Az életünk során kétszázezerszer vesztünk el dolgokat, és ezeket hat hónapon át keressük

  • Urfi Péter
  • 2017. február 12.

A hét cikke

Elveszteni kulcsot, meccset, a józan eszedet, a szeretteidet. Miért használjuk ugyanazt a szót ennyire különböző érzésekre?

Ezt a bejegyzést a kocsink hátsó ülésén írom, az első felét Budapestről Keszthely felé, a második felét a visszaúton. Általában én vezetek, de most nem tehetem, mert tegnap elvesztettem a pénztárcámat, benne minden, de tényleg minden iratommal, köztük a jogosítványommal. Elvesztettem vagy ellopták: nem tudhatom biztosan, csak azt, hogy térültem-fordultam egy bevásárlóközpontban, közben többször leraktam magam mellé a kabátomat, és a pénztárca eltűnt a belső zsebéből. Valahol azt remélem, hogy kiderül: bizony, ellopták, ravasz módon, mesteri mozdulatokkal, kivédhetetlenül. Mert így nem érezném ilyen balfasznak magam, nem kellene magamat hibáztatnom. Feljelentést is tettem rögtön, de miután – a betervezett mozizás helyett – letoltuk az egyórás procedúrát a rendőrségen, amúgy végtelenül türelmes feleségem rákérdezett, hogy ez mégis mire volt jó. Igaza volt: gyakorlatilag esélytelen, hogy a rendőrség megtalálja a pénztárcát, de még ha sikerülne is, a bankkártyát már letiltottam, az igazolványaimat bevonták és köröztetik, a pénzt pedig senkitől nem kapom vissza; vagyis szinte semmit nem nyerhetek. A kérdésére nem tudtam érdemben válaszolni, ahogy arra sem, miért idegesített fel ennyire ez az egész, amikor egy-két órányi ügyintézés és elviselhető mennyiségű pénz megfizetése után helyreáll életem rendje.

Még akkor is feszült voltam, amikor nemrég nekiláttam, hogy megírjam mai bejegyzésemet a New York Times nagyszerű pletykacikkéről, amely Donald Trump és stábja tragikomikus mindennapjait mutatja be. De előtte azért megnyitottam egy tegnapi hírlevelet a hét legjobb long-form anyagairól (több ilyet járatok, gyakran ezekben találom meg a hét cikkét), és ott megláttam Kathryn Schulz írását, When Things Go Missing címmel. Hamar egyértelmű lett, hogy inkább erről írok Trump helyett.

When Things Go Missing

Nem jó cím, hiszen fölösleges a missing iderángatása, amikor az esszé középpontjában az elvesztés fogalma, leginkább az elveszteni ige áll, a loss és a to lose. Különös módon a magyar ige ugyanúgy összekapcsolja ugyanazokat az egymástól nagyon távol eső érzéseket és eseményeket, mint az angol. A pénztárcám elvesztését ugyanazzal a szóval írom le, mint a győzelem ellentétét (losing the game), a felfokozott érzelmi állapotot vagy a konkrét megőrülést (losing your mind), vagy éppen valakinek a halálát.

Schulz az elvesztett tárgyakkal kezdi az írását, és a szórakoztató személyes példák után rátér a jelenség tudományos és pszichoanalitikus magyarázataira (a figyelem és az emlékezet kihagyása, illetve az „azt vesztjük el, amitől szabadulni akarunk” freudiánus gondolata), de egyikkel sem elégedett, a különböző életvezetési tanácsokat pedig idegesítőnek tartja. Az elvesztés mint társadalmi jelenség méreteit nyilván nehéz megbecsülni, de a cikk idézi egy biztosítótársaság számítását, amely szerint naponta kilenc tárgyunk keveredik el, vagyis 60 éves korunkra 200 ezer dolgot kell keresnünk hosszabb-rövidebb ideig, ami az évtizedek alatt összesen úgy 6 hónapnyi keresést tesz ki. Az Egyesült Államok lakói így naponta összesen 54 millió órát pazarolnak eltűnt vagy eltűntnek hitt tárgyak utáni kutakodásra. Ennek pénzügyi vonzata is van: az USA-ban csak az elkavarodott telefonok évi 30 milliárd dollárba "kerülnek".

De Schulzot nem ezek a kissé hatásvadásznak tűnő gazdasági számok érdeklik, hanem a lelki csipkék. Arról ír, ami a pénztárcám elvesztése utáni feldúltságomra is magyarázatot adhat, hogy amikor elvesztünk valamit, a konkrét kellemetlenségen felül mindenféle kényelmetlen gondolat rohan meg: keressük a "hibást", azt érezzük, kicsúszott a kezünkből az irányítás, és úgy tűnik, hogy repedés keletkezett a rend, a rendszer falán. Ezek az érzések pedig már összekapcsolhatják a nyelv által látszólag önkényesen egy kalapba dobált fogalmakat, mint a tárgyak elhagyása, az önuralom elvesztése vagy a gyász folyamata. Schultz esszéjének második fele már az apja halálának feldolgozásáról szól, és miután végigolvastam, nem csak a pénztárcám elvesztésére gondoltam könnyebb szívvel, ahogy sétáltam a keszthelyi temetőben.

További olvasnivalók

Az emlegetett cikk a Trump-stáb munkájáról, a Fehér Házból a szokásosnál is erősebb sugárban szivárgó belsős információkból. (New York Times)

Amikor a politikai humor élet-halál kérdése: összeállítás üldözött és ünnepelt komikusokról a Trump-ellenes viccek virágzásának apropójából. (BBC)

Egyszemélyes háború a Wikipédia trolljai ellen (Backchannel)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.