.

További olvasnivalók

Gigariport az amerikai Tiborcz István ingatlanbizniszeiről (ProPublica)

Hogyan békültem ki a lányom gyilkosával? (Guardian)

50 éves a Száz év magány (Atlantic)

(A leadképen Rotenberg és Putyin egy ismeretlen eredetű képen.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.