tévéSmaci

Keselyűbál

  • tévésmaci
  • 2019. augusztus 11.

Interaktív

Mindig a legjobbak mennek el, mondja az ember, de ez alig is több mint egy vállrándítás, ja, ez már csak így van. Akkor meg nézünk nagyon hülyén, amikor meghal a rossz – ez hogy a bánatban lehet? Mit kell ilyenkor csinálni? Elköszönni tőle? Búcsúnk az ördögtől? Jól van, Gonosz, nagyon egy gonosz voltál, de előfordulhat, hogy unalmasabb lesz nélküled? Vagy csak fellélegezni kell ilyenkor, hogy mostantól sokkal könnyebb dolguk lesz a pozitív hősöknek, viszik már az elején a kincseket meg a nőt, megmentik a falut, a kisvárost, a nagyvárost, a szakaszt, a rajt, nem olyan nagy dolgokat, mint az univerzum vagy a planéta, csak olyan bemérhetőeket, szinte még megfejthetőket. Billy Drago mindenesetre meghalt a napokban. Éppenséggel nem volt egy nagy sztár, a B filmek örök gonosza, s nem is vitte nagyon túlzásba a gonoszkodást, nincsenek olyan évjáratok a filmográfiájában, amikor tíz-húsz darabban is benne lett volna, igazából nagy költségvetésű produkcióban is csak egyben zúzta, azt emlegeti most mindenki, akihez eljutott a harangszó. Ő volt Frank Nitti, Al Capone alvezére a The Untouchablesben (Aki legyőzte Al Caponét), különben csak az NB II, vagy az indie, vagy a sétáló ember szerepek. De ez aligha gravíroz valamit is a végelszámolásnál, ott pofára megy minden, s akkor ugye nyert ügye van. Talán most – micsoda alkalom – kéne ellenőrizni, hogy volt-e egyáltalán olyan filmje, amit túlélt. Nyilván a tekintete tette Billy Dragót az elvesztegetett idők legjobb gonoszává, vizenyős, eres, olykor tán mindenféle színű kontaktlencsékkel is agyonspilázott szeme. Vagy az, hogy egyszerűen az arcára volt írva a romlottsága. Esetleg az, hogy könnyű volt meglátni rajta a szépséget, és a Gonosz szépségéről mindenki oly szívesen hord össze mindenfélét. Mindegy, azt senki sem akarhatja komolyan, hogy a jófiúknak könnyebb dolga legyen.

Pénteken (12-én) este nyolc előtt már odaülünk a Filmbox elé egy 1945-ös kiszerelésű Sherlock Holmes-filmhez! A Sherlock Holmes és a zöld ruhás nőben Basil Rathbone adja a pipást; maga a cucc a kevésbé ismert sztorik közé tartozik, minek köszönhetően meg is duplázódik az élvezet. Rögtön utána – úgyszólván stílben marad a csatorna – bele is csaphatunk Jekyll és Hyde legújabb kori inkarnációjába, mely egy tízrészes sorozat első epizódjában realizálódik ezúttal. Angol készítmény, mely tény jogosan enged következtetni bizonyos érdemekre, de rám mégse számítsanak.

Szombaton már reggel röhögni fogunk, mert azt úgy szeretünk, különösen reggel. 8.15-kor a Paramount Channelen kezdődik A hal neve: Wanda, s amit ott John Cleese és Jamie Lee Curtis összehoznak, azt aligha múlja felül 10 órakor a Mozi+-on Rowan Atkinson, de azért a Mr. Bean nyaral van annyira idétlen, hogy ne menjünk ezen a héten piacra. Ugyanez Hulot úrral persze még nagyobb muri lenne. Este aztán már jön a nemulass, a Cinemaxon elindul a Jett, mely műalkotás egy igazi dög kalandjait mesélné el, de sem a kellő vehemencia, sem a megfelelő művésznő nincs meg hozzá. Viszont játszik benne a jó nevű, sőt a legjobb nevű Giancarlo Esposito is. Hohó, de a Duna tévé negyed tízkor levetíti A váratlan vendég című 2015-ös brit krimit David Thewlisszal. A műalkotás egy remake, volt egy ilyen már 1954-ben is, de akkor más elfoglaltságaink miatt nem maradt rá érkezésünk.

Csütörtökre az M5-ig is eljut Franco Zeffirelli halálhíre, hát leadják este kilenc után a híres Traviatáját Placebóval, de én inkább maradok az órásnál. Önök is járjanak csak nyugodtan óráshoz tévézés helyett.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.