„A csinos lányokat nem motozzák meg” – Ilyen belülről a modellekből álló drogkereskedő-hálózat

  • Urfi Péter
  • 2017. február 19.

A hét cikke

Egy újságírónak sikerült bejutnia a Zöld Angyalok zavarba ejtő világába.

Hiába az egyre elterjedtebb legalizáció, nagy tételben marihuánát árulni New York államban is bűncselekmény. Éppen ezért elsőre nehezen érthető, miért döntött úgy a cikkben csak Honey-nak nevezett nő, hogy a GQ újságírójának gyakorlatilag teljes hozzáférést ad az általa vezetett fűterjesztő csoporthoz. Később világossá válik, hogy hírnévre vágyik, egyrészt hiúságból, másrészt mert az jót tesz a biznisznek. De Honey azt is kikötötte, hogy a története esetleges megfilmesítésének jogdíjaiból azért szeretne részesülni.

These Are the Models Who Get New York City High

There are a thousand ways to buy weed in NYC, but the Green Angels devised a novel strategy: They hired models to be their dealers. Suketu Mehta spent months embedded with them to see where this experiment in entrepreneurship might lead.

Nem nehéz elképzelni azt a filmet. A nyolc éve indított „vállalkozás” alapötlete, hogy a hatalmas New York-i drogkínálatból úgy lehet kitörni, ha nem ideges vagy éppen belassult, kapucnis pulcsis srácok, hanem gyönyörű modellek viszik házhoz a cuccot. „A mi termékünk a vonzó, iskolázott, jó kiállású nő, aki azt akarja, hogy betépj – magyarázza Honey. – Egy ábrándképet testesítünk meg: a hozzáértő nő képzetét, aki a legjobb árut hozzá és sokat tud a fűről.”

Vagyis nem lecsúszott, marginalizált, kihasznált alkalmazottakról van szó, hanem kifejezetten okos, öntudatos emberekről, akik ezzel tartják el magukat, miközben tanulnak vagy művészkednek. A csoport tagjainak nagy része egyetemista vagy éppen nemrég végzett fiatal nő, aki a diákhitelét fizeti vissza (ez Amerikában a hazai verziónál is nagyobb terhet tud jelenteni). Vannak köztük, akik valóban modellkednek vagy modellkedtek, de a többiek is feltűnően jól néznek ki – ez alapkövetelmény. Nemrég két srác is csatlakozott hozzájuk, de őket sem a lányok, sem a vásárlók nem kedvelik különösebben, úgyhogy valószínűleg repülni fognak.

A szerző, Suketu Mehta részt vehetett a gyűléseiken vagy eligazításaikon, és elkísérhette őket a vevőikhez is. A leírtakból egy összetartó, a vulgárfeminizmustól sem érintetlen közösség képe rajzolódik ki, amely hallatlan profizmussal, szigorú szabályok szerint szervezte meg magát (csak lakásban adhatnak át anyagot, a hiányos öltözetű vagy erőszakos vevőt azonnal ott kell hagyniuk, nem haverkodhatnak, ha valaki háromszor késik vagy nincs otthon, azt örökre letiltják és így tovább).

A cikk több érdekes szociológiai jelenségre is ablakot nyit, a New York-i elit marihuánafogyasztási szokásaitól a fiatal értelmiségiek anyagi helyzetén keresztül a társadalmi előítéletekig. Az utóbbiakhoz tartozik a Zöld Angyalok másik nagy előnye a vetélytársakkal szemben, amire tudatosan alapoznak, hogy tudniillik a csinos fiatal nőkre senki sem gyanakszik: a szomszédok nem tesznek bejelentést, amikor kézbesítenek, a rendőrök pedig soha nem állítják meg őket. Suketu írásának nagy előnye, hogy ellenáll a csábításnak, és nem moralizál és nem érzelgősködik, viszont nyitott minden kis emberi drámára és szórakoztató részletre.

További olvasnivalók helyett ezúttal nézni- és hallgatnivalókat ajánlok.

Dokumentumfilm az euroszkeptikus populistákról, köztük a Fidesszel és a Jobbikkal, remek riportelemekkel. (BBC)

46 erős fotó a World Press Photo díjazottjaiból. (Huffington Post)

A fentiekhez hasonlóan megfilmesítés után kiabáló kémsztori az amerikai titkosszolgáról, aki adatokat akart eladni Líbiának. A cikk korábbi, de most készült belőle podcast. (Guardian)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.