Érezte, ahogy a magzat mozog a méhében, miközben az abortuszra várt

  • Urfi Péter
  • 2017. április 23.

A hét cikke

A késői abortuszról mesélt három bátor nő a Guardiannek.

Nehéz elképzelni nehezebb döntéseket, mint amelyeket a cikkben szereplő pároknak kellett meghozniuk. Mindegyikük nagyon várta a gyereket és felhőtlenül boldogok voltak, amikor értesültek a terhességről. Végül mégis az abortusz egy formáját választották.

Az egyik magzatnak agykárosodása volt, és ha túl is élte volna a szülést, valószínűleg soha nem lett volna képes járni vagy beszélni. De még aludni is csak nehezen az állandó fájdalomtól. A másiknak olyan tumor nőtt a testén, hogy csak az volt kérdéses, mikor hal bele. A harmadik, egy ikerpár egyik tagja több súlyos probléma miatt volt halálra ítélve, de abortusz nélkül a testvére élete is veszélybe került volna.

Kívülről nézve, az orvosok vagy az olvasók szemszögéből egyértelmű, hogy a szülők jól döntöttek. De ez nem kíméli meg őket a traumáktól: meghozni a döntést a magzat haláláról, végigélni a műtétet, kezedben tartani a halott gyerekedet, eltemetni és aztán együtt élni az emlékeiddel, a bűntudattal, a kétségekkel, a mi lett volna ha kezdetű mondatokkal.

The agony of ending a wanted late-term pregnancy: three women speak out

Last year, Donald Trump suggested that current abortion laws allowed doctors to "rip the baby out of the womb of the mother just prior to the birth of the baby". His statement erroneously described abortion procedures, and also triggered an uproar among the women and men who know first-hand the devastation of ending a late-term pregnancy.

A három anya azért osztotta meg a történetét a nyilvánossággal, hogy a sorstársaiknak könnyebb legyen. És hogy befolyásolják a közvéleményt, a politikusokat, a szélsőségesen abortuszellenes Trumpot és híveit, hogy legalább ne akadályozzák jogi eszközökkel a késői abortuszt.

Pont azért erős ez a cikk, mert nem ideológiai vagy politikai szempontokból vizsgálja a kérdést, hanem egyszerűen ismerteti, mi történt ezekkel az emberekkel. Ami után persze különösen nehéz káromkodások nélkül kibírni, amit a politikusok összehordanak erről. Vagy amit tesznek.

További olvasnivalók

Az új cool: élet a furgonban (New Yorker)

Színes, ismétlem: színes fotók a II. világháborúról (Guardian)

Az egyenlőtlenség leghatékonyabb ellenszere az erőszak - tanítja a történelem (Washington Post)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.