(2017-01-12)
Irányított Facebook-kommentelők, rokonok az érdekkörbe tartozó cégekben és alapítványban. Az utóbbi több mint 3 milliárd forint uniós támogatást kaszált 2015-ben, és az alapítványtól aztán jócskán kaptak megbízást a Simonka-univerzum cégei.
Összesen 12 megyei napilap került októberben Mészáros Lőrinc közelébe. Szerkesztők és újságírók mondják el, milyen volt belülről a kormánypárti térfoglalás, és milyen okok vezettek addig, hogy a megyei sajtó mára nem a helyi hatalom kontrollja, hanem a barátja lett.
Az olaszországi népszavazás előtt és után elterjedt aggodalmak szerint az olasz bankszektor helyzetének rendezetlensége egy újabb európai bankválság kiindulópontja lehet. Aki ezen kezd gondolkodni, inkább előbb, mint utóbb óhatatlanul beleütközik a kérdésbe: vajon a világ bankjai mennyire újultak meg, változtak meg a 2008-as válság óta eltelt időszakban? Mennyire valószínű egy újabb összeomlás?
Néhányan nemrég bedobták a köztudatba, hogy a baloldalnak az Orbán-rendszer megdöntése érdekében össze kellene fognia a Jobbikkal. A Jobbik ezt úgy vágta vissza fél kézzel, hogy még jól be is tartott a „baloldalnak”, mondván: mivel tudják, hogy vesztesek, ezzel csupán a parlamenti férőhelyeiket próbálják biztosítani. Az MSZP a tőle megszokott, szellemtelen pártnyilatkozatok nyelvén közölt elutasítása ennél gyorsabban felejthető. Ennek ellenére érdemes a mélyére nézni a történteknek.
Az őszinteség kérdése Vona Gábor esetében irreleváns. És ez az, amit a Magyar Narancs múlt heti szerkesztőségi cikke félreért. (Lásd: A rabbi kedden válaszolt, Magyar Narancs, 2017. január 5.) Az őszinteség belügy, az intim szféra része. Ugyanakkor Vona Gáborral, a Jobbikkal jó ízlésű ember nem alakít ki intim viszonyt.
Az eszme diadala a józan ész fölött – szólt hajdan az ítélet a szocializmusról. A történelem, úgy látszik, ismétli önmagát, erre újabb példa a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) egyéves pályafutása.
Az elmúlt évtizedben számos genderelméleti tanulmány jelent meg a két világháború közötti sportújságírói jelzőhasználatról, az olimpiákra is bebocsáttatást nyert izmos modern nők és a nőiesség képi megjelenítéséről, a vizsla férfitekintetek által szépnek, illetve csúnyának tartott sikeres sportolónőkről szóló olimpiai összefoglalók terjedelmi eltéréseiről. Ma azonban, amikor a nőket kézcsókkal zavarba ejtő, sportbarát miniszterelnökünk szerint is immár kiszabadultunk a politikai korrektség szellemi elnyomásának béklyóiból, és végre „visszatérhetünk a szabad diskurzus korszakába”, bátran kijelenthetjük, hogy ezek a szempontok minket egyáltalán nem érdekelnek: a sportolónők világát vizsgálva az alábbiakban csakis a szépségre koncentrálunk.
Amikor Orbán arról beszél, hogy az igazi politikai ellenfelei az elkövetkezőkben nem a politikai ellenzék pártjai lesznek, hanem a civil szervezetek – az ő és a csicskái megfogalmazásában: az „álcivilek” –, akkor arra is gondol, hogy a jelen politikai ellenzék pártjait részben (nagy részben) úgyis pacifikálja.
Az 1956-os forradalom egyik emblematikus mondata úgy hangzik, hogy „Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családtagjainak”. Fénykép is van róla, a falragasz alatt nyitott bőrönd az utcán, rengeteg papírpénzzel. Úgy tudni, 5-6 ilyen gyűjtőhely volt Budapesten, őrizetlenül álló katonaládák, s úgy 260 ezer forint jött össze. A gyűjtést az Írószövetség szervezte, a pénzt a szervezet székházában valaki még át is vette, stempli, aláírás, aztán a november 4-e utáni sorsa ismeretlen.
2008-ban úgy tekintettek rá, mint a régen várt változás küldöttére, aki csökkenti a munkanélküliséget, enyhíti a vagyoni egyenlőtlenségeket, harmóniát teremt az etnikai csoportok között, s még a két nagy párt tagságát is kibékíti. Mire jutott mindebben az Egyesült Államok első fekete bőrű elnöke?
