„Miért adtam oda a vesémet egy idegennek?”

  • Urfi Péter
  • 2017. április 16.

A hét cikke

A Vox újságírója szerint kiműttetni a vesédet nem olyan nagy ügy, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyi jót tehetsz vele.

„Tavaly augusztusban, egy hétfői napon a baltimore-i Johns Hopkins kórház orvosi csapata eltávolította a bal vesémet. Amit utána vértelenítettek, lefagyasztottak és elrepítettek Cincinnatibe. Ott a sebészek beültették a vesémet egy olyan ember testébe, akivel soha nem találkoztam, akinek a nevét sem tudom; csak nemrég kezdtünk el levelezni. Akkor csak annyit tudtam róla, hogy nagyobb szüksége van a vesémre, mint nekem. Mert a segítségével elkerülheti a fizikailag megterhelő dialízist, és valószínűleg 9-10 évvel tovább élhet vele, mint nélküle.”

Why I gave my kidney to a stranger - and why you should consider doing it too

On Monday, August 22, 2016, a surgical team at Johns Hopkins Hospital in Baltimore removed my left kidney. It was then drained of blood, flushed with a preservative solution, placed on ice, and flown to Cincinnati. Surgeons in Cincinnati then transplanted the kidney into a recipient I'd never met and whose name I didn't know; we didn't correspond until this past month.

Ezekkel a – szabad fordításban közölt – sorokkal kezdődik a Vox cikke, amely nem titkolja, hogy agitálni akar. Az egyébként is érdekesnek tűnő szerző, Dylan Matthews próbál meggyőzni róla, hogy érdemes odaadományozni a vesénket vadidegeneknek. Maga is egy újságcikk hatására kezdett el gondolkozni rajta, majd évekkel később belevágott. A másik ihletője egy filozófiai gondolatkísérlet volt, amely szerint ha fuldokolni látunk egy gyereket, akkor nem sétálunk el mellette, hanem kimentjük, és nem mérlegeljük, hogy vizes lesz-e a cipőnk.

Az írás egésze szerencsére ennél árnyaltabb képet rajzol a vállalkozás nehézségeiről. Épp az a jó benne, hogy végigvezet a lélektani, adminisztratív és fizikai következményeken, az első regisztrációs ív kitöltésétől a vizsgálatokon és a műtéten át a felépülés stációiig.

Aki magyarul olvasna erről, annak ajánlom régi cikkünket a szervtranszplantációkról, illetve a SOTE szakklinikájának tájékoztatóját a veseátültetésről.

 

További olvasnivalók

Visszafogott és előremutató cikk arról, hogyan lehetne megakadályozni, hogy a Facebook romba döntse a világot (MIT Technology Review)

Képgaléria: Joseph Szabo, a Long Island-i tanár, aki a diákjait fotózta (Guardian)

Trump kedvenc minisztere, a világpolitika új erős embere: Rex Tillerson (Politico)

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.