Tévésorozat

Az ifjú pápa

Interaktív

Az új pápa 47 éves, amerikai, láncdohányos, reggelire csak diétás kólát iszik, éljenzi a melegházasságot, engedélyezi az abortuszt és szabadságot hirdet. Az új pápa Jude Law.

Hogy lehet-e valamit kezdeni a Vatikán mindennapjainak és belharcainak ábrázolásával, arra az író-rendező Paolo Sorrentino válasza egyértelmű igen, de abban már nem vagyunk annyira biztosak, hogy az apácák fociznak, s a bíborosok nutellát reggeliznek. A zárt világ, aminek színfalai mögé tekinthetünk, fiktív, de fantáziával teli.

Ám mi van akkor, ha a fiatalság meg a kóla nem kompromisszumkészséggel és nyitottsággal párosul? Mi van akkor, ha az új pápa a középkor és a popkultúra legvadabb keveréke? Egy világ, ami képei­­ben és hangulatában a maffia­filmeket idézi, s egyszerre szembesít az emberi lét, isten keresése és a hatalmi játszmák – nagyon is eltérő horderejű – kérdéseivel.

A figurák jók, Jude Law tökéletesen hozza a hol mindent felborító, hol meg a legkonzervatívabban saját tévedhetetlenségét hangoztató Szentatyát, az egyszerre magában és Istenben is kételkedő halandót. Tanácsosa, egykori nevelője, Mary nővér Diane Keaton, legnagyobb ellenlábasuk pedig a minden hájjal megkent igazi vatikáni cápa szerepében Silvio Orlando, de a mellékalakok is igazán meggyőzőek.

Sorrentino egybefogott rendszert alkot, határozott miliővel, tétre menő párbeszédekkel és briliáns humorral. Fogja a pápaság és az egyház toposzait, át- és kiforgatja őket: úgy lesz minden ízében 21. századi, hogy eközben a mondandóját a mára elfelejtett legsötétebb középkor üzenete hatja át.

Az HBO sorozata

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.