Lehet, hogy véletlenül rájöttünk, miért tette lapátra a főnök Répássy Róbertet

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 25.

Hírnarancs

Orbán bevette Bécsnek büszke várát, elzúgott felettünk a Repülő Répa, Orgován újra a pályán, a svédek nem tudnak vitatkozni se, Béla végre kap egy termet. Lehetne rosszabb is.

Ne nácizzad le Orbánt!

Íme az arányos válaszcsapás tankönyvi esete. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke – miután találkozott az osztrák kancellárral – nemzetközi sajtótájékoztatót tartott. Na, hol? Hát, izé, a magyar követségen. Nem a Burgban, mondjuk, közösen Faymannal, dehogy. Persze tarthatta volna a Práter híres óriáskerekén, de valszeg nem engedték felszállni rá. Mindegy, Orbán a sajttájon elmondta, hogy megbocsátunk a labancnak. „Lenáciztak? Spongyát rá! Pont ők? LOL” – kábé ez volt a közlés merituma, de akár idézhetjük is, ugyanazt jelenti: „Készen állunk arra, hogy ne emlékezzünk arra, hogy lenáciztak minket az osztrákok, elfelejtjük, hogy azt mondták, a magyar hatóságok eljárása a sötét harmincas évek végi, negyvenes évekbeli állapotokra emlékeztet, hajlandóak vagyunk elfelejteni, hogy azt mondták, a magyar hatóságok megsértik a hatályos emberi jogi megállapodásokat, ami szemenszedett hazugság – sorolta” – tudósít a fidesz.hu. Azt mondjuk nem nagyon feszegeti a portál, hogy még mit mondott erről Orbán, nos, azt, hogy abszurd ez egy osztráktól.

Nem, nem és nem. Nem az osztrákok náciztak le minket, magyarokat, mint azt a fentiek sugallják, hanem az osztrák kancellár nácizta le a magyar miniszterelnököt, mire válaszul a magyar miniszterelnök elegánsan lenácizott minden osztrákot. Az ugyanis, hogy abszurd ez egy osztrák politikustól, pontosan azt jelenti, hogy abszurd ez egy osztrák síoktatótól vagy osztrák bárkitől is. A lényeg persze az, hogy a sógorok beintettek a menekültek chartereztetésének, így Orbánnak jobb ötlete nem lévén, húzzuk fölfele a kerítést a horvát határra – csak már a drótunk is elfogyott. Egy kéjmámor lesz ezután az adriai nyaralás, nyilván.

Miért, miért, miért?

Vajon miért vágták ki Répássy Róbertet, mint macskát a Szaharába? Nála derekabb, szorgosabb komcsizó, elmúltnyolcévező fideszest alig hord a hátán a magyar ugar. Ott komcsizott, ahová a párt állította, s most ez a hála. Szakadatlan csak azt kérdezzük, hogy miért? Hende Csaba esetét még csak értjük, ő elverte ultiban a főnököt, azt meg ki szereti. Hacsak nem szegény Répássy volt a harmadik azon a tragikus végű ultipartin.

Orgován beszáll

A borsonline felplankolta, hogy a szobafestő dzsekszon, aki tíz napig a bukott Quaestor névleges főnöke volt, most 17 millával akar beszállni egy informatikai vállalatba… Mit mondhatunk erre, ez már tényleg a Picasso kalandjai. Ez az ország egy nettó burleszk. Hát, biztos jól festett. Van ilyen, nem!?

A svédek nem tudnak vitatkozni, az a baj

Volt egy tegnapi hír, miszerint besértődött Svédországban a magyar kultúrdesszant, mert egy könyvvásáron bírálni merték a résztvevők az ország politikáját. Már az is elég jó, hogy a magyar kultúrát egy államtitkár és a Balassi Intézet vezetője képviseli egy könyvvásáron, de az még jobb, hogy ahol mi vagyunk a díszvendég, ott egy rossz szóra letakarodunk a színpadról. De az még ennél is jobb, amit utólag mond az egyik érintett minderről. „Tényleg sajnálatosnak tartom, hogy egyesek indulattól vezérelve közelítenek ezekhez a kérdésekhez, és felszólítanak egy könyvvásárt, hogy politikai kérdéseket, például a migrációs probléma kezelését kérje számon a díszvendég országon. Mi ezen a ponton biztosan mást értünk vendégszeretet, vitakultúra és szólásszabadság alatt, mint a svédek.” Igen, ez a baj, hogy mindig báncsák a magyart. Indokolatlanul, merő gonoszságból. Vagy mert így akarják a háttérhatalmak. A következő könyvfesztiválra jobb lesz tehát valamelyik Szaniszlót kiküldeni.

Termet kap Lugosi

Az Örökmozgó helyén elsején nyíló artmozi egyik termét a világ legismertebb magyarjáról, Lugosi Béláról nevezték el. Örülünk, s persze egy utca is jól jönne neki. De ettől eltekintve azt is leszögezzük, hogy az elég nagy szívás, hogy nincsen már Budapestnek igazi filmmúzeuma.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.