Interaktív

Egy igazi űrhajóssal.

Néhány éve szántunk már pár szót a rendszerváltás emlékezetének egy műsorsorozat apropóján (lásd: Beleborzongtak, Magyar Narancs, 2014. június 26.). A Kossuthon futott Rendszerváltók – 1989-ről olyanokat írtunk, hogy ez „egy fontos és rossz műsor”, s így nincs sok értelme beszélni az egészről.

Kampóhasználatot és láncravert elefántokat tekinthettek meg a nézők főműsoridőben.

Milyen egy jó politikusinterjú, ami nem az elfogultságok felől közelít, nem konfrontatív, de nem is az alákérdezés mókuskerekét pörgeti? Ez a kérdés ma Magyarországon gyakorlatilag nem több puszta elmejátéknál, minthogy ilyesféle interjúk sincsenek.

A magyar közönségnek már bemutatott Törzsek, Harcosok, Okos világ és az Ellenség gyermekei című évadokat vetítik hetente.

Hivatalosan is mentális betegségnek nyilvánították a videójáték-függősséget, így már nem lehet egy legyintéssel elintézni, ha a gyerek túl sokat ül a gép előtt. A problémák a társas kapcsolatoknál kezdődnek, amivel érdemes mihamarabb foglalkozni, mert ezek a fiatalok ki vannak téve a brutális vizuális megoldásoknak, a profitorientált vállalatoknak és a horrorlényeknek is. Józsa Tamás klinikai gyermek-szakpszichológust, család- és párterapeutát kérdeztük.

A beszélgetések rögzítésébe és visszahallgatásába szerintük beleegyeztek a felhasználók.

Elképesztően bonyolult dolog ez a klímaváltozás. Nemcsak annyiban, hogy magával a folyamattal mit lehet vagy nem lehet kezdeni (illetve, akik még ott tartanak: van-e vagy nincs), de annyiban is, hogy hogyan is kéne beszélni róla. Mert ugye van számos nehezítés: elsőnek például, hogy a klímaváltozás mint téma unalmas. Nem kéne annak lennie, de az.