Orbán Viktor átadja a Kossuth teret, a metrót és a hatalmat

Egy nappal megint közelebb vagyunk a választásokhoz, bevarrták Simont, illetve Mesterházy száját, Zuschlag írt valami könyvet, nem nagyon lehet kapni, de a komplett magyar sajtó idézi, Vidnyánszky Pécsre sem megy, Markó Iván bevallotta, hogy bolond, Orbán avat, mint a bolondóra. Az hazudott, aki azt mondta, hogy hétfőn a fű sem nő, s az mondott igazat, aki azt állította: ki nem állhatom a hétfőket. De az trafált igazán bele, aki kitalálta a hét fő bűnt.

Szóval nyakunkon a választás, így teljesen természetesnek látszik, hogy lefogták Simon Gábor valamikori MSZP-alelnököt. Egyfelől nézvést mostantól vidáman lehet egészen április 6-ig kötőféken vezetgetni mindenféle kamerák előtt, másfelől azonban keresve sem lehetne egy olyan állampolgárt találni kerek e hazában, aki szót emelne nevezett ártatlansága mellett – beleértve e körbe a nemrég még főnökeként tündöklő Mesterházy Attilát is, de ne szaladjunk ennyire előre. Előbb még gusztáljuk meg e derék magyar fiú történetének egy tagadhatatlanul hungarikum értékű vonását: milyen már a hamis névre vagy mire kiállított bissau-guineai vagy bantu útlevél? Hol jön ehhez mondjuk Osztap Bender, Felix Krull vagy éppenséggel Nikodem Dyzma?

A kis Cusi 2002-ben

Fotó: MTI

Erre Mesterházy szorgosan járva kampánykörútját, annyit bír mondani, hogy nincsen neki véleménye. Nos, innen meg úgy tűnik, hogy esze vagy kurázsija nincsen neki, de ez inkább a mi bajunk, mint az övé, úgy látszik. Ja, de ő is tud ám egy hamiskártyás Simont, majdnem megmondtuk, hogy hová dughatja. Azt hallották már, hogy Simon politikai karrierje előtt gyűjtötte a lóvét? Ja, történelemtanár volt Bivalybasznádon, biztos a sok különóra, korrepetálás.

Semmi baj, majd ő is ír egy könyvet, mint az a másik díszpinty, akivel már egy hete tele minden sajtó. Most figyelem, nem az a tragédiája ennek az országnak, hogy ez a félcédulás mennyit lopott, de még csak az MSZP-nek sem az a legnagyobb baja, hogy mennyi lét nyomtak ennek a baromnak vagy nem nyomtak, de mindenki azt fogja itt megszívni nagyon, hogy konkrétan erről szól ez az istenverte választási kampány. Kábé két gazfickóról, az ország állapottya (sic!) meg le van ejtve. Biztos annyira jól állunk.

Kulturális híreink élére kívánkozik, hogy Vidnyánszky Attilának nincs szerencséje az écsre végződő, egy szótagos nevű városokkal. Bécs után Pécset is kénytelen kihagyni ez a színmagyar házimunkás. Egyik helyre nem akarózott neki menni, a másiknak meg ő nem komálós – egyszer fent és egyszer lent helyett kétszer lent, nem nagy ügy, majd csak leszól valaki fentről, és akkor még egy Felcsúti Szabadtéri Játékok összejön neki a Pancsó Arénában.

Szomorúan jelentjük, hogy Markó Iván megbolondult, jobbulást kívánunk neki, bár lehet, hogy futtatói épp így szeretik. Mindazonáltal nagyobbacska összegek hollétének megmagyarázására aligha tűnik alkalmasnak egy efféle coming out. Épp csak egy hajszállal jobb, mint a bissau-guineai passzport.

Egészségügyi híreink vége visszaköt a felvezetésben szereplő kampánytémákhoz: nagy sikerű hétvégi vityillóavatása után Orbán Viktoron láthatóan kitört az átadási láz, kis vezetőnk átad mindent, ami szembejön, ezért a kiváló Borsonline össze is szedte, hogy mit adott át az elmúlt időszakban, s mire készül még.

Mit tehetnénk még ehhez hozzá, hát, éppenséggel a legfontosabbat, hogy nagy hevületében reméljük, nem feledkezik meg a hatalom átadásáról sem. Ha önök most azt kérdezik, hogy: de kinek, az isten szerelmére, mi megértjük.