A két ünnep között sem pihentek a Fidesz médiavállalkozói. A több tucat tévécsatorna reklámidejét értékesítő kereskedőház, az Atmedia megszerzésével elkezdték bekerítő hadműveletüket az RTL ellen.
„Kritikusa vagyok ennek a rendszernek, nem reformálni akarom, hanem meghaladni” – mondja Majtényi László, akit a civil kezdeményezők után egyre több párt is támogat Áder János kihívójaként.
Ami nem érthető a ráció, a földi törvények, az evilág szintjén, arra ott vannak a metaforák, a költészet. De ha valami fájóan hiányzik a magyar színházkultúrából, hát az épp a költészet; a magyar színpad a realizmus fogságában alkot, gyakran inkább vergődik, ismert mintákat ismétel.
„Szerintem a sivatagból kell származnod ahhoz, hogy ezt a zenét játszd” – nyilatkozott nekünk bő 3 éve Josh Homme, a Queens Of The Stone Age vezére a 90-es évek elején Kaliforniában kifejlődött, desert vagy stoner rock néven ismertté vált stílusirányzatról.
Rövidfilmjéért Oscart nyert, de az igazi elismerés csak ezután következett: Japán legmenőbb stúdiója hívta dolgozni – így született A vörös teknős, mely a dicsőséges cannes-i szereplése után immár nálunk is látható. A holland filmessel Pesten beszélgettünk.
Közösségi dokumentumfilmet készítettek az Erzsébet-utalvánnyal megajándékozott nyugdíjasokról a hasonló módszerrel készült BÚÉK alkotói (Halász Júlia, Horváth-Szabó Ágnes, Kálmán Mátyás, Kellényi Kata, Muhi András Pires).
Az utóbbi fél évszázad zenetörténetének és popkultúrájának egyik ikonja alig felsorolható és nehezen túlbecsülhetően szerteágazó munkásságán belül megteremtője és névadója volt mindannak, amit a nyomdokain máig is ambientzenének hívunk.
„Az a baj az ilyen emlékekkel, hogy az ember már nem arra emlékszik, ami történt, hanem arra, hogy is mesélte ezt el húsz évvel ezelőtt…” – életútinterjújában a néhai Réz Pál fogalmazta meg ily egyszerűen és bölcsen a visszaemlékezés műfajának jószerint megkerülhetetlen buktatóját, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindenkiből törvényszerűen Dózsa László válik, amint a saját életének elmesélésébe fog.
Aki szerint van annál fontosabb kérdés a magyar rádiózásban, hogy Sebestyén Balázs hol folytatja reggeli szájtornagyakorlatait, az valószínűleg nem tekert át sehová a Bartókról az elmúlt tizenöt évben.
Trump egy hónappal azelőtt, hogy bejelentette volna indulását a posztért, egy tévéműsorban alávágott a kivételességre vonatkozó nemzeti axiómának, amikor azt felelte a riporternek, hogy nem szereti a kifejezést.
A Vágy és vezeklés, a Szombat, az Amszterdam, A gyermektörvény és a Mézesmadzag Booker-díjas íróját vidéki rezidenciáján, Gloucestershire-ben értük utol telefonon, hogy Boris Johnsonnal töltött estéjéről, Thomas Pynchon váratlan segítségnyújtásáról, a Crowded House-ról és egy jelentős irodalmi pletykapartiról is beszélgessünk.
Ország Lili már a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar festészet egyik jelképes alakjává magasztosult: a bánat, a magány hercegnője, akinek arca éppúgy, mint művészete, szinte éteri, túlvilági aranyfényt kapott; misztifikálva lett: írók, költők, zenészek – s persze néhány pályatársa – a festőnő figurinájává monumentalizálták. Jó okkal, hiszen életműve a budapesti és az igazi európai iskola hagyományainak, tapasztalatainak nyomán ritka minőségben és sűrűségben összegzett esztétikai és egzisztenciális egész.
A vulkáni tevékenység élénküléséről számolnak be a kutatók Európa egy olyan sűrűn lakott zónájában, ahol korábban katasztrofális kitörések zajlottak.
Közgazdásznak tanult, pedig gyerekkorától az illatok érdekelték. Ma Párizsban él, saját cége van, és a világ minden tájáról érdeklődnek munkái iránt.
