Bárki ingyen hozzáférhetett volna a világon valaha megjelent összes könyvhöz, de egy amerikai kerületi bíró másképp döntött

  • Urfi Péter
  • 2017. április 30.

A hét cikke

Először az alexandriai könyvtár, most meg ez. A hét cikke a Google Books bukásáról.

Valahol a Google szerverein ott áll tömött digitális sorokban 25 millió beszkennelt könyv, és senki nem olvashatja el őket. Pedig ez a könyvtár pont azért készült, hogy bárki hozzáférhessen. A Google Books-ot egyetlen bírósági ítélet választotta el attól, hogy elérje célját, és belátható időn belül bármelyik közkönyvtárban, néhány kattintással elérhetővé váljon az összes könyv, amelyet valaha kiadtak. A forgalomban lévőkért fizetni kellett volna, de a 20. század közepe előtti évezredek tudása mindenki előtt nyitva állt volna. Olcsó hatásvadászat lenne hosszan ecsetelni, mit jelentett volna egy százmilliós könyvtár, egy univerzális, kereshető adatbázis mindenkinek, a világ vezető kutatóitól kezdve a tudástól elvágott szegényekig. De fölösleges is ebbe belemenni, mindenki el tudja képzelni. És az egy hónappal ezelőtti bírósági ítélet után más opciónk nem is marad, mint a képzelődés.

Torching the Modern-Day Library of Alexandria

„Somewhere at Google there is a database containing 25 million books and nobody is allowed to read them.”

Az Atlantic cikke végigveszi a Google Books hatalmas vállalkozásának történetét. A technikai fejlesztéseket, amelyek lehetővé tették volna a világ összes könyvének beszkennelését belátható időn belül. (Mellesleg – egy bonyolult metódussal – ki is számolták, hány könyv van a világon: 2010. augusztus 6-án egészen pontosan 129 864 880. Ami azt jelenti, hogy ha mindennap elolvasol egyet, akkor 356 000 év alatt végzel is.) A szoftverfejlesztéseket, amelyek a kereshetőséget, a jegyzetelést és a megoszthatóságot tették lehetővé. De mielőtt elérkezhettünk volna a Paradicsomba, elkezdődtek a jogi problémák.

A Google ugyanis csak könyvtárakkal – mellesleg a legtekintélyesebbek közül néhánnyal – állapodott meg a könyvek szkenneléséről, nem a szerzőkkel. Márpedig a copyrightnak már a neve is elég egyértelműen utal rá, hogy a másolás joga kit illet. A szerzői jogok tulajdonosai, vagyis a szerzők és a kiadók hatalmas pert akasztottak a Google nyakába.

Az Atlantic történelmi áttekintése bemutatja a hasonló eseteket, amikor egy új technológia találkozott a szerzői jogokkal. A konfliktusból végül általában mindkét fél számára jövedelmező egyezség lett. Ebben az esetben is megvolt erre az esély, hiszen hamar rájött mindenki, hogy a forgalomban lévő könyvekért lehet pénzt kérni, miközben a nem kapható – de még jogdíjas – könyvek után szedett csekélyke díj összességében jelentős pluszbevétel lehetne minden jogtulajnak. A régi könyvek pedig lehetnének ingyenesek, az összes olvasó örömére.

Az egyezséget azonban sokan támadták, mégpedig nem is légből kapott érvekkel. Például azzal, hogy egyetlen, esetleges peralku örök monopóliumot biztosítana a Google-nek a fentiekben leírt digitalizációra, ami elég szarul hangzik. Az amerikai kormány is beszállt a vitába, mégpedig az egyezség elleni oldalon, és valószínűleg ez döntött.

Ritka izgalmas jogvitát dokumentál a cikk, aminek vázlatosan is csak a negyedét ismertettem, és buzgón ajánlom mindenkinek. Az biztosnak tűnik, hogy a végeredménnyel senki nem nyert, ellenben mindenki vesztett, és nem is keveset.

További olvasnivalók

Milyen a jó halál? És hogyan biztosíthatná az állam, hogy jó halálunk legyen? (The Economist)

Mit művel egy golyó az emberi testtel? (Huffington Post)

Videóriport a szexrobotok diadalútjáról (The Guardian)

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."