Mielőtt meghalt, még megírta annak a rabszolgának a történetét, aki felnevelte

  • Urfi Péter
  • 2017. május 21.

A hét cikke

Mi más lehetne a hét cikke?

Tudom, ez a lázadás éve, úgyhogy átfutott a fejemen a gondolat, hogy csakazértse az Atlantic mindenhol mennybe menesztett címlapsztoriját válasszam heti penzumnak. Hanem valami egészen más, marginális témát, de direkt az Atlanticből. Mondjuk, a pszichopata gyerekek neveléséről vagy az olvasónaplók fontosságáról. De aztán hagytam a vagánykodást, és úsztam az árral: igen, ez a hét slágere – és pont az az érdekes, hogy a témája szintén marginális, vagyis inkább szélsőségesen személyes. Mert persze rengeteg okos eszmefuttatást és társadalmilag hasznos vitát lehet kezdeményezni a cikkről, de az ettől még nem más, mint egy férfi szembenézése a családja múltjával, a saját érzéseivel, a szüleihez és a rabszolgájukhoz fűződő kapcsolatával.

My Family’s Slave

She lived with us for 56 years. She raised me and my siblings without pay. I was 11, a typical American kid, before I realized who she was.

Ez az, amit az Atlantic nagyon tud. Kiválasztják a legjobb személyes sztorikat (persze sokat segít, hogy mindenki náluk is akarja közölni ezeket), adnak rá bőven elég időt és pénzt, alaposan megszerkesztik (ez látszik), aztán pedig nagy ügyet csinálnak belőle. Kirakják a címlapjukra, videókat forgatnak róla, folytatásokban közlik az olvasói leveleket, felkérnek hozzászólókat, netes fórumot szerveznek a szerzővel és így tovább.

Alex Tizon esetében az egyik kísérőcikk rendhagyó lett: egy szerkesztői nekrológ. A Pulitzer-díjas újságíró ugyanis meghalt, nem sokkal azelőtt, hogy megjelenhetett volna a cikk, amelyre egész életében készült. Amiben végre kiírta magából a családja legnagyobb titkát: azt, hogy Lola, aki felnevelte Tizon anyját, aki vele jött a Fülöp-szigetekről Amerikába, aki felnevelte a gyerekeit és aztán nevelte Tizon gyerekeit is, végső soron nem volt más, mint rabszolga. Még akkor is, ha kulturálisan hatalmas eltérések vannak…

Na, de nem kezdek bele, hiszen úgyis mindenki elolvassa.

További olvasnivalók

Aki szorosan követi a Trump-sagát, vagy izgatják a titkosszolgálatok, az megtalálta álmai cikkét: a két FBI-igazgató, Comey és Mueller pár története egy FBI-szakértő tollából. (Politico)

Miért utálják ennyien Sorost? (Economist)

Mit tanulhatunk a városi varjúktól? (Seattle Met)

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.