Érezte, ahogy a magzat mozog a méhében, miközben az abortuszra várt

  • Urfi Péter
  • 2017. április 23.

A hét cikke

A késői abortuszról mesélt három bátor nő a Guardiannek.

Nehéz elképzelni nehezebb döntéseket, mint amelyeket a cikkben szereplő pároknak kellett meghozniuk. Mindegyikük nagyon várta a gyereket és felhőtlenül boldogok voltak, amikor értesültek a terhességről. Végül mégis az abortusz egy formáját választották.

Az egyik magzatnak agykárosodása volt, és ha túl is élte volna a szülést, valószínűleg soha nem lett volna képes járni vagy beszélni. De még aludni is csak nehezen az állandó fájdalomtól. A másiknak olyan tumor nőtt a testén, hogy csak az volt kérdéses, mikor hal bele. A harmadik, egy ikerpár egyik tagja több súlyos probléma miatt volt halálra ítélve, de abortusz nélkül a testvére élete is veszélybe került volna.

Kívülről nézve, az orvosok vagy az olvasók szemszögéből egyértelmű, hogy a szülők jól döntöttek. De ez nem kíméli meg őket a traumáktól: meghozni a döntést a magzat haláláról, végigélni a műtétet, kezedben tartani a halott gyerekedet, eltemetni és aztán együtt élni az emlékeiddel, a bűntudattal, a kétségekkel, a mi lett volna ha kezdetű mondatokkal.

The agony of ending a wanted late-term pregnancy: three women speak out

Last year, Donald Trump suggested that current abortion laws allowed doctors to "rip the baby out of the womb of the mother just prior to the birth of the baby". His statement erroneously described abortion procedures, and also triggered an uproar among the women and men who know first-hand the devastation of ending a late-term pregnancy.

A három anya azért osztotta meg a történetét a nyilvánossággal, hogy a sorstársaiknak könnyebb legyen. És hogy befolyásolják a közvéleményt, a politikusokat, a szélsőségesen abortuszellenes Trumpot és híveit, hogy legalább ne akadályozzák jogi eszközökkel a késői abortuszt.

Pont azért erős ez a cikk, mert nem ideológiai vagy politikai szempontokból vizsgálja a kérdést, hanem egyszerűen ismerteti, mi történt ezekkel az emberekkel. Ami után persze különösen nehéz káromkodások nélkül kibírni, amit a politikusok összehordanak erről. Vagy amit tesznek.

További olvasnivalók

Az új cool: élet a furgonban (New Yorker)

Színes, ismétlem: színes fotók a II. világháborúról (Guardian)

Az egyenlőtlenség leghatékonyabb ellenszere az erőszak - tanítja a történelem (Washington Post)

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.