Érezte, ahogy a magzat mozog a méhében, miközben az abortuszra várt

  • Urfi Péter
  • 2017. április 23.

A hét cikke

A késői abortuszról mesélt három bátor nő a Guardiannek.

Nehéz elképzelni nehezebb döntéseket, mint amelyeket a cikkben szereplő pároknak kellett meghozniuk. Mindegyikük nagyon várta a gyereket és felhőtlenül boldogok voltak, amikor értesültek a terhességről. Végül mégis az abortusz egy formáját választották.

Az egyik magzatnak agykárosodása volt, és ha túl is élte volna a szülést, valószínűleg soha nem lett volna képes járni vagy beszélni. De még aludni is csak nehezen az állandó fájdalomtól. A másiknak olyan tumor nőtt a testén, hogy csak az volt kérdéses, mikor hal bele. A harmadik, egy ikerpár egyik tagja több súlyos probléma miatt volt halálra ítélve, de abortusz nélkül a testvére élete is veszélybe került volna.

Kívülről nézve, az orvosok vagy az olvasók szemszögéből egyértelmű, hogy a szülők jól döntöttek. De ez nem kíméli meg őket a traumáktól: meghozni a döntést a magzat haláláról, végigélni a műtétet, kezedben tartani a halott gyerekedet, eltemetni és aztán együtt élni az emlékeiddel, a bűntudattal, a kétségekkel, a mi lett volna ha kezdetű mondatokkal.

The agony of ending a wanted late-term pregnancy: three women speak out

Last year, Donald Trump suggested that current abortion laws allowed doctors to "rip the baby out of the womb of the mother just prior to the birth of the baby". His statement erroneously described abortion procedures, and also triggered an uproar among the women and men who know first-hand the devastation of ending a late-term pregnancy.

A három anya azért osztotta meg a történetét a nyilvánossággal, hogy a sorstársaiknak könnyebb legyen. És hogy befolyásolják a közvéleményt, a politikusokat, a szélsőségesen abortuszellenes Trumpot és híveit, hogy legalább ne akadályozzák jogi eszközökkel a késői abortuszt.

Pont azért erős ez a cikk, mert nem ideológiai vagy politikai szempontokból vizsgálja a kérdést, hanem egyszerűen ismerteti, mi történt ezekkel az emberekkel. Ami után persze különösen nehéz káromkodások nélkül kibírni, amit a politikusok összehordanak erről. Vagy amit tesznek.

További olvasnivalók

Az új cool: élet a furgonban (New Yorker)

Színes, ismétlem: színes fotók a II. világháborúról (Guardian)

Az egyenlőtlenség leghatékonyabb ellenszere az erőszak - tanítja a történelem (Washington Post)

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.