Hazánk megkezdte a felkészülést március 15-ére, miszerint a magyar szabadság megünneplésére, idén – nyilván egy felsőbb határozatnak megfelelve – a „legendás 12 pont” szellemében kerül sor, az elsőtől az utolsóig. Mely első ugyebár a cenzúra eltörlését ambicionálná, szerencsére nekünk már nem kell ilyesmivel foglalkozni, mert például a kitűnő királyi televízió egyáltalán nem cenzúrázik, amikor ünnepi műsorában (Pilvaker) nem engedi be a napi politikai üzeneteket tartalmazó slam produkciókat. Ja, csak összezavarnák a nézők fejit. Így aztán 11 szereplő úgy döntött, hogy kiszáll a dologból, mintegy a cenzúra elleni tiltakozásképp. Szép és nemes cselekedet, s külön szép megvilágítást ad annak a távolról sem elhanyagolható kérdésnek, hogy ezek után vajon mit tesz a szabad költészet többi Pilvakerra felkért szereplője. Szavallanak, rappelnek önfeledten és szabadon az MTVA és a magyar alkotói, előadói szabadság nagyobb dicsőségére?
De ne gondolja senki, hogy a királyi televíziónál ne lenne szánalmasabb valamit találni ebben az országban, dehogynem. Itt van mindjárt a miniszterelnök másik kedvence, a foci. Azt gondolná a csóri, hogy a fociban nem lehet cenzúrázni, végül is gyors elfutást a szélen csak nem lehet betiltani (jó, nem lehet, akkor miért nem csinálnak ilyet magyar pályákon?). Történt, hogy a Felcsút valamelyik nagyon meccsére odatévedt pár Honvéd-drukker, s kifeszítették volna szokott molinójuk nagyobbacska mását, melyen a 18+-osan trágár Kispest, Puskás, Hungary felirat szerepelt, vagy valami ilyesmi, itt le van írva tényszerűen is. Ámde rögtön kiszállt a parti őrség, s levetették belőle Puskást. Mert az kizárólag Felcsútot illeti meg. Hát persze, mindjárt nem népünk nagy felcsúti focistáját egyedül: Al- és Felcsúti Puskás Orbán Viktor, szerintünk jól hangzana.
| ||
Az a kép megvan, ahol a díszpáholyban együtt láttuk a múlt héten Csányi Sándorral és Schmitt Pállal a fociszerető vezetőt Győrben? Amikor bemutatkozott az új kapitány, Pintér? Simán kikaptunk a zömében rénszarvasokkal felálló finnektől – bocsánat, a finnek nem érdemlik meg az ilyen hangot.
De a hét teli van traumákkal, például a szívcsakra szomszédságában, mondjuk akkor szívtájon is beledózeroltak a közérzetbe: a kőhegyi turistaház felújításánál markolóval mentek neki bizonyos bronzkori és vaskori leleteknek, egy földvár maradványának. Most Petőfi Sándor és Kőhegy összefüggéseit hagyjuk is, de maradjunk a Pilisben! Orbán Viktor, Magyarország még egy kicsit regnáló miniszterelnöke átadott egy turistaházat épp a Pilisben, csak nem attól tojt be a felújítást végző cég? Ja, hátha ide is befigyel a főnök, oszt’ a felújított bungaló még sehol, csak hasra esik valami hülye vaskori földvárban vagy földkori vasvárban, aztán lőttek a további megbízatásoknak, jaj, jaj!
Hétfőn direkt fokozatba kapcsol a kampány, a Fidesz például tájolni indul a kis vezetővel az élen, aki ugyebár a vidéki élet közismerten nagy barátja, maga is oda fog megtérni, ha a dolgát a székesfővárosban bevégezte, ahogy ezt mondta volt anno a menthetetlenül fővárosi arculatú Baló Györgynek, korábbi miniszterelnöki próbálkozása idején.
E kampány tuti velejárójaként hétfőtől lehet elmúltnyócévezni megint vadul és önfeledten, hiszen Dávid Ibolya és tettestársai hogy, hogy nem, ismét bíráik előtt cidrizhetnek az ugyancsak legendás UD-ügy személyes adattal galádul visszaélő (vagy nem visszaélő) szereplőiként. Lesz nagy szilvásyzás, almássyzás, komcsyzás.
Végül, mint ígértük, vessük vigyázó szemünket ama legendás 12 pont utolsó óhajtására, ami így hangzott: Uniót! Magyarország közt. (mit jelenthet ez, köztes? Mert köztársaságit aligha) elnöke, Áder János május 25-ére írta ki az európai parlamenti választásokat – részünkről a szerencse. Állítólag 35-ére akarta, mert arról olvasott valamit, hogy jó, de végül beletörődött. Kérdés, hogy a főnöke beletörődik-e. Akár az első pontba, akár az utolsóba…
Pillanatnyilag ilyennek látszik a dolog:
12. pont: Uniót.
Orbán: Egy frászt!
De nincs itt semmi vész, vegyen mindenki kokárdát, az ugyanis nem a Fideszé, ráadásul a PIM-ben ilyen pöpeceket lehet kapni.
