Érezte, ahogy a magzat mozog a méhében, miközben az abortuszra várt

  • Urfi Péter
  • 2017. április 23.

A hét cikke

A késői abortuszról mesélt három bátor nő a Guardiannek.

Nehéz elképzelni nehezebb döntéseket, mint amelyeket a cikkben szereplő pároknak kellett meghozniuk. Mindegyikük nagyon várta a gyereket és felhőtlenül boldogok voltak, amikor értesültek a terhességről. Végül mégis az abortusz egy formáját választották.

Az egyik magzatnak agykárosodása volt, és ha túl is élte volna a szülést, valószínűleg soha nem lett volna képes járni vagy beszélni. De még aludni is csak nehezen az állandó fájdalomtól. A másiknak olyan tumor nőtt a testén, hogy csak az volt kérdéses, mikor hal bele. A harmadik, egy ikerpár egyik tagja több súlyos probléma miatt volt halálra ítélve, de abortusz nélkül a testvére élete is veszélybe került volna.

Kívülről nézve, az orvosok vagy az olvasók szemszögéből egyértelmű, hogy a szülők jól döntöttek. De ez nem kíméli meg őket a traumáktól: meghozni a döntést a magzat haláláról, végigélni a műtétet, kezedben tartani a halott gyerekedet, eltemetni és aztán együtt élni az emlékeiddel, a bűntudattal, a kétségekkel, a mi lett volna ha kezdetű mondatokkal.

The agony of ending a wanted late-term pregnancy: three women speak out

Last year, Donald Trump suggested that current abortion laws allowed doctors to "rip the baby out of the womb of the mother just prior to the birth of the baby". His statement erroneously described abortion procedures, and also triggered an uproar among the women and men who know first-hand the devastation of ending a late-term pregnancy.

A három anya azért osztotta meg a történetét a nyilvánossággal, hogy a sorstársaiknak könnyebb legyen. És hogy befolyásolják a közvéleményt, a politikusokat, a szélsőségesen abortuszellenes Trumpot és híveit, hogy legalább ne akadályozzák jogi eszközökkel a késői abortuszt.

Pont azért erős ez a cikk, mert nem ideológiai vagy politikai szempontokból vizsgálja a kérdést, hanem egyszerűen ismerteti, mi történt ezekkel az emberekkel. Ami után persze különösen nehéz káromkodások nélkül kibírni, amit a politikusok összehordanak erről. Vagy amit tesznek.

További olvasnivalók

Az új cool: élet a furgonban (New Yorker)

Színes, ismétlem: színes fotók a II. világháborúról (Guardian)

Az egyenlőtlenség leghatékonyabb ellenszere az erőszak - tanítja a történelem (Washington Post)

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.