„Miért adtam oda a vesémet egy idegennek?”

  • Urfi Péter
  • 2017. április 16.

A hét cikke

A Vox újságírója szerint kiműttetni a vesédet nem olyan nagy ügy, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyi jót tehetsz vele.

„Tavaly augusztusban, egy hétfői napon a baltimore-i Johns Hopkins kórház orvosi csapata eltávolította a bal vesémet. Amit utána vértelenítettek, lefagyasztottak és elrepítettek Cincinnatibe. Ott a sebészek beültették a vesémet egy olyan ember testébe, akivel soha nem találkoztam, akinek a nevét sem tudom; csak nemrég kezdtünk el levelezni. Akkor csak annyit tudtam róla, hogy nagyobb szüksége van a vesémre, mint nekem. Mert a segítségével elkerülheti a fizikailag megterhelő dialízist, és valószínűleg 9-10 évvel tovább élhet vele, mint nélküle.”

Why I gave my kidney to a stranger - and why you should consider doing it too

On Monday, August 22, 2016, a surgical team at Johns Hopkins Hospital in Baltimore removed my left kidney. It was then drained of blood, flushed with a preservative solution, placed on ice, and flown to Cincinnati. Surgeons in Cincinnati then transplanted the kidney into a recipient I'd never met and whose name I didn't know; we didn't correspond until this past month.

Ezekkel a – szabad fordításban közölt – sorokkal kezdődik a Vox cikke, amely nem titkolja, hogy agitálni akar. Az egyébként is érdekesnek tűnő szerző, Dylan Matthews próbál meggyőzni róla, hogy érdemes odaadományozni a vesénket vadidegeneknek. Maga is egy újságcikk hatására kezdett el gondolkozni rajta, majd évekkel később belevágott. A másik ihletője egy filozófiai gondolatkísérlet volt, amely szerint ha fuldokolni látunk egy gyereket, akkor nem sétálunk el mellette, hanem kimentjük, és nem mérlegeljük, hogy vizes lesz-e a cipőnk.

Az írás egésze szerencsére ennél árnyaltabb képet rajzol a vállalkozás nehézségeiről. Épp az a jó benne, hogy végigvezet a lélektani, adminisztratív és fizikai következményeken, az első regisztrációs ív kitöltésétől a vizsgálatokon és a műtéten át a felépülés stációiig.

Aki magyarul olvasna erről, annak ajánlom régi cikkünket a szervtranszplantációkról, illetve a SOTE szakklinikájának tájékoztatóját a veseátültetésről.

 

További olvasnivalók

Visszafogott és előremutató cikk arról, hogyan lehetne megakadályozni, hogy a Facebook romba döntse a világot (MIT Technology Review)

Képgaléria: Joseph Szabo, a Long Island-i tanár, aki a diákjait fotózta (Guardian)

Trump kedvenc minisztere, a világpolitika új erős embere: Rex Tillerson (Politico)

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.