Amikor Sztupa és Troché hatos villamost csináltak a Balatonból, elég hamar rá kellett jönniük, hogy szar lett, s megpróbálták visszacsinálni. De nem ment vagy csak piszok nehezen, akadozva: sokáig csak tócsákat sikerült fabrikálni a Nagykörútra, s az istennek sem akaródzott nagy, összefüggő zöld víztengernek lenni belőlük. Csak dzsuvás kis tócsák maradtak. Odacsinálni sokkal könnyebb volt, sóhajtott fel Troché, de Sztupa soha nem adta fel egykönnyen meg sehogyan sem; erőlködött, mint baka a rötyin, de csak nem akart a Népszabadság-székházból Tihanyi-félsziget lenni, bezzeg fordítva, az apátságból pár vonással kihozták Berecz János irodáját meg a páternosztert, a visszhangból meg az egész kritikarovatot. De a rohadt Beloianniszból csak nem akart sárga UV villamos lenni a peronjáról fürtökben lógó orkánkabátos emberekkel. A reményt csupán csak annyi tartotta életben, hogy a villanyrendőrt minden különösebb nehézség nélkül sikerült a tömegesen átkelő gyalogosok felhajtó ereje által átbuherálni a szántódi komppá. A segítség előbb váratlan, majd várt helyről érkezett. A szabad stranddá már sikeresen visszaizzadt Híradó mozi elé óvodások népes csoportozata érkezett kacsás úszógumikkal és színes strandlabdákkal. Az egyik gyerek pedig épp az óvó nénivel beszélgetett. „De ki lesz a vezér, ha ez már a dutyiban lesz?” „Hát, reméljük, hogy addigra lesz valaki, aki okosabb és ügyesebb, mint ő, és elvállalja a vezérséget.” „Én elvállalnám. Nem vagyok ugyan férfi, de azért elvállalnám.” „Miből gondolod, hogy csak férfiak lehetnek?” „Mert egy régi mesében, régen-régen, amikor még senki sem élt, láttam, hogy csak férfiak munkálkodhatnak.” „Nem, nem csak férfiak, a nők is munkálkodhatnak ugyanúgy.” „De én nem vagyok nő sem.” „De ha nagy leszel, akkor nő leszel.” „Igen, de ha gyerekem is lesz? Mi lesz akkor vele?” „Majd ha a gyereked nagyobb lesz kicsit, akkor elvállalhatod.” Troché ekkor közbevágott: kislány, van egy tantuszod? Nincsen, nekem még nem lehet tantuszom, de az óvó néninek van. Tényleg volt, Troché leperkálta érte a kilencven fillért, s a sarki fülkéből – amit még a hatos korszakból hála istennek nem sikerült visszaváltoztatni lángossütővé – azonmód fölhívta Ómafát, gyere gyorsan, csináljál Balatont. Miből? A 6-os villamosból. Marha, várjatok egy 4-est, abból mindenki tud Balatont csinálni. De Troché mindenáron biztosra akart menni: még egy óvodás is? Ómafa ezen már tényleg berágott, hülye, az óvodás a 6-osból is tud, én rólatok beszéltem.
Pénteken (6-án) éjjel köszönt ránk a nagy idő, a Duna tévé éjfél után fog neki A sakál napjának, a Film Mánia fél órával később a Keomának. A Coolon volt Veronika Mars kilenckor, tudom, hogy ciki, de fekszik benne egy kis pénzem, futottam utána. Szóval Michel Lonsdale és Edward Fox versenyfutását a legőszintébb csodálatomra csőrös Citroënekre hangszerelték, míg viszont a spagócában Olga Karlatos játssza a csajt, valami boszorkányfélét, hát így az ördög legyen a pásztorom, aki oda terel valamelyik elé. Az HBO-n este nyolckor esedékes Madame Bovaryt csak azért említem, mert az elemiben Buváry Imre volt az osztályfőnököm, s csinos volt a felesége, a Döbrentei téri bájzliban szolgált fel, ott is laktak fölötte, Imre fotósorozatot készített a régi Duna Szálló felrobbantásáról (a helyén lett az Intercontinental), majd nemsokára disszidált Los Angelesbe, s Napa Valley szölleinek némileg naiv festőjeként lett sikeres, de ezt már meséltem.
Szombaton reggel kilenckor beállít a Dunára Elvis a King Creole-lal, nem sokkal utána ugyanide fut be Mátyás király is, Darvas Iván értő megformálásában (Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?), de minket, negyedikeseket csak az érdekel, hogy mit csinál Madame Buváry 3-tól 5-ig. A Love Storyt átugorjuk, de éjjel fél 3-kor már megint itt leszünk, konkrétan Az utolsó napnyugtán. Mert az egy western a hatvanas évek elejéről.
Vasárnap megint egy régi western, dettó éjjel a Dunán: Az utolsó cowboy, az ut, ut, ut, utolsó. A tévé a múlt pókhálókeze, s mint ilyen, káros.
