Tévésorozat

Az ifjú pápa

Interaktív

Az új pápa 47 éves, amerikai, láncdohányos, reggelire csak diétás kólát iszik, éljenzi a melegházasságot, engedélyezi az abortuszt és szabadságot hirdet. Az új pápa Jude Law.

Hogy lehet-e valamit kezdeni a Vatikán mindennapjainak és belharcainak ábrázolásával, arra az író-rendező Paolo Sorrentino válasza egyértelmű igen, de abban már nem vagyunk annyira biztosak, hogy az apácák fociznak, s a bíborosok nutellát reggeliznek. A zárt világ, aminek színfalai mögé tekinthetünk, fiktív, de fantáziával teli.

Ám mi van akkor, ha a fiatalság meg a kóla nem kompromisszumkészséggel és nyitottsággal párosul? Mi van akkor, ha az új pápa a középkor és a popkultúra legvadabb keveréke? Egy világ, ami képei­­ben és hangulatában a maffia­filmeket idézi, s egyszerre szembesít az emberi lét, isten keresése és a hatalmi játszmák – nagyon is eltérő horderejű – kérdéseivel.

A figurák jók, Jude Law tökéletesen hozza a hol mindent felborító, hol meg a legkonzervatívabban saját tévedhetetlenségét hangoztató Szentatyát, az egyszerre magában és Istenben is kételkedő halandót. Tanácsosa, egykori nevelője, Mary nővér Diane Keaton, legnagyobb ellenlábasuk pedig a minden hájjal megkent igazi vatikáni cápa szerepében Silvio Orlando, de a mellékalakok is igazán meggyőzőek.

Sorrentino egybefogott rendszert alkot, határozott miliővel, tétre menő párbeszédekkel és briliáns humorral. Fogja a pápaság és az egyház toposzait, át- és kiforgatja őket: úgy lesz minden ízében 21. századi, hogy eközben a mondandóját a mára elfelejtett legsötétebb középkor üzenete hatja át.

Az HBO sorozata

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.