Lehet, hogy véletlenül rájöttünk, miért tette lapátra a főnök Répássy Róbertet

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 25.

Hírnarancs

Orbán bevette Bécsnek büszke várát, elzúgott felettünk a Repülő Répa, Orgován újra a pályán, a svédek nem tudnak vitatkozni se, Béla végre kap egy termet. Lehetne rosszabb is.

Ne nácizzad le Orbánt!

Íme az arányos válaszcsapás tankönyvi esete. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke – miután találkozott az osztrák kancellárral – nemzetközi sajtótájékoztatót tartott. Na, hol? Hát, izé, a magyar követségen. Nem a Burgban, mondjuk, közösen Faymannal, dehogy. Persze tarthatta volna a Práter híres óriáskerekén, de valszeg nem engedték felszállni rá. Mindegy, Orbán a sajttájon elmondta, hogy megbocsátunk a labancnak. „Lenáciztak? Spongyát rá! Pont ők? LOL” – kábé ez volt a közlés merituma, de akár idézhetjük is, ugyanazt jelenti: „Készen állunk arra, hogy ne emlékezzünk arra, hogy lenáciztak minket az osztrákok, elfelejtjük, hogy azt mondták, a magyar hatóságok eljárása a sötét harmincas évek végi, negyvenes évekbeli állapotokra emlékeztet, hajlandóak vagyunk elfelejteni, hogy azt mondták, a magyar hatóságok megsértik a hatályos emberi jogi megállapodásokat, ami szemenszedett hazugság – sorolta” – tudósít a fidesz.hu. Azt mondjuk nem nagyon feszegeti a portál, hogy még mit mondott erről Orbán, nos, azt, hogy abszurd ez egy osztráktól.

Nem, nem és nem. Nem az osztrákok náciztak le minket, magyarokat, mint azt a fentiek sugallják, hanem az osztrák kancellár nácizta le a magyar miniszterelnököt, mire válaszul a magyar miniszterelnök elegánsan lenácizott minden osztrákot. Az ugyanis, hogy abszurd ez egy osztrák politikustól, pontosan azt jelenti, hogy abszurd ez egy osztrák síoktatótól vagy osztrák bárkitől is. A lényeg persze az, hogy a sógorok beintettek a menekültek chartereztetésének, így Orbánnak jobb ötlete nem lévén, húzzuk fölfele a kerítést a horvát határra – csak már a drótunk is elfogyott. Egy kéjmámor lesz ezután az adriai nyaralás, nyilván.

Miért, miért, miért?

Vajon miért vágták ki Répássy Róbertet, mint macskát a Szaharába? Nála derekabb, szorgosabb komcsizó, elmúltnyolcévező fideszest alig hord a hátán a magyar ugar. Ott komcsizott, ahová a párt állította, s most ez a hála. Szakadatlan csak azt kérdezzük, hogy miért? Hende Csaba esetét még csak értjük, ő elverte ultiban a főnököt, azt meg ki szereti. Hacsak nem szegény Répássy volt a harmadik azon a tragikus végű ultipartin.

Orgován beszáll

A borsonline felplankolta, hogy a szobafestő dzsekszon, aki tíz napig a bukott Quaestor névleges főnöke volt, most 17 millával akar beszállni egy informatikai vállalatba… Mit mondhatunk erre, ez már tényleg a Picasso kalandjai. Ez az ország egy nettó burleszk. Hát, biztos jól festett. Van ilyen, nem!?

A svédek nem tudnak vitatkozni, az a baj

Volt egy tegnapi hír, miszerint besértődött Svédországban a magyar kultúrdesszant, mert egy könyvvásáron bírálni merték a résztvevők az ország politikáját. Már az is elég jó, hogy a magyar kultúrát egy államtitkár és a Balassi Intézet vezetője képviseli egy könyvvásáron, de az még jobb, hogy ahol mi vagyunk a díszvendég, ott egy rossz szóra letakarodunk a színpadról. De az még ennél is jobb, amit utólag mond az egyik érintett minderről. „Tényleg sajnálatosnak tartom, hogy egyesek indulattól vezérelve közelítenek ezekhez a kérdésekhez, és felszólítanak egy könyvvásárt, hogy politikai kérdéseket, például a migrációs probléma kezelését kérje számon a díszvendég országon. Mi ezen a ponton biztosan mást értünk vendégszeretet, vitakultúra és szólásszabadság alatt, mint a svédek.” Igen, ez a baj, hogy mindig báncsák a magyart. Indokolatlanul, merő gonoszságból. Vagy mert így akarják a háttérhatalmak. A következő könyvfesztiválra jobb lesz tehát valamelyik Szaniszlót kiküldeni.

Termet kap Lugosi

Az Örökmozgó helyén elsején nyíló artmozi egyik termét a világ legismertebb magyarjáról, Lugosi Béláról nevezték el. Örülünk, s persze egy utca is jól jönne neki. De ettől eltekintve azt is leszögezzük, hogy az elég nagy szívás, hogy nincsen már Budapestnek igazi filmmúzeuma.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.