Valahol a Google szerverein ott áll tömött digitális sorokban 25 millió beszkennelt könyv, és senki nem olvashatja el őket. Pedig ez a könyvtár pont azért készült, hogy bárki hozzáférhessen. A Google Books-ot egyetlen bírósági ítélet választotta el attól, hogy elérje célját, és belátható időn belül bármelyik közkönyvtárban, néhány kattintással elérhetővé váljon az összes könyv, amelyet valaha kiadtak. A forgalomban lévőkért fizetni kellett volna, de a 20. század közepe előtti évezredek tudása mindenki előtt nyitva állt volna. Olcsó hatásvadászat lenne hosszan ecsetelni, mit jelentett volna egy százmilliós könyvtár, egy univerzális, kereshető adatbázis mindenkinek, a világ vezető kutatóitól kezdve a tudástól elvágott szegényekig. De fölösleges is ebbe belemenni, mindenki el tudja képzelni. És az egy hónappal ezelőtti bírósági ítélet után más opciónk nem is marad, mint a képzelődés.
Torching the Modern-Day Library of Alexandria
„Somewhere at Google there is a database containing 25 million books and nobody is allowed to read them.”
Az Atlantic cikke végigveszi a Google Books hatalmas vállalkozásának történetét. A technikai fejlesztéseket, amelyek lehetővé tették volna a világ összes könyvének beszkennelését belátható időn belül. (Mellesleg – egy bonyolult metódussal – ki is számolták, hány könyv van a világon: 2010. augusztus 6-án egészen pontosan 129 864 880. Ami azt jelenti, hogy ha mindennap elolvasol egyet, akkor 356 000 év alatt végzel is.) A szoftverfejlesztéseket, amelyek a kereshetőséget, a jegyzetelést és a megoszthatóságot tették lehetővé. De mielőtt elérkezhettünk volna a Paradicsomba, elkezdődtek a jogi problémák.
A Google ugyanis csak könyvtárakkal – mellesleg a legtekintélyesebbek közül néhánnyal – állapodott meg a könyvek szkenneléséről, nem a szerzőkkel. Márpedig a copyrightnak már a neve is elég egyértelműen utal rá, hogy a másolás joga kit illet. A szerzői jogok tulajdonosai, vagyis a szerzők és a kiadók hatalmas pert akasztottak a Google nyakába.
Az Atlantic történelmi áttekintése bemutatja a hasonló eseteket, amikor egy új technológia találkozott a szerzői jogokkal. A konfliktusból végül általában mindkét fél számára jövedelmező egyezség lett. Ebben az esetben is megvolt erre az esély, hiszen hamar rájött mindenki, hogy a forgalomban lévő könyvekért lehet pénzt kérni, miközben a nem kapható – de még jogdíjas – könyvek után szedett csekélyke díj összességében jelentős pluszbevétel lehetne minden jogtulajnak. A régi könyvek pedig lehetnének ingyenesek, az összes olvasó örömére.
Az egyezséget azonban sokan támadták, mégpedig nem is légből kapott érvekkel. Például azzal, hogy egyetlen, esetleges peralku örök monopóliumot biztosítana a Google-nek a fentiekben leírt digitalizációra, ami elég szarul hangzik. Az amerikai kormány is beszállt a vitába, mégpedig az egyezség elleni oldalon, és valószínűleg ez döntött.
Ritka izgalmas jogvitát dokumentál a cikk, aminek vázlatosan is csak a negyedét ismertettem, és buzgón ajánlom mindenkinek. Az biztosnak tűnik, hogy a végeredménnyel senki nem nyert, ellenben mindenki vesztett, és nem is keveset.
További olvasnivalók
Milyen a jó halál? És hogyan biztosíthatná az állam, hogy jó halálunk legyen? (The Economist)
Mit művel egy golyó az emberi testtel? (Huffington Post)
Videóriport a szexrobotok diadalútjáról (The Guardian)
