tévéSmaci

A leguán nyomában

  • tévésmaci
  • 2019. szeptember 15.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché a Csőhidat bámulták, épp nyugi volt, se horgászverseny, se ittas halőr, csak a hídon táncoló nőalakok, lidércek, különben egy pissz se sehol. Az ördög tudja, hogy mire táncoltak ekkora kussban, meglehet, valami fejben hallott zenére vagy nem is kellett nekik zene, az volt a legsanszosabb, hogy több néma zenére, mert az egyik így táncolt, a másik meg úgy, kecses balettmozdulatok, könnyű színes ruhák, vad seggrázás, égbe csapott karok, fekete atlétatrikó, Sztupa megpróbálta megszámolni a Csőhíd táncosait, de úgy pörögtek-forogtak, hogy folyton elvétette. Mindazonáltal tetszésére volt a dolog, mondta is Trochénak, hogy jobb, mint a horgászás, bár szar, hogy nem lehet halat hazavinni. De, lehet, mondta Troché, s kivette a szájából a gazszálat, s a híd alatti bódé felé bökött vele. Egészen a parton állt, a víz felé volt az ajtaja, a part felé meg egy felcsapható ablakféle és egy kihajtható pult. A csónak szépen odacsurgott a parthoz, a horgász (halász?) beadta a halat, az asszonyság átvette. Kisvártatva érkezett egy szaki, beadott egy cekkert, az asszonyság meg kiadta tele hallal. Troché visszatért a táncolókhoz, Sztupa még egy kicsit figyelte a bódét: megint jött egy csónak, megint jött egy szaki. Te, ezek nem is fizetnek, még ilyen utalvány vagy ebédjegyféle sincs náluk, hogy a szakszervezettől kapnák a halat vagy valami. Ha én is odamennék, nekem is adnának? Ja, szerintem is ingyen adja, van munkásruhád? Eddig csak szakikat láttam vételezni. Nézd azt a zöldruhást, hogy forog, hogy röpül, s még véletlenül sem a cső összeeresztésénél érkezik le. Tényleg, hogyhogy nem esnek le onnan? Mintha a legfényesebb bálteremben lennének. Megyek halért, jössz?

Pénteken (16-án) este tíz után a Duna tévé előveszi a Harry Brownt, egy 2009-es brit akciófilmet, melyben Michael Caine tüzel. Nem nagy ügy, szimpla bosszúvágysztori, olyan kicsit, mint amikor (és elég sűrűn van ez így) Bud Spencer a pultnál eszi a babot, s szemrebbenés nélkül tűri, hogy körülötte szétverik a kocsmát, mígnem az egyik rosszfiú bele nem fejel a tányérjába. Nos, Harry Brown, a kiérdemesült nehézfiú is csak sakkozik, sakkozik, míg lakókörnyezete vadul züllik lefele, ám amikor kilövik a partnerét, fölmegy nála is a vezérhangya. S ha az fölmegy, nincs az az Emily Mortimer, aki le bírná hozni. Mi persze lehoznánk Emilynek a csillagokat is. Szóval csak a szokásos dolgok, a cockney és a díszes társaság (David Bradley, Iain Glen, Sean Harris és persze Plan B) miatt érdemes időt szánni rá, meg tán azért, mert tíz perccel később a Cinemax 2-n elkezdődő Nem vagyok itt a konkurenciája. Fogadok, hogy önöknek is először az Ozban tűnt fel J. K. Simmons, de ha nem, az sem baj, hisz egy ideje elég rendesen fut vele a szekér. Ez valami családi vállalkozása, s arról szól, hogy a múlt az itt kavar körülöttünk, bejön az ajtón, bemászik az ablakon, bebújik a levélrésen, s addig nem hagy nyugton, amíg fel nem dolgozod – ha ajánlhatok valamit, akkor dolgozzák fel önök is, mondjuk, fasírtnak.

Vasárnap Mary Poppins visszatér lesz este nyolckor az HBO-n, tudják, hogy a nyolcvanas években készült egy szovjet Mary Poppins is (Viszlát, Meri Poppinsz)? Ezt hagyják, nézzék meg azt, fenn van a You­Tube-on. A tévézést meg úgyis elviszi a szél, ha egyszer végre megfordul.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.