Tudom, ez a lázadás éve, úgyhogy átfutott a fejemen a gondolat, hogy csakazértse az Atlantic mindenhol mennybe menesztett címlapsztoriját válasszam heti penzumnak. Hanem valami egészen más, marginális témát, de direkt az Atlanticből. Mondjuk, a pszichopata gyerekek neveléséről vagy az olvasónaplók fontosságáról. De aztán hagytam a vagánykodást, és úsztam az árral: igen, ez a hét slágere – és pont az az érdekes, hogy a témája szintén marginális, vagyis inkább szélsőségesen személyes. Mert persze rengeteg okos eszmefuttatást és társadalmilag hasznos vitát lehet kezdeményezni a cikkről, de az ettől még nem más, mint egy férfi szembenézése a családja múltjával, a saját érzéseivel, a szüleihez és a rabszolgájukhoz fűződő kapcsolatával.
My Family’s Slave
She lived with us for 56 years. She raised me and my siblings without pay. I was 11, a typical American kid, before I realized who she was.
Ez az, amit az Atlantic nagyon tud. Kiválasztják a legjobb személyes sztorikat (persze sokat segít, hogy mindenki náluk is akarja közölni ezeket), adnak rá bőven elég időt és pénzt, alaposan megszerkesztik (ez látszik), aztán pedig nagy ügyet csinálnak belőle. Kirakják a címlapjukra, videókat forgatnak róla, folytatásokban közlik az olvasói leveleket, felkérnek hozzászólókat, netes fórumot szerveznek a szerzővel és így tovább.
Alex Tizon esetében az egyik kísérőcikk rendhagyó lett: egy szerkesztői nekrológ. A Pulitzer-díjas újságíró ugyanis meghalt, nem sokkal azelőtt, hogy megjelenhetett volna a cikk, amelyre egész életében készült. Amiben végre kiírta magából a családja legnagyobb titkát: azt, hogy Lola, aki felnevelte Tizon anyját, aki vele jött a Fülöp-szigetekről Amerikába, aki felnevelte a gyerekeit és aztán nevelte Tizon gyerekeit is, végső soron nem volt más, mint rabszolga. Még akkor is, ha kulturálisan hatalmas eltérések vannak…
Na, de nem kezdek bele, hiszen úgyis mindenki elolvassa.
További olvasnivalók
Aki szorosan követi a Trump-sagát, vagy izgatják a titkosszolgálatok, az megtalálta álmai cikkét: a két FBI-igazgató, Comey és Mueller pár története egy FBI-szakértő tollából. (Politico)
Miért utálják ennyien Sorost? (Economist)
Mit tanulhatunk a városi varjúktól? (Seattle Met)
