Hiába az egyre elterjedtebb legalizáció, nagy tételben marihuánát árulni New York államban is bűncselekmény. Éppen ezért elsőre nehezen érthető, miért döntött úgy a cikkben csak Honey-nak nevezett nő, hogy a GQ újságírójának gyakorlatilag teljes hozzáférést ad az általa vezetett fűterjesztő csoporthoz. Később világossá válik, hogy hírnévre vágyik, egyrészt hiúságból, másrészt mert az jót tesz a biznisznek. De Honey azt is kikötötte, hogy a története esetleges megfilmesítésének jogdíjaiból azért szeretne részesülni.
These Are the Models Who Get New York City High
There are a thousand ways to buy weed in NYC, but the Green Angels devised a novel strategy: They hired models to be their dealers. Suketu Mehta spent months embedded with them to see where this experiment in entrepreneurship might lead.
Nem nehéz elképzelni azt a filmet. A nyolc éve indított „vállalkozás” alapötlete, hogy a hatalmas New York-i drogkínálatból úgy lehet kitörni, ha nem ideges vagy éppen belassult, kapucnis pulcsis srácok, hanem gyönyörű modellek viszik házhoz a cuccot. „A mi termékünk a vonzó, iskolázott, jó kiállású nő, aki azt akarja, hogy betépj – magyarázza Honey. – Egy ábrándképet testesítünk meg: a hozzáértő nő képzetét, aki a legjobb árut hozzá és sokat tud a fűről.”
Vagyis nem lecsúszott, marginalizált, kihasznált alkalmazottakról van szó, hanem kifejezetten okos, öntudatos emberekről, akik ezzel tartják el magukat, miközben tanulnak vagy művészkednek. A csoport tagjainak nagy része egyetemista vagy éppen nemrég végzett fiatal nő, aki a diákhitelét fizeti vissza (ez Amerikában a hazai verziónál is nagyobb terhet tud jelenteni). Vannak köztük, akik valóban modellkednek vagy modellkedtek, de a többiek is feltűnően jól néznek ki – ez alapkövetelmény. Nemrég két srác is csatlakozott hozzájuk, de őket sem a lányok, sem a vásárlók nem kedvelik különösebben, úgyhogy valószínűleg repülni fognak.
A szerző, Suketu Mehta részt vehetett a gyűléseiken vagy eligazításaikon, és elkísérhette őket a vevőikhez is. A leírtakból egy összetartó, a vulgárfeminizmustól sem érintetlen közösség képe rajzolódik ki, amely hallatlan profizmussal, szigorú szabályok szerint szervezte meg magát (csak lakásban adhatnak át anyagot, a hiányos öltözetű vagy erőszakos vevőt azonnal ott kell hagyniuk, nem haverkodhatnak, ha valaki háromszor késik vagy nincs otthon, azt örökre letiltják és így tovább).
A cikk több érdekes szociológiai jelenségre is ablakot nyit, a New York-i elit marihuánafogyasztási szokásaitól a fiatal értelmiségiek anyagi helyzetén keresztül a társadalmi előítéletekig. Az utóbbiakhoz tartozik a Zöld Angyalok másik nagy előnye a vetélytársakkal szemben, amire tudatosan alapoznak, hogy tudniillik a csinos fiatal nőkre senki sem gyanakszik: a szomszédok nem tesznek bejelentést, amikor kézbesítenek, a rendőrök pedig soha nem állítják meg őket. Suketu írásának nagy előnye, hogy ellenáll a csábításnak, és nem moralizál és nem érzelgősködik, viszont nyitott minden kis emberi drámára és szórakoztató részletre.
További olvasnivalók helyett ezúttal nézni- és hallgatnivalókat ajánlok.
Dokumentumfilm az euroszkeptikus populistákról, köztük a Fidesszel és a Jobbikkal, remek riportelemekkel. (BBC)
46 erős fotó a World Press Photo díjazottjaiból. (Huffington Post)
A fentiekhez hasonlóan megfilmesítés után kiabáló kémsztori az amerikai titkosszolgáról, aki adatokat akart eladni Líbiának. A cikk korábbi, de most készült belőle podcast. (Guardian)
