Amikor Sztupa és Troché töltekeztek, lefolytak az asztalról a mindenféle elő-, utó-, fő- és ufóételek. Ne gondoljanak persze semmi különösre, csak a kereskedelemben könnyen elérhető holmikból összerótt költeményekre. De milyen költemények is voltak ezek? Hosszúak és tartalmasak, mintha a verseket is népkonyhán főzné a társadalom és az egyén egyenletes fejlődéséért aggódó költők kollektívája. Khm, egy kis szépséghibával: az ufóétel kétségkívül egy torz akkordnak számított ebben az isteni szimfóniában. Hisz’ mit is esznek az ufók? Vagyis nem is az ufók, mert azok nyilván benzint, kerozint vagy valami ilyesmit, esetleg áram hajtja őket, egy titokzatos, örökkön örökké magát újratermelő áramforrás, vagy csak szimplán egy baszott nagy akkumulátor, mely, ha veréb lenne, leszakadna alatta a legerősebb ág is, és olyan hangosan csipogna, hogy a Szent Pál-katedrális összes harangja elbujdosna szégyenében, s haramiának állna. De nem veréb, hanem akkumulátor, ilyenformán nem is a fán ül, hanem az ufóval együtt röpdös, mint madár, ágról ágra, planétáról planétára. Ilyenformán Sztupa és Troché szerencsésnek mondhatta magát, hogy nem benzint és kerozint adtak fel nekik ufóételként, hanem valami olyasmit, amit az ufókon esznek a sofőrök, kalauzok, szóval azok, akik az ufót kezelik, igazítják. Azért mondjuk, hogy valami olyasmit, mert a tudomány – bár míg ezeket a sorokat írjuk is szédítően fejlődik – jelen állása szerint az emberiségnek nincsenek pontos ismeretei arra nézvést, hogy mit zabálhatnak az ufóidomárok, ha eléheznek a nagy repkedésben és az emberek ijesztegetésében. Sztupa az ijesztegetés kifejezést használta, de az régies és tájjellegű. Ha magunk is beleragadnánk e kétségkívül rusztikus modorba, úgy mondanánk, az emberiségnek halovány dunsztja sincs, mit falnak az ufingerek. Így aztán Sztupának és Trochénak a nagy töltekezés során be kellett érnie Űrhajóscsokival, mégiscsak az áll a legközelebb az ufós B menühöz.
Pénteken (26-án) este kilenckor máris belecsapunk a lecsóba? Melyikbe, kérdezem ijedten. Hát természetesen a Mozi+-on pont ekkor kezdődő Django elszabadulba! Igen, ez lesz az igazi! Rossz válasz. Természetesen kilenckor (pontban) a Filmbox Extra HD-ra kapcsolunk, mert ott viszont a Django elszabadult adják. Szerintem persze nem csak ezért szerencse, hogy Quentin Tarantino a következő opus után felhagy a filmezéssel; nyilván baromira beljebb leszünk, ha majd tévésorozatokat fabrikál. De már alig három hét, és a mozikban az utolsó előtti nagy mű, tehát addig simán agyonütjük az időt, ha minden csatornán az életművét adják, s ahol meg nem, ott egy rendőr hajlítgatja a gumibotját, hogy: mi van, nem tetszik a főcsatorna?
Szombaton azzal tölthetjük a komplett éjszakánkat, hogy szorítunk a jó Jacknek, hogy sikerüljön kiimádkoznia az alsószoknyájából a szépséges és nem mellesleg gazdag Annát. Ebbéli törekvéseit valamelyest kétségkívül felborzolja, hogy a jó Jacket is Annának hívják, ilyenformán az alsószoknya még csak megyeget (lefele ti.), de Jack bőszeműbb annál, s a házassági terve miatt teljes részek mennek majd el a kenykődésre, hogy lehet, nem lehet, merem, nem merem. Egy szó, mint száz, egyhuzamban le lehet tolni a Gentleman Jack mind a nyolc részét az HBO3-on! Négyre vége is, s végre indulhat mindenki a tévézés helyett a saját alsószoknyái után.
